Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-04 / 5. szám

IXIIXIII. ó-vfolyam. Pápa

3 1912. íeTDx^cLáx- 4=. 5. szám Hezérdekü f ügy & II cin &Beiil&$» — Rüegjeletilk minden vasárnap. ELŐFIZETESI ARAK: Kgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szára áru 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATS fí K FRIGYES. Városunkban a képviselők meg választása megtörtént és így nem mulaszthatjuk el, hogy a közjó és a közérdek nevében a képviselőtestület figyelmébe egyet mást ne ajánljunk. A választások folyamán ugyanis eleget tapasztaltuk, hogy a választók érdekcsoportokra szakadva, pártokat alakítottak és jelölteket állítottak, az egyes polgárok csodálkozással szemlélték ezt a különben természetes mozgolódást és dacára ennek kérdőjel látszott ábrázataikon : miért N. N. és miért nem X. Y. t jelölték ebben vagy abban a kerületben. Egyik-másik jelöltet nyelvökre vettek és megmosták, megszapulták annak rendje szerint, egyet egyet egészen tönkre szapulva elejtettek, hogy aanál könnyebben biz tosithassák a másik sikerét Egy-egy ilyen megalakult pártcsoporfc paktumot ajánlott a másiknak, de csak azért, hogy titokban egyeseket kibaktathassanak. TÁKCZA. A rajongó. Bizalmas kis baráti körünknek Juies Perron volt a legkedvesebb, legmegbízhatóbb és legszeretetroméltóbb tagja. Azonfelül o volt közöttünk a leggazdagabb is, helyesebben az egyetlen, akinek akkora vagyona volt, amelynek kamataiból gondtalan életet folytathatott. Mindannyian tartoztunk neki kisebbnagyobb összegekkel, amelyet rendszerint a hónap vége felé kölcsönozgettünk tőle, azon hallgatólagos megegyezéssel, hogy sohase fizetjük vissza. Ezt a fölényes helyzetet ritka jószívűséggel és páratlan diszkrécióval gyakorolta, amit mi azzal háláltunk meg, hog> erszé nyét csak mérsékelten és gyöngéden vettük igénybe. Az is az állandó feladatai közé taiHÍRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Nem kívánunk most ezekkel a síi kükkel részletesen foglal tozni, csak annyit jegyezünk meg, hogy sok el ítélendő doiog történt a jelenlegi választások folyamán és ez a polgárság között közbeszéd tárgyát is képezte. Nem bolygathatjuk most már ha megtörtént, de igenis volna szavunk azokhoz, akik minden áron a »v épviselői mandátumra vágytak és megjelölni az irányt, melyet követniök kell akkor, ha ezen mandátumra érdemesnek akarnak bizonyulni. Köz tudom ásu dolog, hogy a kép viselői tagság is olyan nobile orncium, amelyet legtöbbnyire igen sokan sem eléggé nem méltányolnak, sem hivatásszerű komolysággal nem vesznek. Tapasztalatból mondhatjuk, hogy számos képviselőnél a legnagyobb apáthiával találkozunk minden közügy iránt. S honnan van az, ha szabad kérdenünk ? Onnan, hogy ezek az urak nemcsak hogy érdeklődést nem tanúsítanak a közgyűlések napirendje iránt, de még a közügyek iránti jó tozott, hogy a kávéházban mindig ő egyenlítette ki számlánkat a főpincérnél. A nőkkel szemben természetesen szintén fényes helyzete volt. Amíg nekünk — szerény jövedelmünk mellett — alig jutott hébekorba valami apró kalandunk, addig ő megengedhette magának az állandó barátnő fényűzését, aki mellett, — gyakran jogos figyelmeztetésünk ellenére is — hűségesen kitartott. -Arra azonban sohase volt meg eset, hogy valamelyikünk elfordította volna tőle barátnője szivét, arai Jules Perront mélyen meghatotta. Volt azonban egy nagy hibája, amelyet némi jóakarattal erénynek is lehetne nevezni: rajongó volt a naivitásig és mindig kérkedett előttünk barátnője erkölcsi minőségével.. Az, hogy barátnői szépségét és elegán ciaját magasztaltuk, nem hízelgett hiúságának, de ha nem akartuk mélyen megbántani, el kellett ismernünk, hogy ő, — valami kü akaratnak a látszatát sem mutatják, a gyűlésekre el nem járnak, annak hozandó határozatai iránt előlegezett rezignációval viseltetnek. Ez a baj nálunk tisztelt, minden áron a képviselőtestületbe kívánkozó képviselő urak ! Mi a képviselőtestület tagjainál különösen két tulajdonságot tartunk elengedhetetlennek; az egyik a közügyek iránti meleg érdeklődés, a másik az önállóság s ezzel azonos pártatlanság. Csak az képes helyes ítéletet alkotni, magában tökéletes meggyőződést érlelni, ha minden körülményt alaposan meglatolgat, ha a közgyűléseken gyakorta részt vesz, figyelemmel kiséri közéletünk minden mozzanatát s annak jövőjéről, halad isáról és fejlődési képességéről intell unciájához mért előleges képet alkot. Elengedhetetlennek tartjuk az önállóságot, mert kiben ez nincs meg, az rendesen tudatában felületes ma gánérdekből alkalmas eszközökkel könnyen el tántorítható s a viszonyokkal igen könnyen megalkuvó. lönös véletlen folytán, — mindig olyan kiválasztott nőkkel találkozik csak, akiknek szilárd, előkelő jellemük ésnemes erényük van. Elképzelhetetlen naivitással mondta el ' nekünk a legkülönbözőbb történeteket, amelyekben mindig ő játszotta a megváltó sors jótékony szerepét. Mesélt egy kislányról, akit csak három nap óta ismer, de olyan jólelkű, hogy egy nyomorban sínylődő szomszédnőjének három frankot ajándékozott. Ezért aztán felmagasztalta példátlan jótékonyságát, a pénz értékének lekicsinylését és magasztos emberszeretetét, a mit azzal is igyekezett még bizonyítani, hogy a kicsike beteg nagynénjét önfeláldozó gyermeki szeretettel ápolja és testvéreit pénzbeli segélyekkel támogatja. Máskor pedig megismerkedett valami nyilvános tánchelyen egy táncosnővel, akit néhány hétre elvont eredeti hivatásától ég mint „egy nagy szócziális igazságtalanság áldozatát" tüntette fel. — Vigasztalhatatlan Alapíttatott 1864 ben. -A_ -^-xcLélk: le§próg;±~b~b és legnag3ro"b"b c±jpó-iá.zle-bo_ Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czip őr aki ár a Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. —- Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizrnantes vadász csizmáit és cipőit. = TT^I p)t,p)m t=i± a, postapalotádra! sze:aaben ójpTxU.-fc saját li.ázaiii"ba lielyeztem árt