Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-04 / 5. szám

Nézetünk szerint a képviselőtestület rendesen kicsinyített képét mutatja az egész városnak, szükséges tehát, hogy a közgyűlési teremben Pápa város közönsége, a műveltség, ügyszeretet, a közérdek ápolását szí vükön hordó képviselőkkel legyen képviselve. Ott kell feltárni őszintén, nyíltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és alaposabb megbeszélés tár gyává tenni, mert csak igy kelthető fel a közérdeklődés az aktuális kérdések iránt és csak ily körülmények között számithatunk a közvélemény támogatására is. Ne resteljenek a képviselők szót emelni a gyűlésteremben. Mutassanak reá a bajokra, mert minél többet szólalnak fel a kérdésekhez, annál jobban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempontból lesznek megvitathatok a közügyek. Ne tartson az vissza senkit a felszólalásban, hogy nem ért a szónoklat mesterséghez. A forma, a stylus lényegtelen, az eszmére mutasson reá, érvelni lehet a legegyszerűbb szavak kai a Iegkeresetlenebb formában. Ezt várjuk mi a legutóbb megválasztott városi képviselőktől. Ezt tenni, pedig morális kötelességünk. Lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk tőlük és pedig joggal, mert uj szellem, nagyobb mozgékonyság és ami legfőbb vállalkozási szellem kell abba a testületbe, amely Pápa közügyeinek vezetésére döntő és irányító befolyást kell hog> gyakoroljon. volt, hogy ez a jól nevelt leányka kénytelen a mindennapi kenyérért — — — kánkánt tánczolni. A nőkről általában ilyen rajongó véleményt táplált; de ha véletlenül nőkről és nem szerelemről beszélgettünk, akkor szívesen mutatkozott gúnyolódó, könnyelmű, sőt pesszimisztikus bölcsnek is. Barátnője jelenlétében azonban mindig ünnepélyes, könnyenhivő és rajongó volt es sohase ébredt fel lelkében a kétely, ha azokat a csodálatos, meseszerű történeteket hallotta, amelyeket az asszonyok szívesen mondanak el barátjaiknak multjukból. Ez a jellemvonás Jules Perron barátunknál sohase gyengült, sőt ellenkezőleg, az évekkel együtt mindinkább erősödött, amig végre valóságos mániává fajult. Aggodalmunkat azonban eloszlatta az a szokatlan nyugalom, amellyel barátnőit cserélgette és a közönye, amellyel a válást tudomásul vette. Egy napon bemutatta nekünk legújabb barátnőjét, egy kedves, kicsi, szőke, rózsás arcú, csillogó szemű, göndor-fürtü leánykát. Leonienek nevezte és már a legelső estén észrevettük, hogy rajongása a leány iránt imádattá fokozódott. Ha ránézett, ideges mosolygás játszadozott ajkain, minden mozdulatát majd elnyelte szemeivel és ha a leányka beszélni kezdett, ő is félig felnyitotta száját, mintha a hallott szavakat ismételni akarná. Negyvenhárom képviselő lett jelenleg hat évre megválasztva. Hat. év, hosszú idő. Addig ha le'kesen megfelelnek kötelességüknek sokat tehetnek, ha pedig a régi utakon fognak járni, nem tesznek semmit, ha bábok lesznek és drótmajmokként fogják hagyni magukat rángatni, tönkreteszik városunk jövőjét és a haladás útjába legyőzhetetlen akadályokat gördíthetnek. Főbb vonásokban jeleztük, mit kívánunk a városi képviselőtől. Reméljük, hogy tudni fogják, hogy mi a teendőjük. Tegyenek és munkálkodjanak, mert tetteikből ismerjük és Ítéljük meg, vagy ítéljük el őket. Kövesse mindenki a saját meggyőződését, igyekezzék megtenni a közügy érdekében mindent és ha ezt teszi, akkor eleget tett mint városi képviselő kötelességének. Ezt kívántuk megmondani mihez tartás végett az újonnan megválasz tott városi képviselőknek. Akinek inge, csak az vegye magára ! Városi takarékpénztár. ii. Ha ezt a magasabbrendü célt keresem a pápai közs. takarékpénztár alapítása körül, sehogyse tudom fölfe dezni; sőt, a mi a csak rokon ethikai célokat is illeti, már a mennyire Pápán ilyenek mutatkoznak, mintha már elkésett volna ezek gondozásával a közs. takarékpénztár ; a mezőgazdaság föllenA kicsike különben elragadó teremtés volt; jókedve, vidámsága átöröklött reánk, élvezettel hallgattuk szellemes fecsegését és órákig elmulattunk társaságában, hogy kecses mozdulatainak bámulói legyünk. Vájjon ezt honnan szerezte ? Erre nézve Jules Perron megtagadott minden felvilágosítást. Csupán arra szorítkozott, hogy személyes összeköttetései révén ismerkedett meg vele, azután hozzátette: — Leonienek az a különös sajátsága, hogy látszólagos felületessége mögött, komoly jellem rejlik, mondhatnám: rendkívül komoly jellem. Azt kell hinnem, hogy a felületességet szándékosan színleli. Pedig az élete tövises, sőt drámai volt 1 Ha tudnátok fink, ugy, mint én I — Némely alkalomkor valóságos hősiességet tanúsított majd később, egyszer, elmondok mindent és meglátjátok, hogy bámulni fogtok rajta I Megdöbbenve tekintettünk egymásra. Ezt a mániát már mentegetni se lehetett. Miben találhatta a sötét dráma nyomait ennél a könnyelmű nőnél, aki sziporkázott az egészségtől, életörömtől és feltűnő gondtalanságtól. Határozottan azon nők közé tartozott, akik örülnek az életnek, kerülik a gondot és mindig átengedik magukat a pillanat hangulatának. Visszaemlékezései anynyira zavartak, tévesek és kuszáltak, hogy lassacskán már elfelejti élete igaz történetét és szakadatlanul javítgatja a legenda mázával. Mint a játékszer, vándorol egyik férfi ditésére szolgál a „Hangya^fiókja, melyet Jilek tanitó ur kezel; az ipar, kereskedelem emelése pedig épen program mjában van a nemrég alakult s lendülő közgazdasági banknak; a kisemberek tökéit gyűjti és gyümölcsözteti a többféle önsegélyző szövetkezet. Mi marad tehát a községi takarékpénztárnak, hogy szociális hivatását be is tölthesse, hogy a város egész közönségének érdekeit szolgálja ? Ugy tudom Molnár ügyvéd úrtól, hogy a községi takarékpénztár, az ö intentiója szerint, nem akar versenytársa lenni a régi, meggyökeresedett, szolid pénzintézeteknek, más szóval nem akarja őket nyomni az olcsó kamatlábbal, a mi módjában állana, — egyénileg ezt nagyon sajnálom, mert már azon gondolkoztam, — hogy összes adósságaimat ide telepítem, ha kisebb lesz a kamat^ — de hát olcsóbb kamat nem lesz, mint egyebütt helyben, ezt már hiába várjuk. Akkor mi egyéb lesz ez az intézmény is, mint a lakosság egyik kisebb rétegének, a tőkéseknek, csoportosulása azok ellen, a kiknek épen a tőkéjük hiányzik, a kik tehát munkájukkal meg fogják keresni a töke profitját — a kisebbség számára. Ismét csak ugy tudok megbékéln ezzel a tényleges állapottal is, ha a profitban minél több embert, minél szélesebb réteget részeltetünk, nem csak az u. n. városi polgárokat, a kik t. i. városi adót fizetnek, a kik, mint mondani szokták, hozzájárulnak a községi teihek viseléséhez, — mert ilyen csak vagy 5—6000 van a város területén, karjaiból a másikéba, miközben megérik benne a tapasztalat, hogy a szerelmi ügyeket nem érdemes tragikusan felfogni. Leonie alkalomadtán még sikamlós térre is elkalandozott és ilyenkor Jules Perron diadalmasan nézett ránk, mintha azt akarta volna mondani: — Ugy-e milyen hősiességgel, nyugodt fölénnyel viseli siralmas sorsát?! Ebből aztán megrözgött bennünk a gondolat, hogy szegény, rajongó barátunk már beszámíthatatlan állapotba jutott. Leonie elbeszélései közben nagy előszeretettel emlegette a Gustav nevet. Bizonyos, hogy az a Gustav döntő szerepet játszott életében és egyedül Jules Perron nem vette észre, hogy Leonie a Gustav nevet mindig bizonyos hálás Jáhitattal emlegette. -— Gazember volt! — igy izgatott bennünket, mikor magunkb m voltunk. — Visszaélt a szerencsétlen leány ifjúságával, tapasztalatlanságával é3 ő az oka mindennek, amit azóta méltatlanul szenvedett. Gustav személyében látta megtestesülni a lelkiismeretlen veszedelmes nőcsábítók, faját és óhajtott volna vele szemtől-szemben találkozni, hogy megvetésével sújthassa. Különben boldognak 'érezte magát Leonie birtokában, aki iránt szokatlan, szíves rajongással viseltetett. A gyöngéd visszony teljes összhangban, már tíz hónap óta tartott. Jules Perron ek-