Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-01-19 / 3. szám
X^CXXI, é-vfoly-a-m. IPábjpSb, 1Q13. j£t:n_Txáa? 19. 3- SZáTT). M Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : POLLAT8EK FRIGYES. Most, hogy állandóan napirenden van a közigazgatás reformjának kérdése, nem lesz időszerűtlen a közigazgatás egyik legfontosabb, de leginkább elhanyagolt orgánumáról — a rendőrségről — is megemlékezni. Általánosan ismert dolog, hogy a közigazgatás reformjának legsürgősebb megoldásra váró feladatát a vidéki rendőrségek államosítása képezi. E tekintetben a legilleté kesebb tényezőtől — a kormányelnöktői — a legilletékesebb helyen az — országgyűlésen — pár héttel ezelőtt azon kijelentés hangzott el, hogy a vidéki rendőrség államosításáról szóló törvényjavaslat már a tavasszal a kép viselöház elé fog terjesztetni. A kormányelnök e kérdésben tett nyilatkozatát különösen a közigazgatás ismerői a legnagyobb örömmel fogadták, akadtak azonban olyanok is, kik e fontos közigazgatási reform keresztülvitele ellen a legélénkebben tiltakoztak. A tiltakozók ugyanis a rendőrség államosításában alkotmány védelmi szempontból nagy veszedelmet látnak, mert szerintük a mindenkori belügyminiszter kezében lévén a rendőrség feletti közvetlen rendelkezési jog letéve, a képviselőválasztások és az ezt megelőző választási harcokban, előmunkálatokban minden módot felhasználna a kormány, hogy akaratának érvényesítése céljából a polgárok szólás és gyülekezési szabadságát korlátozza s az ellenkező politikai nézeten levők érvényesülését karhatalommal is letörhesse. Ennek keresztülvitelében pedig a vidéki rendőrség — államosittatván — lesz a legnagyobb erő a kezébenEz a tiltakozók legnyomósabb érve, mely minden tekintetben figyelemre méltó is. Ettől az úgynevezett vesze delemtől azonban nincs mit tartania senkinek, midőn a polgárok vagyon és életbiztonságának legfontosabb tényezője, a rendőrség javításáról van szó. Mert a polgárok szólás és gyülekezési szabadsága, valamint a képviselöválaszHIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkeresk 0 désében. tásokon legszebb polgári jogaik gyakorlásának biztosítása első sorban a választói jog kérdésének helyes megoldásától függ s ha a magyar nemzet önálló államiságának megfelelő választási törvény fog alkottatni, akkor meg szűnnek ezek a rémképek. De hiszen a képviselőválasztások sorsa és a nemzeti fejlődés előmozdítása nem a vidéki rendőrségek államosításán dől el, hanem a polgárok józan, megfontolt és megvesztegetést nem imerö akaratnyilvánításán ! Hogy pedig Magyarországot még katonai karhatalom igénybevételével sem Iebet öntudatos akaratnyilvánításban befolyásolni, megmutatta azt a nemzeti ellentállás idején. A vidéki rendőrségek államosításának kétségbevonhatatlan előnyeiről tiszta képet csak ugy nyerünk, ha rövid összehasonlítást teszünk a csendőrség és a rendőrség között. Mindkét intézmény ugyanis egy célt szolgál (helyesebben kellene szolgálnia) t. í. a vagyon és életbiztonság és a közrend fenntartását. És mégis mily távol állnak TÁRCZA Álmodott boldogság. — Tul vagyunk már Langogne állomáson, mama ? — kérdezte türelmetlenül Paul. — Nem tudom, a menetrend Janenál van í — Ha megnézzük, akkor sem érkezünk hamarább Parisba, — dünnyögte álmosan Jane. — Az egész éjen át utazni, borzasztó! És ezek a kocsik, ez a gyalázatos, unalmas vonal! Igy méltatlankodott Jane, mialatt igyekezett az áthatatlan sötétségben elrepülő tájakat az ablakon át megláthatni. Azután fészkelődve nyugtalankodott, hogy kényelmesebb ülőhelyzetbe juthasson, végre megadta magát elkerülhetetlen ós változhatatlan orsának. Paul kezébe vette a menetrendet, hogy az állomások sorrendjét tanulmányozza, a mikor a vele szemben ülő úriember udvariasan felvilágosította kezünk. Langogneba 7 óra 30 perczkor ér— Köszönöm, uram ! Az a szemben ülő úriember én voltam. Én is Parisba utazom és nekem is a kupéban kell töltenem az egész hosszú éjszakát. Álmatagon figyelem a vonat zakatoló, ritmikus zenéjét. A mozdony érczszivének hatalmas lüktetése átöröklődik az összes kocsikra, amelyek őrületes sebeséggel vágtatnak végig az akadálytalan síkságon. Fájdalmas szimfónia zseng a lelkemben, miközben a magas távirdaoszlopok huzaljait bámulom az ablakon át és a fejem szédül a vonat gyorsaságától. A másik három utas a kocsiszakasz üres sarkaiban helyezkedett el. Ismeretlenek. Sohase láttak engem, én sem őket és még annyit sem tudok róluk, amennyit talán futólagos ismerőseik, vagy távoli rokonaik életükből megfigyeltek. És most mégis alkalmam lesz benső családi életükbe hatolni. Ugy viselkednek, miutha otthon volnának maguk közt; rám alig figyelnek. Én nekik csak közönséges, talán alkalmatlan ós kellemetlen útitárs vagyok, egyéb semmi. És valóban ugy áll a dolog, hogy vezetéknevüket nem Ösmerem, de keresztnevüket, — az egymás közti beszélgetésből, — már alaposabban megjegyezhettem magamnak. Itt van mindenekelőtt: Paul. Kinosan kifogástalan, elegáns öltözetében olyan benyomást tesz rám, mintha valami divatlapból kivágott figura volna. A nővére, Jane, sokban hasonlít ugyan hozzá, de szeretném, ha mozdulataiban keresetlenebb, hanglejtésében természetesebb és eredetibb volna. A sarokban ülő, kissé terjedelmes hölgyet mind a ketten „mamá*-nak szólítják. sermák Gusztáv vegyészeti ruhatisztító fiók-intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hoi v pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént biztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását O Q kérve, maradtam tisztelettel ^? eVma K