Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-07 / 27. szám

valami olyan eszközt, a mi zeket a tűrhetetlen állapotokat megszüntetné. A ki jól ismeri a cselédügyi mizériákat, az kétségbevonhatlanul igazságot ad nekünk, midőn azt áliitjuk, hogy ma már annyira vagyunk, miszerint a cselédfogadás ma már nem is annyira szerződés gazda és cseléd között, hanem a cseléd feltételeinek megszabása a fogadóval szemben. A cselédügyre felügyelni mindenütt a rendőrkapitányság van hivatva. S mert mai cselédtörvényünk még mindig oly hiányos, mely revizióra vár, a hatóságnak feladata, ezt ellenőrizni, nehogy a cseléd nagyobb ur legyen a gazdánál, pedig azok lesznek, ha a cselédügy mai mizériái megmaradnak. Először is tehát a cselédfogadásnál szükséges, hogy a feltételek pontosan és határozottan megállapittassanak. Nem elég erre a cselédkönyvbe való egyszerű bejegyzés, hanem kell, hogy mind a munkakör, melyet a cselédnek ellátni kell, mind a fizetési kötelezettség, mely a cselédfogadót terheli, határozottan megállapittassék. Szükséges továbbá, hogy a rend őrkapitány nagyobb ellenőrzést gyakoroljon a cselédszerzőkkel szemben. Itt van legtöbbször a kardinális hiba. Darázsfészket bolygatnánk meg, ha a hozzánk beérkezett panaszokról kellene említést tennünk. Egyelőre nem foglalkozunk velük, mert reméljük, hogy ebbeli felszólamlásunkat a rendőrkapitány megszívleli s intézkedni fog, hogy a cseléd mizériák, dolgotokat tárgyalták. Ez csak természetes. Bándy, ugy látszik, még sem kerülheti el sorsát. Meg fog nősülni, akárhogyan szabadkozott is. Mert szabadkozott. Különösen eleinte. Minden házasitási kísérletben valóságos merényletet látott. Rájöttek a dolog nyitjára is. (Kis városban mire nem jönnek rá az emberek?) Bándy csak gazdag leányt vehet el, mert nagyon sok az adósága. Nem ő csinálta, hanem a bátyjáért vett terhet magára, aki sikkasztott. Mentsége, hogy sokgyerekes családapa és a felesége mindig beteges; többet van fürdőn, mind otthon. Bándy, hogy megmentse a nevük becsületét, váltóra vette fel a hiányzó összeget. A váltót egy jó barátja irta alá. Nos, ez az uri ember érthető figyelemmel kiséri Bándy szívbeli ügyeit. Ezt nem is lehet tőle rossz néven venni. Ha jól házasodik a fiu, a váltót azonnal kifizetheti és ő azonnal kiszabadul az obligó alól. Nem lehetett tehát reá nézve közönyös, hogy Bándy olyan leánynak udvarol, aki a kelengyén kivül mást nem vihet az urához. Igaz, ugy-e, hogy az illető őszintén megírta mindezt a sógorodnak ? A másik (lehajtja a fejét): Igaz. A kávénénikék bámulatosan jól vannak értesülve. Vilma,

r szegény, betege is lett ennek a levélnek. És nekem azonnal el kellett utaznom Eszti nénimhez Budapestre. Neki nincs gyermeke, az ura régen meghelt, nem is olyan szegény, mint a többi rokon. A főok pedig az volt, hogy van neki egy szobaura, akivel „lehetne valamit kezdeni". Hát oda internáltak. mely városunk lakosságára egész molochként nehezedik, — hatásköréhez képest — annak megszüntetését szorgalmazni s gyökeres orvoslására a szükséges intézkedéseket megteendi. A városi hatóságot pedig kérjük, hogy a cselédügy rendezését végre-valahára szabályrendeletileg foganatosítsa, hogy azon csapás, melynek súlya alatt kevés kivétellel minden háztartás csaknem állandóan küzd, ezen szabályrendelet megalkotásával gyökeres orvoslást nyerhessen. Szezon-cikk. — Fürdőink elhanyagolása. — Sokat írtak már arról, hogy hazai fürdőink a közönség részéről kellő pártfogásban nem részesülnek. Panaszkodtak, tervezgettek, javasoltak, — de kitűnt, hogy mindannyian, a kik erről a thémáról irtak, borsót hánylak a falra. Mert a panasz csak megmaradt, hogy a magyar közönség keresve keresi fel a külföldi fürdőket, a hazaikról pedig tudni nem akar, külföldről pedig alig vetődik ide hébe-hóba egy-egy fürdővendég. Mi tűrés tagadás : a magyar fürdőknek nincs meg az a hirük, a melyet tényleg megérdemelnének s a mai reális korban hiányzik az a felbuzdulás, mely máskor a honi ügy terén csodákat müveit. Mert nem kellene egyéb, mint hogy a magyar közönség felhagyjon a régi nembánomsággal, tömegesen za- : rándokoljon a hazai sok csodás hatású fürdőhelyre s a következő években már egyáltalán nem volna természetesen ok arra a panaszra, hogy fürdőink Az egyik: Szegénykém 1 Képzelem, milyen kedvvel mentél 1 A másik: Nem is voltara olyan csüggedt, ahogy gondolod. Arait mondtam, valami ostoba, semmivel ki nem irtható hit élt bennem, hogy történjék bármi, de azért csak a Bándy felesége leszek. Ilyenformán nyugodt voltam ott is. Áloméletet éltem. Mintha néhány hetet vagy hónapot át kellene aludnom nélküle, aztán jön az ébredés és mi újra együtt leszünk. Hogy seramitéle üzenet nem jött tőle, az se bántott. Ereztem, hogy rám gondol és az elég volt nekem. Eszti néni persze erről az ón bolondériámról mit sem akart tudni. Amilyen józan gondolkozású, praktikus asszony, mélyen lenéz mindent, aminek nincs reális alapja. „Meg kell fogni az életet, fiam 1" — ez a szavajárása és mivel ő csakugyan jól megfogta, azt hiszi, jogosan komandiroz mindenkit, aki közelébe jut. A „vőlegény jelölt" mindjárt másnap bemutatkozott. Nem mondhatok róla véleményt, mert igazán nem váltottam vele két bizalmas szót. A külseje... Eh, Istenem! Bántam is én ?! Annál többet foglalkozott vele Eszti néni. Szerinte nem volt különb fiatal ember Gross Viktornál és ha rajta áll, másnap megtartjuk a kézfogót. A fiúnak is megtetszettem. Ezt, mi leányok, mindjárt észrevesszük, ugy-e ? De mivel annyira bi zonyos volt benne, hogy csak ki kall nyuj- j tani a kezét és a menyasszony a karjaiba hull, csak annál merevebb voltam hozzá. De ez őt egy cseppet sem aggasztotta. Ugy lehetett vele, mint én. Előbb utóbb úgyis elhanyagoltak s nem vetekedhetnek a külföldéivel. Tegyük fel, hogy fürdőinkben való elszállásolás és ellátás tárgyá ban van némi ok a panaszra, — pedig igen sok fürdőnk épp az ellenkezőről tesz tanúságot — kitől kellene legelébb áldozatokat várni: a közönségtől vagy a fürdőtulajdonostól ? Egy ember nem sokat vészit, ha nyaralása az édes hazai földön nem is felelt meg minden várakozásának, de mérhetlen végzetes kára lehetne a fürdőnek, mely bizva a hazai közönség érzületében, minden tekintetében meg akarná szüntetni a panasz okait és egy csapással nyugat európai nivóra emelné magát. Mert a divat a hazai fürdőket nem kultiválja s igy a tulajdonos minden áldozat mellett sem találná meg számláját. A sajtó mi mindent meg nem tett már az ügy érdekében, itt azonban nem használhat más, csak erős társadalmi akció. Sajnos, hogy csak ugy nyár közepe felé emelkednek hangok ebben az érdekben, de a következő évre már elhangzott a pusztába a kiáltás. Szükségtelen hangoztatni annak fontosságát, hogy ebben a szűkölködő világban mennyire elmulaszthatlan dolog itt is a magyar kéznek mnnkát adni s a pénzt itthon elkölteni. ÁlIjanakössze csoportok társaságba, írják ki jelszavul: „Csak magyar fürdőbe megyünk!", sőt jó eleve biztosítsák az illető fürdötulajdonost látogatásukról, bizonyára nem fogják megbánni, hogy itthon maradtak. Ahol megtérül, olt van miért áldozni, költekezni. Külföldiek, felismerve azt a nagy tökét, mely parlagon hever sok csodás erejű fürdőinkben, vállalkoztak azok felemelésére. Hogy eredménytelenül, az mindig a Pató Pál ur mondására emlékeztet bennünket. De talán majd ha az enyém lesz, miért aggódjam tehát? Es hozta mindennap rendesen az ő drótra fűzött csokrait. Egy délelőtt pedig az történt, hogy Eszti néni egy nyitott levéllel állított be a szobámba. A szivem nagyot dobbant. Na, most lesz valami. Csakugyan. Azon kezdte, hogy ez igy nem mehet tovább. Mintha egy csontos kéz markolászta volna a torkomat, nem tudtam szólalni, csak a szemeimmel kérdeztem. — Ezt a fiút nem bolondithatjuk tovább. Vagy — vagy. Ő tudja, hogy miért vagy nálam és te mégis . . . _ Ez az ,ő tudja" egyszerre a fejembe kergette minden csepp véremet. Felpattantam. Arról én nem tehetek. Nem hatalmaztam fel senkit, hogy a kirakatba tegyenek. Tessék megnézni, aztán megvenni, mert eladó. — Lassabban, lelkem! — adta át Eszti néni a levelet. — Mindjárt leszállasz te a magas paripáról, ha ezt elolvasod! A Vilma, testvéred irta. És én elolvastam. Már nem tudora, mi minden volt benne. Csak arra emlékezem, hogy a tánczoló betűk seregéből a Bándy neve világitott feléra, mint valami lángcsóva •AZ éjszakában : Bándy Gyula hosszabb szabadságot kért. Hire jár, hogy háztüznézőbe ment. Egy dúsgazdag tolnai földbirtokosnak a leányát . . . Tovább nem olvastam. Két hót múlva mint Gross Viktor eljegyzett menyasszonya jöttem haza a kelengyéimet elkészíteni. Az egyik: És tegnap a névnapon találkoztatok.