Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-09-01 / 35. szám
XIXIII- évfolyam ZPárpa, 1Q12. sze^p-b. 135- szám üözérflekíi lüggeilen heiibp. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám Ara 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S K K FRIGY E S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Városunk költségvetése. Csak egy nap választ el bennünket attól, hogy városunk képviselőtestülete jövő évi költségvetésünketfogja tárgyalni, j igy tehát nagyon is időszerűnek tartjuk, hogy városunkra nézv eezen fontos aktus érdekében szót emeljünk és a városi képviselőket kötelességük teljesitésére fel h ivni. Nem akarunk jelenleg a költségirányzatrészleteibe bocsájtkozni, amenynyiben jelenleg csak azért tesszük szóvá, mert a tapasztalat azt bizonvitotta eddigelé,- hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Élénk emlékezetünkben van még az elözö évek költségelőirányzatának tárgyalása. A szó szoros értelmében végig nyargalnak rajta a város atyák. Csupán a cimeket olvassák sorra és csekély kivétellel rámondják, hogy : Elfogadjuk ! Jóváhagyjuk ! Nem vádképpen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csakis a város iránt érzett őszinte jóindulat' szólaltat meg bennünket, midőn azt állítjuk, hogy nem nevezhető egészséges és jó gazdálkodásnak az, mikor a város elkölti összes vagyonát s e mellett adóssága van és mindennek dacára a legfontosabb közügyek, melyek bizonyos tekintetben egy városnak létszükségletét képezik, nem valósulnak meg. Itt volna a legfőbb idő, hogy a v. képviselők komolyan gondolkozzanak. Teremtsünk első sorban a közügyeknél egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javítsuk ki és ez által igyekezzenek a polgárság terhein köny nyiteni, mert csakis igy érhetünk el városunk érdekében eredményeket. Csak akkor lesz egészséges állapot közügyeinkben, ha a városi képviselők tanulmány tárgyává teszik a költségvetést és utána néznek, vájjon helyesen van-e összeállítva a város költségvetéseMinden egyes képviselő idejekorán kézhez kapja nyomatott füzetben a város költségvetését, tessék vele kötelességszerűig foglalkozni. Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ez a kötelesség mulasztás okozója aztán annak, hogy lamentálnak, sopánkodnak, hogy a pótadó viselését nem birjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten, mi minden kifakadást lehet hallani épp azoktól, kik hivatva volnának, sőt kötelességük volna a város gazdálkodására hangadó véleménnyel beleavatkozni és épp ezek nem törődnek a város ügyeivel. Nem jelennek meg a költégvetés tárgyalásnál, pedig hát az ö bőrüket is érinti a pótadó emelése. Foly ugyan a panasz, az elégedetlenség, hangoztatják a szavukat, de nem ott, ahol kellene a tanácsteremben, hanem a különböző társaskörökben, nevezetesen : a Kaszinó, Polgári- és Kath. Kör helyiségekben. Igenis, ez a mi bajunk és ezért pang nálunk minden. Tudjuk régen, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem I Á k C Z A -^o A vörös haj. A kéményseprő fölemelte a csapóajtót s fütyörészve mászott ki a háztetőre. A vaskorlátba megkapaszkodott és letekintett a világvárosra, melynek palotasorai kevélyen, füstösen nyúltak el a forró napsütésben. Egy pillanatig megszédítették a inigy perspektívák, mik megnyíltak előtte, de a kiesi vaskorlátot megfogta keményen s nézte a nagyszerű, zordon panorámát, melynek ezer kéménye sötétbarna, majd kéken lebegő íüstöt, hányt az égre és bár ezerszer látta már a szédületes képet, öntudatlan, mély sóhajtás lebbent el kormos ajkáról, hogy : ime, a világváros az ő rengeteg faltömegével, amely bánatot, szenvedést, nyomort, bünt, örömet, szerelmet és más milliónyi érzést takar 1 Még egy pillantást vetett a falak tábo rára, aztán fölemelte a kotrót és a kéménybe dugta. Elkezdte mozgatni szép lassan, műértően. mert hajói ki nem kotorja a kéményt, hát akkor füstölnek a kályhák és a szakácsnők átkozzák a körmét. A melybol.ygatott korom, mint sötét felhő szállt föl a kerek nyíláson, hogy fuldokolni kezdett. Becsukta a szemét, Összeszorította a száját, taszított még egyet kettőt, azzal kihúzta a kotrót s a vaskorlátba megfogódzva, nagyot szusszant és leült a keskeny hiddeszkára. Füstös, Lormos, fekeíe volt, mint az ördög, csak a szemgolyója fehérlett. Kitörülte szeméből a kormot és szertenézett. Csalafinta mosoly villant meg a bajusza alatt: bekukucskál egy kicsit az ablakokon, mert, hej, néhanapján sok különös dolgot lehet látni a kémény tövéből. Dévaj gondolat csiklandozta az agyát, némán nevetett és a fogai vakitó fehéren ragyogtak, ahogy tekintetét meghordozta a szemközti házon. A harmadik emelet. Ott egy asszony varr. Ott egy Öreg ember levelet ir. Az ötödik ablaknál két fiu verekszik. Ott egy csecsemőt altatnak. Itt egy nagysága pöröl a cseléddel. Semmi, semmi. Most jön a második emelet. Egy kisasszony zongorázgat. Pénzt Számlál egy anyóka. Ott sir egy fiatal asszony. — Itt pedig! . . . Elakadt a lélegzete is. Előrehajolt és szemét az űrbe fúrta: A saroklakás ablaka mögött fehér női karokat s csodaszép vörös hajat látott. — Szent Isten I — mormogta. Elsápadt és ugy előrehajolt, hogy majd lebukott a mélységbe. A nő hirtelen hátrahúzódott. Sietve kezdett öltözködni. Szép, fehér testének gyönyörű körvonalai a szoba diszkrét félhomályából is ki kivillantak. Ámuló, rebegő hang lebbent el a mester ajkáról. i .'.kosztümkelme újdonságainkra/, és legújabb diyatukész oöikabátjainkra felhivjuk tisztelt vevőink szives figyelmét. KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza.