Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-25 / 34. szám

esetekben nincs szándékunkban, de ugy hisszük, hogy mindenki igazat fog adni abban ezen általános vázolás után is, hogy erőteljes és jóakaró városi képviselőtestületre városunknak igen nagy szüksége van. Városunk polgárságának kell tudni és tudhatja is, mire van Pápa városának a haladás érdekében szüksége. Nem kell ott a városháza tanácstermében kontároskodni, hanem igazi és egyszerű lelkes lokálpatriotizmussal tessék megragadni a dolog nyelét s ha már egyszer költekezünk a város rovására legyen is látszatja, még pedig olyan, hogy alko tásainkra magunk is, mások is elmondhassák, hogy ez is, az is — megérte az árát. Az ilyen haladásnak van értelme s maradandó értéke és becse, mig ellenben a rendszertelen gazdálkodás inkább kárára, mint hasznára válik a városnak. Ebből azt hisszük, már elég volt. A város tanulhatott és okulhrtolt már eleget a maga kárán, most már lás suk egyszer a haladás terén uj irányt. Lássuk a haladás és a fejlődés rendes medrét! A Országszerte fenyeget a jegyzőhiány. Általános a panasz, hogy jegyzőink nem kapnak munkaerőt. Még szervezve sincsenek mindenütt a segédjegyzői állások s máris a jegyzöhián> oly mérveket ölt, hogy a már szervezett segédjegyzői állásokat sem vagyunk képesek egyáltalán betölteni pályázók hiányában. A jegyzői tan folyamok hallgatóinak száma több helyen csökken, a községi jegyzők túlterheltsége ellenben napról-napra rohamosan nő. Ha ez a két ellentétes áramlat még továbbra is halad, nem kell hozzá egy évtized s beáll feltét lenül a községi közigazgatás csődje. Ha a baj okát kutatjuk, le kell szegeznünk mindjárt a nagy hibát, melyet szépítgetés nélkül eredendő bűnnek is nevezhetnénk el, a mikor kissé elhamarkodva, a jegyzői tanfo lyamra minősítő iskolai képzettség lépcsőfokául a középiskolai nyolcz osztály bevégzését jelöltük meg. Az a fiatal ember, aki már elvégezte a középiskolát, a legritkább esetben választja élethivatalásul a — községjegyzői pályát. Ezt a keserű alapigazságot kertelés nélkül meg kell állapitanunk, ha a tapasztalt bajt sikeresen gyógyítani akarjuk. És mivel rák módjára vissza nem haladhatunk, meg kell keresnünk azokat a célravezető megoldási módokat, a megállapított betegség gyógyító eszközeit, melyekkel ezeken a tarthatatlan állapotokon alaposan segíthetünk. A kvalifikációt le nem szál lithatjuk; de egy hatalmas lépéssel haladva a közigazgatási reformalko tásokban : a községjegyzői állást föl emelhetjük a vármegye által, élet fogytiglan választandó vármegyei tisztviselői állások közé, melyeknek be töltői előtt megnyitnánk az utat a magasabb tisztviselői állásokhoz is, bizonyos évi gyakorlat, rátermettség és gyakorlati szakvizsga sikeres kiállása esetén. A hatósági jogkörrel, a községi előlj4róság élére állítandó községjegyzői állás ekként kiemelve alárendelt helyzetéből, inkább kecseg tetné pályaválasztás előtt álló ifjúságunkat s az a községjegyző mindjárt nem lenne olyan lekicsinyelt valaki, a kivel mindenki rendelkezik, a ki viszont semmivel és senkivel nem rendelkezik, a ki mindenki helyett dolgozik s akinek munkáján mégsem könnyít senki, de akit nyakra főre rendbirságol mindenki s ezen mindenkik között legfélelmetesebben a nagyságos, esetleg méltóságos kir. pénzügyigazgató ur . . . Az országos jegyzői egyesület köztudomás szerint nyújtott be néhány év előtt memorandumot a pénzügyminiszterhez az adóbehajtásnak állami közegekkel leendő teljesítése végett. Pontos számadatokkal kimutatta, hogy ez a reform a kincstárnak egyáltalán nem kerülne pénzáldozatába. Nagy figyelemmel olvastam annak idején e szépen indokolt emlékiratot s nagyon jól emlékszem, hogy abban oly nagy számmal szerepelnek az adóvégrehajtói állások, miszerint azokkal nemcsak az adóbehajtások, de jó munkabeosztás, va'amint a közszolgáltatások egyesitett kezelésével és az adókezelés egyszerűsítésével ma már az összes adómunkálatok elvégezhetők lennének. De tegyük fel, hogy e reform életbeléptetésével nem fedeztetnének tel jesen a mostani állami végrehajtók fizetései s a községi végrehajtási illetékek és némi pénzáldozattal járna ezeknek az életrevaló eszméknek a megvalósítása felér e az áldozat nagysága az elérendő eredménnyel ? Egyik legalaposabb ismerője a "9S Isten is megáldja, segítsen nyomorúságos helyzetemen ! Szégyenlem a koldulást, de, mit tegyek, mikor a szükség kényszerit ? — Hallja, ha nem csalódom, én magát tegnapelőtt a Sadova utczában láttam, de akkor azt mondta, hogy tanuló volt és kizárták az egyetemről. Emlékszik erre ? — Lehetetlen! — hebegte zavartan a koldus. — Tanitó vagyok és ha kívánja, meg is mutathatom okmányaimat. — Ne folytassa tovább hazugságait és emlékezzék vissza, hogy tegnapelőtt kizáratásának okát is elmondta. Közönséges csalás tehát, amit művel és köszönje meg, hogy ki nem szolgáltatom a rendőrségnek ! Hogy szegény és éhezik, azt elhiszem, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy ilyen arcátlanul hazudjon. — Nem, nem hazudok, — ismételte hebegve a koldus — megmutathatom az irataimat. — Elég 1 Szégyelje magát, hogy a tanítókat és tanulókat ilyen gálád módon kompromittálja. És Skorzov kegyetlenül lehordta a hazug embert, mert bántotta jobbérzését, hogy ilyen alattomos módon akarta részvétét fel ébreszteni és azt az alamizsnát kicsikarni, amellyel ő jótékonyságával mindig kész volt a szenvedőket támogatni. A koldus mindent megkisérlett, hogy igazáról meggyőzze, de mikor látta, hogy minden szava, minden esküje hiábavaló, megszégyenülten lehorgaszlotta fejét és kezét szivére téve, más cselhez folyamodott.' — Nagyságos uram, igaz, hogy hazudtam. Tanitó sem vagyok, diák sem voltam. Az orosz karénekeseknél voltam alkalma zásban, de iszákosságom miatt elkergettek. De mit tegyek ? — Á mai világban nehéz . hazugság nélkül boldogulni. Ha az igazat 1 megvallom, egy kopeket sem adnak. Elpusztulhatok éhen vagy hajlék hiányában megj fagyhatok a hideg éjszakában . . . Belátom, hogy önnek igaza van, de mit tegyek ? — Mit ? Hát dolgozzon ! Dolgozzon! — Dolgozzak? De ha nem kapok munkát. — Ügyetlen mentség! Az ilyen erős, egészséges fiatal ember mindig talál munkát, ha akar! De maga renyhe, részeges, elkényeztetett korhely I Most is ugy bűzlik az italtól, mintha egyenesen a csapszéliből jött volna! Csak koldulni és hazudni tud ! Persze, a nehezebb testi munkát kerüli. Ez derogál magának ! Szolgának, munkásnak nem szegődik el, persze, mert nagyobb, finnyásabb igényei vannak ! — Ne ítéljen el vaktában, uram ! Háziszolgának senki se fogadna fel, mert mindjárt meglátják külsőmön, hogy nem vagyok paraszt, gyárba pedig nem mehetek, mert nem tudok semmiféle mesterséget! — Ostobaság! Mindenre talál valami kifogást. Fogadni mernék, hogy a favágásra nem vállalkozna! — Dehogy nem, csakhogy most a hivatásos favágók sem kapnak elegendő munkát. — Minden lusta ember igy szokott beszélni. Ha munkát kínálnak, ezer kifogásuk van. Akar-e hát nálam fát vágni ? — Szívesen. — Lássuk hát, hogy mit tud dolgozni! Skorzov annyira belemelegedett mentési műveletébe, hogy beszólította a szakácsnőt: — Olga, vezesse ezt az embert a faszínbe, ahol fát fog vágni. A koldus vonakodva, fejcsóválva követte a szakácsnőt s meglátszott rajta, hogy nem az éhség kényszeritette munkára, hanem a szégyen, hogy leleplezték hazugságait. Skorzov az ablakhoz sietett, ahonnan Alapíttatott 1864 ben. JL. "vicLéfc legx-©g±TD~fc> és legnagy-o"b"b oipőüLzlet©- Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = ~Ü"zlete~m eis a> postapalotá"val sjaexn/bexL épült sagárb liázam ]3a Ixelyezrtexn. árb.