Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-02-09 / 6. szám
3E3ÉXX- évfolyam. ZE>é«;pa» s 1Q13. fe"br-aár Q. Ö_ SZáTTI PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOEIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Hogy mi mindenre van és volna szükségünk arra nézve, hogy városunk haladását és fejlődését biztositjuk és a modern városok soraiba sorozhassuk, azt nem kívánjuk ez alkalommal fejtegetni, hisz e helyütt éveken át nem foglalkozunk mással, mint ezzel a témával, ez alkalommal csupán egy oly üdvös eszmét kívánunk támogatni, a mely városunk lakosságának közegészségügyét van hivatva előmozdítani. Nem tagadhatjuk, hogy a városi tanács élén a polgármesterrel számos üdvös terv megvalósításán fáradozik és ezeknek megvalósítása csupán csekély anyagi erőnkön múlik, mégis csak el ösmeréssel kell adóznunk mindazoknak, akik városunk közérdeke szempontjából üdvös eszmék és tervek megvalósítását javaslatba hozzák. Egy ily közszükségletet képező üdvös eszmét terjesztett városunk főjegyzője a városi tanács elé, mely vá rosnak egy régi óhaját, egy alkalmas kiránduló hely létesítését czélozza. Az üdvös eszme érdekét tekintve, egész terjedelmében közöljük a városi főjegyzőnek a városi tanácshoz ez ér demben benyújtott javaslatát a következőkben : Tekintetes városi Tanács ! Minden haladó város az utóbbi időben arra törekszik, hogy a lakosság minél egészségesebb módon lakhassék, kert-városokat alakítanak s e mellett gondoskodnak nyilvános parkok-, üdülő és kiránduló helyekről. Pápa városa legutóbb csinálta az Erzsébetligetet, azonban ez a város lakosságát figyelembe véve, nagyon kicsiny, kell tehát emellett gondoskodni egy kiránduló helyről is, ahova nyáron át a lakosság, — különösen ünnepnapokon — kivonulhasson és gyönyörködhessék a természet szépségében és szívhassa magába az üde, pormentes levegőt Ily kiránduló helyül jelentkezik az Öreghegyen a Kovácsics-féle nyaraló 20 holdas telkével, mely a város legmagasabb, gyönyörű kilátást nyújtó pontján fekszik. Javasolom, hogy a város szerezzen be kötelező nyilatkozatot ennek árára, azután hirdesse ki, hogy ez a nyári kirándulóhely bérbe adatik. Hiszem, hogy oly magas bérösszeget kaphatna a város az épületekért, hogy a vételárnak amortizációját, az épületek tartózását, adóját, biztosítását fedezné. A város a bérlőnek megengedné, hogy a kirándulóhelyen hullámvasutat, léghintát, ródli pályát, varietét, mozgószinházat, céllövöt, tekepályát, egyáltalán minden olyan vállalatot létesíthessen, amelyek a helyet látványossá, szórakoztatóvá s mulattatóvá teszik. Ezen vállalatoknál jogosult volna bérlő dijakat szedni, mig a mulató, kirándulóhelyre díjmentesen mehetne be a közönség. Ha a város megfelelő bérlőt kapna, ugy a telket örökáron megszerezné, befásitaná, benne gyermekjátszó helyeket stb. létesíteni. A kérdéses telken annyi és akkora épületek állanak, hogy zivatar elöl az I ÁRCZA Az éhes loyag, Normandia egy félreeső zugában Le Capricard urnák nera maradt egyebe, mint egy rozoga, régi udvarháza néhány almafával és az elhanyagolt, burjánnal benőtt kert, amelynek egyetlen rózsatövén csak egyeden rózsa virult. Ezenkívül volt még egy pár csizmája és foszlányos, kopott, pa rasztos ruhái közt még egy régi, úrias kabát is találkozott. Julius hó 8 án rendkívül nagy gondot fordított az öltözködésre: megborotválta sovány arczát, felhúzta csizmáit, lekefélte az uri kabá'ját, kiment a rózsatőhöz, lesza kitotta az egyetlen, de már erősen kinyílott rózsát és a gomblyukába tűzve, aggódva dörmögte magában : — Csak hamar el ne hullatná szirmait. Inggallér hiányában kopottas kendőt csavart a nyaka köré, azután felcsapta fejére gyűrődött nemeskalapját és lázasan szikrázó szemeivel olyan türelmetlenül szaladgált össze-vissza, mint a diákgyerek, aki az első légyottra készül. Valami azonban mintha mégis hiányzott volna. Kezével a homlokára ütött, bement a szobába, elővett egy szekrénykét, amelyben félig elszívott k szivarmaradványra akadt. Azután rágyújtott és kiült az udvaron lévő kőpadra. Harmincz év óta minden julius 8 án ugyanezt a jelenetet játszotta le. Harmincz év óta Le Capricard ur mindössze csak három szivart szitt el, de a csizma, a kalap, a kendő és az uri kabát, mindig a régi maradt. Julius hó 8-án mindig erre szokott menni Pauline a kastélyba. Pauline pedig nem volt senki más, mint Mirly Bulm aszszony, született Priot Pauline. A hajdan fiatal, gazdag és szép Le Capricard ur valamikor megkérte a kezét, mert azt hitte, hogy azon leányok közé tartozik, akik engedelmeskednek a szülői akaratnak. — Az én leányom már Mirly Buhn urnák ígérte el kezét, — ez volt az anya válasza. Az érzékenységében és hiúságában E hó végén nyílik meg mélyen sértett Le Capricard ur a kellemetlen válasz után visszavonult, de örökre vigasztalhatatlan maradt. Daczból feleségül vett egy egyszerű parasztleányt, aki egy fiúgyermekkel ajándékozta meg, azután nemsokára meghalt. Ez a fiu felnőtt, naplopó lett és eltékozolta apjának egész vagyonát az utolsó centime ig. A tönkrement nemes begubózott kis falusi házába ós abból a csekély támogatásból tengette életét, amit a fia rendszertelenül juttatott neki. És Le Capricard ur igy él már harmincz óv óta és szüntelenül csak Paulinera gondol. A szép, rózsás arcú, szőke hajú, elegáns és karcsú nőt fájdalmasan látta mindig Mirly Buhn ur karján, aki alacsony, meggörbült hátú és félszeg üzletember volt és az évek folyamán mindjobban hízásnak indult. A sértett nemes méltatlan mellőzéséért még ma is duzzog és sohasem kereste az érintkezést szomszédaival; megelégedett azZPI, ha évenkint julius hó 8-án egy tekintetet vethetett a kastély birtokosának arra robogó kocsijára. Mikor a kocsirobogást rőfös- és di\?atáruháza.
