Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-25 / 34. szám

jegyzőkérdésnek, már két-három évvel ezelőtt hangoztatta, hogy rövid időn belül a jegyzői pályára senki sem fog menni. B jóslata már részben be is teljesedett, amennyiben az 1900 ik évben az országban felállított tiz közigazgatási tanfolyamból kettőt már régebben, ebben az esztendőben pedig négy tanfolyamot zártak be hallgatóság hiánya miatt. A munkaerő hiányára jellemző, liogy egy rendszeresített segédjegyzői állásra négy ötszöri meghirdetés után sem akad okleveles jelentkező. A jegyzők szaklapjának száz jegyző keres állandóan segédet s ugyanazon újságban .rcsupán 4—5 -segédjegyző, keres állást. Hogy az ifjúság nem tódul a jegyzői állásra, ez nagyon érthető dolog. A középiskolát végzett ifjú, ha a postához, számvevőséghez vagy adóhivatalhoz megy, szolgálatidejének letelte utáu 4—5000 kor. nyugdijat élvez s négy középiskolát végzett bírósági kezelőtisztviselők 3—4000 koronájával mennek penzióba, mig a jegyző 40 évi terhes szolgálat után alamizsnaszerű 2000 kor.-jával vonul nyugalomba. Ehenhaláshoz bizonnyal kissé sok Összeg, de megélni belőle egy uri családnak a mai drágaság mellett — kevés. Ajegyzőkérdés megoldására nézve valóban ütött az üdvös intézkedések tizenkettedik órája. Az országgyűlésnek e tarthatatlan állapotok orvoslása volua egyik főfeladata. Foglalkozzunk tehát a boldogabb idők elérkeztéig mi, a közigazgatás napszámosai, e közérdekű kérdések előkészítésével, mert különben feltartóztathatatlanul bekövetkezik a rémséges csőd. Különösen az adómunká latok s adóbehajtások miatt észlelhetők tűrhetetlen állapotok, melyek nagyban hozzájárulnak a jegyzői pálya elkerüléséhez. A cikkemben felsoroltakat fígye! lembe véve, azt hiszem, nem csalódom, I midőn ama szilárd meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a mindinkább fenyegető jegyzőhiány orvoslása a közigazgatás nagy reformja előtt is célszerűen volna a megoldható, ha az uj adótörvények végrehajtása kere tében életbeléptetné az állami adóbiztosi intézményt s ezen állások 'felállításával kivonnák az összes adómunkálatokat a munkarengeteg alatt már-már agyonroskadó derék község jegyzőink munkaköréből s másrészről egy kétszakasos törvénnyel áthidalnák azt a tátongó űrt, mely ma elválasztja még a közjegyzőt a vármegyei szolgálatba való átlépéstől. Ha ily vagy ehhez hasonló gyöke res intézkedésekkel hamarosan hozzá nem látnak intéző köreink a létező baj orvoslásához: hamarabb, mint hinnők, beáll a községi közigazgatás csődje, elkerülhetetlenül. Videant consules ! Egy főszolgabíró. Nagyszabású ünnepségek keretében ülte meg a pápai tűzoltótestület a magyar orsz. tűzoltószövetség kiküldötteinek részvételével fennállásának negyvenedik évfordulóját. A jubileumi ünnepségekről a következőkben számolunk be : Művészestély a színházban. A jubileumi napot megelőző estén fényesen sikerült művészi estéiyt rendezett a helybeli tüzoltó-egyesület a városi színházban. A színház színültig megtelt nagyszámú és díszes közönséggel és az estély műsorának minden egyes száma élvezetet nyújtó volt, fényesen igazolva lett azzal, hogy a közreműködők elismerésben részesültek. Az estély műsorát egy „Prológ

8 nyitotta meg, melyet ez alkalomra Kállay Miklós irt és melyet Benedek József pn. a tőle már megszokott hatással adott elő. A prolog szövegét élőképek illusztrálták, melyek rendezésére Strausz Kornél méltán büszke lehet. Az élőképekben Bőhm Mariska, Hanély Dóra és Marianna, Prauer Inei és Lulu, Ress Irénke, Schwarcz Annus és Mariska, Szőllősy Karola és Micike, Viz Sárika és Vilma szerepeltek. Az élőképek többszöri megismétlése után Kemény Béla hegedüjátékában talált élvezetet a közönség, ki Sarasate „Zigeunerweisen" művét remek technikával adta elő Kis József zongorakisérete mellett. A zajos tapsokra ráadásul még egy concertszámot adott elő. Ezután Kis József ült zongorához és a már tőle megszokott művészi stylusban Liszt „Fauszt ábrándját" zajos tapsok kíséretében játszta el. Ezt követte egy terzett, melyben Oáty Zoltán (I. hegedű), Kemény Béla (II. hegedű) és Kis József (zongora) brillíroztak, előadva Huber „Hunyadi László ábrándja" cimü művét. A tapsok elhangzása után „Az idegesek" egy felvonásos bohózat lett kitűnően előadva. A bohózatban Ress Margit, Dienes Sándor, Fábián Károly, Wolmuth Lajos, Moravetz György és Paál Géza szerepeltek. A közönség minden egyes szereplőt tüntető tapsokkal fogadott, melyet játékukkal méltán kiérdemeltek és ezzel a fényesen sikerült művészesztély befejezést nyert. Te Deum. Másnap a jubileum napján, reggel 8 órakor a plébánia templomban Kriszt Jenő esp. plébános ünnepi misét mondott, melyen az önk. tűzoltótestület, valamint az ünnepségekre megjelent vidéki kiküldöttek is részt vettek. Mise után Varjas Endre szatmárnémeti i Irsik conviktusi igazgató, főgimn. tanár mondott nagyhatású szentbeszédet. mindent megláthatott, ami' a színben történik. Látta, amint haladt át a szakácsnő a koldussal a hóboritott, nedves udvaron.. Olga boszusan kinyitotta a szin ajtaját és mérgesen egy fejszét dobott a koldus lábaihoz, azután a dühtől tajtékozva, folyton szidalmazta a csavargót, amiért miatta'ott

; kellett hagynia a kávéját. • . ,. A koldus elővett egy hasáb fát és bizonytalanul verte belé fejszéjét. A fahasáb megingott és a földre esett. A koldus újra felállította, belélehelt megdermedt kezeibe, azután óvatosan ismét a fahasábra sújtott le. Skorzov haragja elpárolgott és már szinte szegyei te, hogy az elkényeztetett, részeges embert a dermesztő hidegben durva munkára kényszeritette, de aztán megnyugodott abban a tudatban, hogy a csavargónak ez által csak a javát kívánta előmozdítani. Mikor egy óra múlva Olga jelentette, hogy a fa már fel van vágva, az ügyvéd igy szólt: — Adja oda ezt az Ötven kopeket és mondja meg neki, hogy ha akar, minden elsején eljöhet fát vágni. Ha ez nem lesz, akad nálunk egyéb munka is. Elsején a koldus pontosan beállított az ötven kopekért, favágásra, nóha az italtól alig tudott a lábán megállni. Sőt más napokon is elment és segi';ett havat lapátolni, szőnyegeket porolni stb. Mindig kapo 120—40 kopeket, sőt utóbb már egy viseltes öltönyt is. Mikor az ügyvéd uj lakást bérelt, a koldus is segédkezett az átköltözésnél; most már józan és hallgatag volt, de nem erőltette meg magát a munkában, hanem lehorgasztott fővel ballagott a megrakott szállitószekerek után és csak akkor jött zavarba) mikor a kocsisok a tehetetlensége., gyengesége és. butasága felfitt gúnyosan ;ka£zagtak: ^ költözködés után í\z ; ügyvéd tuagáhöz hivatta.- _ , \ t^ , . '•'

> Miután- látom, hogy a javulás Utján vari — igy-azólt hozzá,Mijjtözbeii egy rubelt adott át-neki — és dolgozni akar, gondoskodni kívánok jövőjéről. Mi a neve? — Luskov: Nos telin', Luskov, tud-e írni. Igen. — Akkor menjen holnap ezzel a levéllel Borov kollégámhoz, aki majd ellátja Írásbeli munkával. Hagyja abba az ivást, dolgozzon és ne felejtse el soha jóakaró tanácsaimat ! Skorzov nagyon meg volt magával elégedve, hogy egy ' megtévedt embert jó útra téríthetett és örömében megveregette Luskov vállát, sőt bucsuzásul kezet is nyújtott neki. Luskov átvette a levelet és hálálkodva távozott, azután nem mutogatta magát többet az ügyvéd házánál. Két év multán, mikor Skorzov a színházi pénztárnál jegyet váltott, egy sovány emberkét pillantott meg maga mellett, asztrakánprémes kabátban és sapkában, a ki szerényen egy karzati jegyet kért és öt rézkopeket fizetett le érte. — Luskov, maga az ? — kérdezte kíváncsian. — Hát hogy van ? Hogy megy a sorsa ? — Hála Istennek ! Örvendek a maga érdekében ; ebben nekem is van valami érdemem, mert én mutattam meg a helyes utat a boldogulásra 1 Emlékszik még, hogy összeszidtam . . . Köszönöm, barátom, hogy megfogadta jóakaró szavaimat. — Én is köszönöm, szíves tanácsait. Hálás is leszek mindig ugy önnek, mint a szakácsnőjének és mindig imádkozom, hogy a jó Isten tartsa meg egészségben, azt a nemes, jólelkű, derék asszonyt, mert nem az ön szavai térítettek ám meg, hanem inkább Olga, a szakácsnők gyöngye ! — Nem értem 1 — Tetszik tudni, valahányszor favágásra jelentkeztem, mindig összeszidott: „Te Istentelen korhely, naplopó, elkárhozott!" Aztán leült velem szemben és folytatta szitkozódását: „Szerencsétlen ember ! Pokol lesz az életed még a túlvilágon is és égni fogsz a pokolban, amig gonosz lelked meg nem tisztul a bűntől". Es ökölnyi könnyeket hullatott a romlottságom miatt, de a fődolog mégis az volt, hogy mindig felvágta helyettem a fát! Én, uram, egyetlen hasábot sem tudtam felvágni! Igy azután elszégyeltem magamat, hogy egy gyönge asszony túltesz rajtam és nemes példáján okulva, szerelme által támogatva, lelkileg megváltoztam és elhatároztam, hogy ezentúl dolgozom, mert van kiért és miért. De talán itt is az ideje, hogy bemenjünk a színházba, mert már harmadikat csengettek. Luskov bucsut vett jótevőjétől és a karzatra sietett.