Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-01 / 35. szám

tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Igenis, a jövö évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mér­tékben hivja fel. Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előállni, a mellyel azt apasztani lehet. Tudtunkkal a költségvetésben van­nak oly tételek, melyeket nyirbálni le het, söt tételek teljesen törülendök is volnának, —felekezeti iskolák segélyezése — a melyeket a költségvetés részletes foglalkozásainál tapasztalhatók lesznek, tessék majd érdeklődni iránta és meg fognak győződni róla, hogy ezen tételek a pótadó jelentékeny csökkenését vonják maguk után. Legfőbb ideje volna, ha a városi képviselők ^öbb érdeklődést tanúsítaná­nak a város költségirányzatával szemben. Nem a levegőbe pingált különféle szép és nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hanem teremtsünk első sorban a városházi állapotokon egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javítsuk ki s ezáltal igyekezzünk a polgárság ter hén könnyíteni, mert csakis igy érhe­tünk célt. Ne csak adósság csinálásra, hanem legyen gondja a városatyáknak arra is, bogy a városnak uj jövedelmi forrá­sokat kutasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly in­tézményeket, melyek hasznot hoznak. Nem ér az semmit sem, hogy hi­bázhatjuk a költségvetést és a pótadó emelést, hanem tessék a költségvetés tárgyalása és vitatása alkalmával ér­vekkel elöállani, mely a rendszertelen gazdálkodásra vezethető vissza. Igenis, tessék a dolog bibijére rámutatni, tessék a hibákra ráolvasni, mert a hallgatással azt érjük el, a mit eddig elértünk. A néma hallgatás miatt pang nálunk min­den. Amit egy-két egyén jónak lát, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvé­leményt is ritkán mernek kockáztatni. Ha nem akarnak felszólalni, akkor meg ne is sopánkodjanak és ne csodálkoz­zanak, bogy lényegtelen kellékké deg­redálja őket az áliprófétákból alakult ferde közvélemény. Ezen segítsenek ! Vegyék komoly megszivlelésül felszólalásunkat, érdek­lődjenek a költségvetés iránt, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében mindent, mert csakis akkor mondhat­juk majd igazán, hogy : Pápa nem voll, de lesz ! Ebben a reményben nézünk a költségvetés tárgyalása elé és hinni vél­jük, hogy felszólalásunk megszivlelést nyert azoknál, akiket ez illet. Sziyiéyadunk küszöbén. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, melyek az „Élőleges szinijeleutés"-ről számoltak be s mely­ből kitűnik, hogy dr. Patek Béla színigazgató teljesen újonnan szerve­zett társulatával szeptember hó 1 én — ma — kezdi meg az őszi évadot, mely körülmény bizony os kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dol­gokat szellőztessünk, melyeket meg­szívlelendőnek tartunk ugy a közön­ség, mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy jó hírnévnek örvendő, kitűnő erőkkel fog rendel­kezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük hogy közönségünk is méltányolni fogja dr. Patek színigazgatónak áldozatkész ségét, ki nem kiméi semminemű ál­dozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégít­hesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia. Nem a pesszimista szemüvegén nézi közönségünk az elő­adásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönböztetni. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városa néhány év óta igen jó hírnévnek örvend abból a szempont­ból, hogy Thália papjait ha hivatásu­Megdermedt a vére. Megállott a szive is, majd meg dobogni kezdett őrült sebességgel. Ő az! Most háttal áll. Ő az! Napfény áradt a szobába s mint egy égő csipkebokor, ugy kezdett lángolni az a dus, vörös haj. Igen ! Tisztán látta. Ő az! A felesége. Mert nincsen másnak olyan különös szinü, csodás vörös haja ezen a világon ! Hófehér nyári ruhába öltözött, elegáns férfi jelent meg az ablaknál s az utczára tekintett, mintha valamit kémlelne és a ké­ményseprő kísértetiesen fehér szeme elzöl­dült a dühtől. Ott van a gazember! Felugrott. Eltorzult arcczal meredt a nyomorult csábitóra, ez pedig hirtelen rá­pillantott s. a függönyt sebes, ijedt mozdu- j lattal félig lerántotta. Elkéstél! Nem titok már a bűnöd ! Rekedten kezdett szitkozódni, majd a korlátnak roskadt és az asszony nevét sut­togta vergődő kinban ! — Ilka . . . ! Ég, fold felkapta suttogását, a távolok és mélységek mind ezt az egy szót kiáltoz­ták zokogva, hahotázva : — lika . . . ! Hörögni kezdett. Még ma reggel, amikor eljött hazulról, hogy a njaktörő kéményeket mássza, szerel­mes csókkal búcsúzott a démon és most... Iszonyatosat káromkodott. Szegénységből, árvaságból emelte ma­gához, a tenyerén hordta, a szivén dédel­gette és most . . . Összecsapta a tenyerét s vereses sze mével az egekre nézett. Hogy hízelgett! Hogy adta a szerelmest ! A czéda. Tenyerébe temette az arczát. Milyen boldögnn járta érette a szédítő magasságokat, reggeltől-estig dolgozva, kor­mot és piszkot kotorva, hogy szép ruhája, arany fülbevalója, jóléte, kényelme legyen és mégis hazudott, mégis megcsalta a nyo­morult, lelketlen teremtés! Szája szétesett a fájdalomtól. Szeme megvörösödött. A vér hdérctánczot járt az agyán. Foga megcsikordult, ujjai megvonag­lottak, mint aki ölni készül 1 Egy ugrással a csapóajtó mellett ter­mett, a másik ugrással a padlás lépcsőjén volt és rohant, rohant lefelé elvakult haraggal. Néhány pillanat és feltűnt a kapu alatt. Átvágott az uton; a szemközti ház lépcsőjének vetette magát és öles ugrások­kal törtetett fel rajta, mint egy pokolból szabadult ördög! Első emelet. Második emelet. Szétnézett. A saroklakás. Ott van az ajtó ! Végigfutott a folyosón s remegő ujját a csengőre nyomta. Az éles csengőhang vészjelként hasított a csendbe. Egy pilla­natig magához tért, tétován gondolkozott : szabad-e bemenni egy idegen lakásba ? Ott van a felesége l A düh lángot vetett *a szemében s másodszot is megnyomta a csengőt, hogy a fehér gomb majd szétraállott a lyukban. Szivdobogva hallgatódzott. Jön! Az előszoba köczkás üvegén át dühös férfiarcz meredt rá. A csábitó ! A kulcs megfordult a zárban, mérges hang süvített ki az ajtó keskeny résén : — Mit akar? Mit csenget ugy? Meg­bolondult? Mit akar? — Én ?! — Maga hát! Mit akar? — Én?! ff Oszi ujdons Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa ka­lapokban nagy o ^ , „ . . ^ _ t ^., rr uri divat különlegességek választék. OlíaUSZ JGflO üzlete Györ, Baross-ut 30. Telezfozo- szám 555-

Next

/
Oldalképek
Tartalom