Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-19 / 3. szám

egymástól! A csendőrség országosan szervezve feladatának magaslatán áll s felállítása óta — bár katonai szerve zeténél fogva nagy volt az ellenszenv irányába, — mégis kivivta magának az elismerést, söt ma már több város a csendőrség bevonásával teljesiti a közbiztonsági szolgálatot. Hol áll most már a csendőrség mellett a vidéki rendőrség intézménye ? Eltekintve egy pár nagyobb várostól, a vidéki rendőrség, nyíltan szólva, hivatásának figurává lett. A szorosabb ér telemben vett közbiztonsági és rendészeti kérdések csak másodsorban képezik a rendőrség feladatát, mert a rendőrség munkásságát nagyobhrészt oly dolgok elvégzése köti le, melyek a közigazgatás bármelyik ágához inkább sorozhatók, mint a rendörségéhez. Ez az oka azután annak, hogy a rendőri intézmény nem fejlődik, annak működésével sem maga a rendőrség, sem a közönség, sem a felettes ható ságok nincsenek megelégedve. Ezen .az abnormis helyzeten csak az államosítás segíthet. Csak az állam adhatja meg ugyanis a rendörségnek azokat a postulatumokat, melyek nélkül jó rendőrség el sem képzelhető, csak az állam adhat tekintélyt és függetlenséget a bírói functiokat is végző rendörségnek. Egyes városok ugyan — el kell ismernünk — sokat áldoznak rendőrségük javítására, de hatályos működésüket bénítja a szervezetlenség. Pedig egységes szervezet és együtt működés nélkül a legjobb akarat is kárba vész. Hogy az államosítás semmi veszélyt nem rejt magában, ellenben az egységes szervezet mellett a rendőrség intézménye fejlődik és feladatát a legjobban oldatja meg, nem kell egyebet említenünk példaként, mint a budapesti államrendőrséget, melynek működésével ugy politikai, mint rendészeti tekintetben mindenki meg van elégedve, söt külföld is elismerőleg nyilatkozik a székesfőváros államrendöségéröl. Egyébként azonban ma már Európa minden államában a közbiztonság és a rendé szet fenntartása állami fnnctionáriusok kezében van. Befejezésül pedig csak annyit állapithatunk meg, hogy a rendőrség államosítása révén a városok háztartása egy nagy tehertől szabadul meg s kevés hozzájárulással — egy talán másként soha el nem érhető — jó rendőrséget nyer. Ugy legyen] Városok élelmezése. Ez a kérdés az, amely állandóan napirenden van, amely úgyszólván minden nap aktqális, mert hiszen az összes városok majdnem minden egyes polgára érzi az élelmiszerek folytonos drágulásának súlyát s e kérdés rendezésének szükségét. Az élelmi szerek drágaságán kívántak segíteni az egyes városok vezetőségei a hatósági mészárszékek felállítása által, ugyanezt a célt szolgálja a vadhúsnak a legutóbbi időben kimondott fogyasztási adómentessége s kétségkívül az élelmiszerek drágaságán kíván segíteni a földmivelésügyi miniszter legutóbbi körlevele is, amelyben kérdést intéz a törvényhatósági városokhoz, hogy hajlandók-e állami támogatás mellett zöldségtermelő tele peket felállítani ? Erre vonatkozó első lépése, amit a városok élelmezésén segítendő, tett az a körrendelet, amelyet a törvényhatósági városokhoz intézett; hatásában minden esetre jótékony és üd vös azon rendelkezése is, amely sze rint kertészt küld ki az ő segítsége mellett létesített (lásd Kiskunhalas) munkásházak tulajdonosaihoz, aki Őket a kis területen való jövedelmező kertészkedésbe belevezesse. Ismerve a földmivelésügyi miniszter felfogását ezekben a kérdésekben, meg vagyunk róla győződve, hogy a rendezett tanácsú városok sérelmét is orvosolni fogja s nekik is megadja azt a'kedvezményt, amelyet a törvényhatósági városoknak nyújtani szándékozik. A magyar népnek volt alkalma a zö\&ségkertészkedésnek hasznáról és jö vedelmezéséről a hazánkban elszórtan mindenütt található bolgár kertészek működésének figyelemmel való kisérése utján közvetlenül meggyőződni. Csodálatos, hogy a magyar nép ez az elsősorban agrikultur nép a termelés ez ágával alig foglalkozik. E körülménynek indokát abban talál juk, hogy a népünk ugy szokásaiban, viseletében, mint a megélhetési for mm Ezzel bemutattam utitársaságom mind három^tagját. A magas távirdaoszlopok huzaljai összekuszálódnak álmos szemeim előtt. Apró fénypontok surranak el mellettünk. A gép ugy zug, mint valami mélyhangu orgona. Paul egy kaczér kupié refrénjét dúdolgatja, amelyik nem éppen mulatságos. De Jane tréfás megjegyzéssel kíséri, ami a mamát hangos hahotára készteti. Nekem ez a dal nem jelent semmit. Őket bizonyosan valami közös örömre, közös eseményre* együttes sétára, vagy .együtt átélt kalandra emlékezteti és ez a visszaemlékezés hangolja most őket erre a fesztelen vidámságra. Igyekezem titokzatos kifejezésmódjuk jelen tőségébe hatolni, keresem a nyitját annak a gyermekes beszédmódnak, amellyel Paul és Jane gondolataikat közvetítik egymással, azon hiedelemben, hogy én az egészből semmitsem értek. Jane hirtelen teletorokból felkaczag. Valamelyes engem illető gúnyos megjegyzés váratlanul felizgatta és bájos pir vonult át kacagó, szép arcán. Ajkai biborfényben ragyogtak és hamiskás szemei szikrákat lö veitek. Csak gúnyolódjál, kaczér, kis Jane! Én szívesen eltűröm. Én egyedül, magamra vagyok hagyatva itt a szakasz utasai között olyan egyedül, mint ahogyan «z egész életemen át állottam. Hallgatok, mert az élet megtanított hallgatni. Csak terhükre volnék, ha társalgásukba avatkoznám. De kedélyednek egy melegítő fénysugarát szívesen elfogadom tőled magányomban, te bűvös szemű, mosolygó arczu, ravasz kis Jane ! Hirtelen sajátságos félelem borzongatja meg egész valómat. Halántékomon az erek gyorsabban lüktetnek. Érzem, hogy különös forróság fut át az arczomon. Tekintetünk találkozott és mélyen egymásba merült. Azt hiszem, hogy lelke mélyén olvashatok I — Vájjon kitalálja-e gondolataimat ? Ugy látszik, mintha hallgatásomat megértette volna. Szégyenlem magamat. Reszketek a meg nem értés sejtelmétől! Ostoba képzelődés játéka csak! A parányi térben, a szakasz négy sarkában így játszódhatik le egy egész életre kiható néma dráma! Paul a menetrend fürkészésébe merül, a mama pedig maga elé bámul és Jane szép fejecskéjével az ablak fölé hajol. Lehetetlen, hogy az éj sötétségébe merült tájban gyönyörködjön; talán titokban engem figyel. Ugy szeretném tiszta, szép sze mének talányszerü tekintetét megfejteni. Várakozó álláspontra helyezkedem . Jane makacsul hallgat. Ugy érzem, mintha már régen ösmernők egymást, mintha csak az imént czivakodtunk volna és mintha most Jane ezért duzzogna. Dus, szőke hajzata most kibontakozik a fésű bilincsei alól ós pajzánul omlik alá hattyunyakára. Jane! Most ismerek reád! Örökös kísérőm vagy, akivel elhagyott, magányos óráimban gyakran bizalmasan elcsevegtem 1 Hát nem természetes, hogy most itt vagy mellettem, egészen közel hozzám ? Hiszen még soha . . . sohase váltunk meg egymástól ! Jane idegesen felugrott helyéről. — Add ide a párnámat, Paul! A mama felriad tompa merengéséből és álmosan megszólal : — Csakugyan ideje volna már egy kicsit aludni 1 Hány óra, Jane ? Jane a karkötőjén lévő kis arany órára tekint: — Már kilencz óra elmúlt. — Akkor már elhagytuk Langognet? Langognet, sőt még más városokat is. A vonat gyorsasága magával ragad bennünket és én aggódva számlálom a perceket, ame. Alapitatott 1864 ben. legrógib"b é>s legxi-agyolofc) oxipő-txzla-te. Alapíttatott 1864 be n Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizmentes vadász csizmáit ós cipőit. ==*.