Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-09 / 6. szám

resnek, azokat maguk részére biztosítani, más államok részére a versenyt mindenféle uton megnehezíteni akarják. Ezek azok a törekvések, melyeknek sorsa végeredményben a bal káni hegyek között, ágyuszó mellett, csatasorban dől el. A gazdasági okok mellett a háborúk kitörésének többi okai csak epizódszerü jelentőséggel bírnak. A válság egyik jelensége az a sok fizetésképtelenség, mely naprólnapra meglepi a világot. A főváros ban, vidéken sorra fogják .becsukni üzleteiket a kereskedők és régi jóhirnevü cégek, kiknek bonitása tekintetében nem volt kétely, fuldo•kőlva merülnek el a válság tengerében. ' v A bukásoknak nem a vagyonbu kott személyében fekvő okai vannak. Régente a fizetésképtelenség jó üzlet volt, melyen szépen keresni lehetett, ina az adós a fizetésképtelenség be jelentésével tudja, hogy az ő gazda sági exisztenciájának vége. Ha bűnbakot akarunk keresni, ugy azt inkább a hitelezők személyében, jobban mondva a nálunk divó egész hitelezési rendszerben találjuk meg, mint a tönkrement adósban. Sehol a sokkal fejlettebb, nagyobb ipari államokban nem oly rendszertelen és szervezetlen a hitelezés, mint nálunk. — Egyes erősen szervezett iparágaktól (szesz, cukor, petróleum stb.) eltekintve a nagy verseny miatt minden reálisabb szükséglet nélkül esztelenül zúdítják a vevő nyakába a sok portékát. Az a falusi kereskedő, a ki a maga kis gazdasági körének természetét sem nagyon ismeri, nem a szükséglethez Képest szerzi be az árukat, hanem minden utazótól, aki nála megjelenik, bevásárol, egy nagyobb summát. Az utazó is szívesen csinál üzletet és miért ne hitelezne az ő cége- is egy pár száz koronát, ha a konkurrens is hitelezett ? A hitelezők — sajnos — még nem ébredtek öntudatra és nem akarják belátni, hogy ők egymással szemben nem konkurrensek, sőt ellenkezőleg, köztük az adósok azonossága folytán érdekközönség keletkezett! Normális viszonyok között, midőn a tartozások esedékességének időpontjára nem helyeznek olyan nagy súlyt, simábban bonyolódnak le az üzletek és az adós ugy, ahogy eleget tesz fizetési kötelezettségének. Abban a pillanatban azonban, midőn a hitelezők között megkezdődik az a ver senyfutás, melyet minden nap tapasztalhatunk, hogy a követelés behajtá sában az egyik megelőzze a másikat: az adós sorsa el van döntve. Könnyeu érthető a végrehajtásokkal agyonzaklatott adós gondolkozása, kinek legegyszerűbb ilyenkor fizetésképtelenséget jelenteni. A nyargaló hitelezők kissé meghökkennek, lógván fejük fölött pénzük behajtása esetén is a csődmegtámadási jog Damoklesz kardja. Sok érdekes tanulságot lehet levonni a mai válságos viszonyokból. Egy ilyen tanulság annak a felismerése is, hogy a csődtörvény revíziójára, különösen a csődönkivüli kényszeregyezség behozatalára égetően szükségünk van. A csőd iszonyú rombolást visz véghez a gazdasági életben anélkül, hogy abból bárkinek — még a tömeggondnoknak is — haszna volna. Minden üzletben, melyet tulaj donosának éveken keresztül folytatott szorgalma tartott fenn, az árukon és kintlévőségeken kívül olyan értékes gazdasági helyzetek vannak, melyek megtartása gazdasági érdek és melyek a tömeges és gyors likvidáció mellett pusztulásba vesznek. Emellett a vagyonbukottal igen gyakran a tőle függő exisztenciák egész sorozata megy tönkre és igy a csődnek nemcsak egy áldozata van, hanem a gazdasági élet egy nagyobb rétege szenved alatta. A csődönkivüli kényszeregyezség behozatalára sürgős szükség van. A javaslat már meg van, rövid időn belül el lehetne készíteni a sülyedő exisztenciáknak ezt a mentőövét. Távol áll tőlünk a szándék, hogy az idei évad igazán fényesen sikerült estélyeit a legkisebb mértékben is becsméreljük* mégis, ugy hisszük, bátran megállapíthatjuk, hogy nagyobb sikerrel, a résztvevő közönség osztatlanabb tetszésével és pompásabb hangulatban egy sem zajlott le, mint képezdei ifjúságunknak február 1-i gyönyörű hangversenye. Megszoktuk már — kezdettől fogva, — hogy mindig elsőrangú és kifogástalan, amit képezdei ifjuságunk ének- és zenekara produkál. De ha~ez eddig mint valpmi természetes sejtelem élt bennünk, szombat estétől kezdve tudatos meggyőződésünkké vált, hogy e hangok elbűvölő világában nálunk praeparandiánk ifjúsága az uralkodó rend. Kitűnt ez mindjárt az első számnál, midőn Boieldien „A. bagdadi kalifa

4 cimü operájának nyitányát adta elő a mintegy 50 tagból álló ifj. nagy zenekar. Az első ütemtől kezdve lélekzetét visszafojtva hallgatta az óriási termet színültig megtöltő előkelő publikum a pompás harmóniában összeolvadó hangokat s csak a legtermészetesebb, hogy a darab végén szűnni nem akaró tapsokban fejezte ki elragadtatását Lengyel szokása szerint átküldte névjegyét a kastélyba, azután visszavonult szobájába és zokogva borult az asztalra. Éhes volt. Hiába könyörgött leveleiben fiához: „Fiam, esküszöm, hogy napok óta éhezek, küldj' valami

r enni valót, hogy el ne pusztuljak!" ; . A fia nem küldött semmit és a megokosodott verebek .is elkerülték a felállított csapdát. . .. Forró vízbe dobta á mégelőző estéről maradt csontokat, azután mohón itta meg az ekként készített meleg levest, de az nem csillapította le az éhségét. Kiment tehát a kertbe és töltött fegyverével lesbe állott. A" kerítés résén át, mely a Mirly Buhn birtokkal határos, állatókat látott az avarban járkálni. Idegessége nőítőn-nőtt és a levelek zizegésére is meg rémült, mintha valami veszély fenyegetné. Hirtelen . . . oh, csodák csodája ! egy fürge nyulat pillantott meg, amint a fűben pajkosan ugrándozott. A nyul Mirly Buhn tulajdona; de hát miért nem vigyáz jobban az állatjaira ? Minden, ami Le Capricard portájára teszi a lábát, jogosan az ő tulajAlapitatott 1864 ben. -v±d-ó3sz legi?ég±"b~b ós legxxag^rolDt) cipőüzlete. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipó'raktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. ===== Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =». dona, nemcsak a birtokfoglalás, hanem az éhség jogán is. Nemsokáig habozott tehát, hanem egy vad ugrással a nyúlra vetette magát. Mái le akarta ütni az öklével, amikor észrevette, hogy a lábára czérnaszállal egy kis sonka volt erősítve. Le Capricard elsápadt. A szomszéd birtokos megkönyörült nyomorán és alamizsnájával nevetségessé akarta tenni szomorú helyzetét. Mirly Buhn ur gúnyolódik vele, hogy Pauline előtt megszégyenítse, megalázza! Azonnal visszasietett házába, leporolta ruháit és néhány perez múlva már csengetett a kastély kapuján. Az volt a szándéka, hogy durva üzenettel átadja egy szolgának a nyulat a sonkával együtt. De mikor a kapu megnyílt, ott találta magát az egész családdal szemben, akik egy terebélyes fa árnyékában éppen az ebédnél ültek. Rövid, hideg üdvözlés útán igy szólt: — Mirly Buhn ur, ezt az állatot a kertemben találtam. Pauline rögtön megértette a helyzetet. — Ez bizonyosan a két neveletlen unokám ostoba csinyje. A kertben játszadoztak a nyúllal, kisiklott a kezükből ós átmenekült önhöz, Le Capricard ur. Mirly Buhn ur ugy tett, mintha nem volna a dologba avatva és miközben a corpus delictit átadta egy szolgának, igyekezett a rossz tréfát jóvá tenni: — Nincs okom a fiukra neheztelni, mert igy legalább hozzájutottam a szerencséhez, hogy Önt, mint régi szomszédunkat, házamnál üdvözölhessem és rendkívüli megtisztelésnek venném, ha megosztaná velünk szerény ebédünket. Az asztalon hatalmas roast-beef, pirított burgonya, zöld bab, illatos sütemények és ízletes gyümölcsök voltak felhalmozva, egy-két palaczkban pedig aranyszínű tor csillámlott. Le Capricard ur elkábult a csábító ételek láttára egy pillanatig habozott, ránézett Pauline mosolygó arczára, azután hirtelen, büszkén kiegyenesedett és bucsut véve, igy szólt: ,— Köszönöm szépen, már ebédeltem. — Éppen az imént ittam meg a fekete kávémat.