Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-18 / 7. szám

XIXII. é-vfolyain ­IE> árpa, 1912. íeTD^-cL^z? 18. 7. szám EL0FIZETES1 ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. ICözérdekíí íüggeii'en hetilagi. Üeyjeienik minden vasárnap. Pópa város közgyűlési termében az utóbbi időkben egy sajátságos jelenséget tapasztaluuk. Az az eset régebben is gyakori volt, hogy a közgyűléseken a képviselőtestületnek csak egy törzse jelenik meg rendsze­resen, amely törzset a minden iránt mindenkor érdeklődők képezik. Kivü­lök a bizottság zöme, nagyobb része, csak választások alkalmából és akkor is csak a választások tartamára láto­gatja a közgyűléseket, ezentúl pedig legföljebb akkor, ha nagyobb mozgás előz meg valami ügyet. Ami azonban egy idő óta különösen feltűnő a foly ton figyelő előtt, az a közgyűlés napi­rendjére tűzött tárgyak sorsának bi­zonytalansága és a sűrűn ismétlődő napirendről való levétel. Sem a tanács, sem az egyes fel szólalók sejtéssel sem birnak javas latuk sorsáról annak megtételénél. Ha a szerencse a tanácsnak kedvez, ke­resztül megy a tanács vagy a szak­bizottság javaslata, ha az ellene fel szólaló szerencsésebb, akkor elesik az alap határozati javaslat. Nem egy­szer jól megérettnek ismert kérdések végleg leszorulnak a napirendről, más­kor sürgős ügyekben elodázzák a ha tározatot. Félreértések kikerülése vé gett már most kijelentjük, hogy ko­rántsem akarjuk a tanácsi vagy bi zottsági javaslatok csalhatatlanságát hirdetni. A legjobb, legtökéletesebb hiszemben kidolgozott javaslatnál is előfordulhat, hogy teljesen nem me­ríti ki a tárgy anyagát. A közgyűlés feladata, hogy a tanács vagy bizott­ságok munkáját bírálja, kiegészítse, javítsa és okos határozatot hozzon. De a közgyűlés időpontjáig, egészsé­ges önkormányzati mvködés mellett, pro és kontra ki kell alakulni vala­melyes egységes véleménynek, hogy azután a közgyűlésen már pontosan precizirozott álláspontok ütközzenek meg. E helyett találkozunk tízféle javaslattal, még egyszer annyi téve­déssel és végül is — a legfonto­sabb ügyeket a napirendről leveszik. —- Néhányszor már szóvá tettük és megállapítottuk, hogy ez a szokás igazságtalan eljárás azokkal a polgá­rokkal szemben, akik nem ok nélkül fordulnak a városhoz telekügyben és a szavazat mesterséges eltolásával nem egyszer érzékenyen károsodnak. Ez a szokás lassanként kényelmi po­litikát honosított meg a közgyűlési teremben. A nagyközönség azonban nem honorálja elismeréssel a város önkor­mányzati ügyeinek intézésében a ké­nyelmi politikát, amely vitális kérdé­seknek jól és idejében elintézését a képviselő urak ráérő idejétől, magá­nosok látszólag jelentéktelen, de az érdekeltekre nézve fontos ügyeit pe­dig a kedvüktől teszi függővé. A közgyűlési tárgysorozat minden pont­járól hivatalos közegek felelősség alatt kötelesek felvilágositást adni, tehát semmi elfogadható akadálya nincs annak, hogy a képviselők min­denről kellő tájékozást szerezzenek. o?^ I ÁKCZA Mese a hűségről, A hűségről folyt a beszéd. A társaság ifjabb tagjai, a pesszimis­ták, fitymálva kacagtak s kategorikusan ki­jelentették, hogy eféle asszony erény nincs. Nem is volt. Üres fogalom az egész, melyet valamely romantikát kedvelő agy talált ki s aztán a szegény, könnyen hivő regényírók forgalomba hozták. Widukind, az utolsó Minnesánger, aki költeményeket nem irt soha, széles mellét kivetette s örökké vizes kék szemét paran­csolón jártatta végig a fiatal tiszteken. Előtte nem lehetett csak ugy félvállról, vagy pláne becsmérlőleg beszélni a nagy erényekről. — Hát Penelope, fiuk ? Hát a Penslo­pék, akik más név alatt vésték fel emlékü­ket az arany-táblára. Mert ez a mitológiai név csak gyűjtőfogalom, fiuk. Aztán azok a szegény, törékeny, árnyéktól is irtózó nők, akik kacagva mártották szivükbe a gyilkot, buján ölelték vérszomjas zsarnokaikat, hogy vérük, könnyük, erényük hullásával meg­mentsék a népük millióit? Sőt azt mondom, hogy nagy erények gyakorlására csak az asszonyok képesek. A tisztek kacagtak s poharaikat oda kocintották a vén Minnesángeréhez. Egyik­másik elkomolyodott és sarkantyúját busán, ütemesen pengette az asztal alatt. — Azok a kedves, kaczagó, fehér arczu asszonyok jutottak eszükbe, akikbe a nagy Juditokból a veszedelmes szépségen kivül, nem jutott egyéb. Haj, haj, öreg, de boldog vagy, hogy ilyen mesésen naiv a hited az asszonyokban! — A hiba itt is bennetek volt, ha ugyan azok a szép, fehér arczu asszonyok asszonyok voltak és nem pillék, gyertyaláng körül csapongók. Ti képzelődtetek ostobáui. A megtévesztett vér ködös illúziókat festett sóvárgó agyatokba, nem vettétek észre, hogy a gyümölcsnek csak a férgese hull öletekbe, a kemény, piros, egészséges gyümölcs, ame­lyért veritékezni kell, fent van a magasban, a fán. A vidámabbak erre is kacagtak. Hiszen lehetetlen is komolyan végighallgatni az ilyen Minnesángert, aki fölött nyomtalanul szálltak el az évek s fehér fejjel olyan ma is, mint a keresztes vitézek, vagy a nagy ideálok, ezen antik ezüst foglalatok, ame­lyeknek drága gyöngyszeme mindig az asz­szony ? Hahaha 1 nevettek a vidám fiatalok, akik igen reális meséket ismertek erről az antik foglalatú drágagyöngyről. Egy nyalka főhadnagy, aki gáláns és kevésbé gáláns kalandjairól volt hires, fehér fogával egy darabig rágódott a szivar csücs­kén, aztán rágyújtott, s gyanús orrhangon kérdezte : — Téged nem csalt meg asszony soha, kapitány ? Alapíttatott 1864 ben. -A_ "vicLél^: legrégibb és legnagyob b cipoiizlete. Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipó'rakíára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. —- Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = Xjzl©"t©x3D_©-b a [pos-bapalo-bápcT-ail szemlieii é:püLl-t saját Iiázam ba Ixelyeztenn. árb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom