Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-12-15 / 50. szám

a vizet befogadni képtelenek. Ily terület pedig öntözésre a városnak rendelkezésére nem áll. De a tisztítással járó költségek sem állanának arányban az elérhető haszonnal, tehát a város sem az usztaíó, sem az elválasztó csatornarendszert nem alkalmazhatja, hanem egy harmadikat, nevezetesen az elválasztó rendszernek azt a módját, hogy a csapadékvizeket az eddigi módon, nyilt csatornákon, a fekaliákat pedig zárt földalatti csatornákba vezeti el előbb emiitett vizet a Tapolcába, a fekaliákat pedig a Fehérmaloin mellé. Ez esetben a csatornák méretének nem kell böeknek lenni, csak olyanoknak, amelyek a fekáliák elvezetésére alkalmasak. Minthogy a város ez esetben csak a fekáliák eltávolitását tűzné maga elé, a csatornahálózatnak is meg kell változnia, t. i. csak azokban az utcákban kell ily csatornát készíteni, amelyekben nem mezőgazdák laknak, tekintve, hogy ezek a fekáliákat el nem vezetik, haszántóföldjeikra hordják ki. A csatornázás költsége, a hálózat szűkebbre vételével, valamint a csövek méreteinek leszállításával szintén megváltozik, ele megváltozik a fizetési kötelezettség is, mert ez esetben csak azok az utcai háztulajdonosok viselnék, a hol a csatorna szükségessé válik. Mielőtt tehát a város a vizjogi engedély megszerzése céljából a csatornázási ügyet a közgyűlés elé terjesz tené, felterjesztés volna intézendő a belügyminiszter úrhoz, hogy tisztás nélkül kellő üllepesztés mellett a Tapolca patakba beengedi-e vezettetni a szennyvizeket. Ha erre nemleges választ kapunk, ugy a csatornázási terveket oly irányban kell elkészíttetni, hogy csak tisztán a sűrűen lakott belváros s azok az ut cák csatornáztassanak, amelyekben mezőgazdák vagy éppen nem, vagy csak szórványosan laknak. Ez esetben csatornázásunk költsége egyharmadára fog leszállani. De ehhez mindenesetre terv, költségvetés kell. Nehogy azonban a tervek és költségvetésért tetemes pénzt adjunk ki, hitelesen informálódni kell a minisztériumban a csatornarendszerre vonatkozólag. Annak megtörténte után állapítandó meg, hogy mely utcák csatornáztassnak. Ha ezek adva vannak, a csatornázási tervekre azután vagy pályázat adandó ki vagy pedig a belügyminisztérium kérendő fel a tervek és költségvetés elkészítésére. Ezeket tartottam szükségesnek a tek. tanács figyelmébe ajánlani a csatornázási kérdésnek a közgyűlés elé hozatala elölt." Ugy tudjuk, hogy a javaslatot a városi tanács elfogadta és ezen javas latot fogja a csatornázás kérdésének tárgyalása alkalmával a képviselőtestületnek elfogadásra ajánlani. Fájdalmát még fokozta a tudat, hogy az egész városrész csak az ő botrányával foglalkozik. A cseléd már bizonyosan mindent elfecsegett és igy boldogtalanságán kivül még a nevetségesség átka alatt is kénytelen vólt szenvedni. Háborgó kedélyének csillapultával a munkában próbált vigasztalást keresni, de amikor másnap hivatalába igyekezett, gyanakodó csoportokkal találkozott, amelyek hidegen fogadták köszöntését és sajátságos, szigorú tekinteteket löveltek feléje. Este pedig már senkisem viszonozta üdvözlését. Ez az érhetetlen általános tiszteletlenség undorral töltötte el. Az emberek a bűnös nő pártjára szegődtek. Annál jobb, mert ő most már csak a magányra áhítozik. És minden reggel, minden este gyors léptekkel haladt át, — a falhoz lapulva, — a legélénkebb utczákon és mégis észrevette, — mert észre kellett vennie, — hogy az em berek élénken és gyanúsan susognak egymással, amikor mellette elhaladnak. Az aszszonyok nem szálltak föl vele egy villamoskocsiba és otthon, a cselédleány rémült arcczal szolgálta ki, mintha Asniéresben valami ellenséges, fojtó, nyomasztó levegő terjedne körülötte. Öt nap telt el Clotliilde szökése után, I amikor szomszédja, Lure, — a volt mészáros, — egy köpezös, vérmes, heves ember az utczán ráripakodott: — Nos, Moussart ur, még mindig nem hallott semmi hírt kedves nejéről? Moussart elnyelte mérgét és bizonytalan, — ingadozó hangon válaszolta: — Nem ! — Mégis csak különös az a hirtelen eltűnés! — dörmögte tovább Lure. — Az ám, nagyon különös, — mormogta érthetetlenül Moussart. A volt mészáros gúnyos tekintetet vetett szomszédjára és fütyörészve távozott. Lassan lassan igy terjedt el a gyanú és később már a bizonyosság is, hogy Moussartnak nagy része van a felesége eltűnésében. A cseléd nem látta úrnője távozását. Moussart féltékeny, durva ember, aki izgatottságában mindenre képes. Visszavonultsága, tartózkodása, hallgatása, félénk viselkedése, kitérő tekintete és nyugtalansága, amikor a volt mészárossal találkozott, szóval minden körülmény ellene vall. Lassankint megoldódott a világ nyelve. Egy korábban elbocsátott szakácsnője fennen hirdette, hogy látta, amikor a feleségére rontott, azután iszákos, összeférhetetlen, korhely volt. Az asszony igyekezett szenvedéVárosok fejlesztéséről alkotott törvényhez. A törvénynek célja, rendeltetése a váltazott életviszonyoknak egyöntetű szabályozása. Ezt a célt kívánja szolgálni az 1912. LX. t.-c. is, amikor I belátva, hogy a városok nemcsak önkormányzati, hanem állami tevékenységet is fejtenek ki, melyért ezideig az állam részéről semmiféle kártalanításban nem részesültek, tehát szükségesnek látta a törvényhozás a saját terhük alatt nyllgő városok se gélyezésére jönni, hogy továbbra is a nemzeti erő forrásaiul megmarad hassanak. Ezért köszönettel tartozunk a r. t városok polgármesterei orsz. egyesületének, amely a kormány figyelmét a tarthatatlan állapotokra felhívta, de köszönettel adózunk a kormánynak, illetve a törvényhozásnak, amely törvényben szabályozta a városok segélyezését, annak mérvét, módját, továbbá szabályozta a tisztviselők fizetését, a városok háztartási ügyei intézésében bizonyos könnyebbséget hozott be, annak gyorsabb menetét elősegítette. Minthogy azonban alig van törvény, amelyben hibák, sérelmek elő ne fordulnának, ugy ez a törvény sem mentes azoktól. Ezekre a hibákra kívánok rámutatni, hogy a végleges városi törvény megalkotásánál már a sérelmek kiküszöbölhetők legyenek. A törvénynek egyik fő hibája, hogy a segélyezésnél a városok közt 3 kategóriát állit fel: 1. törvényhatósági, 2. 10 ezeren felüli r. t. v., 3. 10 ezeren aluli r. t. v. Hogy miért különbözteti meg a városokat a törvény eképen, nem lyeinek gátat vetni, azután bekövetkezett a katasztrófa; Szegény assszony! Egy ilyen gonosz férj mellett, aki vérszomjas, kegyetlen, durva ember volt, mennyit kellett szenvednie. Hiszen csak hatalmas ökleire ós ravasz arczára kell tekinteni, hogy tisztába lehessünk a szomorú esettel. És mikor a meggyötört, meggyanúsított Moussart egy reggelen az utczára lépett, a kert falán óriási betűkkel e szavakat olvasta: „Moussart gyilkos, mert megölte a feleségét". Taj! ékzó dühvel, izgatottan rohant vissza a házba, ahonnan rongyot hozott, hogy a hitvány rágalmat a falról lemossa, de amikor este a hivatalából hazatért, ismét ott találta a rémületes vádafc

t ezúttal egy késsel a falba karczolva, a cselédje pedig gyanús hivatalos iratot nyújtott feléje, amellyel a rendőrségre idézték meg. Másnap szigorú kihallgatást kellett átszenvednie. -— Ha jól értem, — mondta az izgatottságtól remegve, — itt azzal gyanúsítanak, hogy ... Elcsuklott a harigja, képtelen volt tovább beszélni. — Még nem késő, még nincs letartóztatva, még tisztességesen félrevonulhat, — biztatta jóakaratulag a vizsgálóbíró. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT Pápám -7ZZZZZ.ZT Kmik Arikor és Társa Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, urf- és egyeiiruha-szabókuál lehet megreudelui. C\i\o\év\ve\e\\eu sxatoásjoma és Vi&cAgorás \ ^á\asx\éV atujoV és sYóHovsTácyv V®\méVtoex\, \