Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-07 / 27. szám

PAPA Közérdekű f üggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30. fillér: Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. Régi bajunk. Régi baj, régi nyomorúságról! Nem ez az első eset arra nézve, hogy szóba hozzuk azon siralmas helyzetet, melybe a szolgáló cselédség tekintetében jutottunk, de szavunk kiáltó szóként hangzott a pusztán s nemhogy a helyzet javult volna, de még sokkal véghetetlen, sokkal rosszabbodott. Hihetetlen és mégis igaz, hogy Pápán nem lehet cselédet kapni; a közvetítő intézetek üresek, számos család hónapszámra áll cseléd nélkül, a háziasszonyok könnyezve panaszkodják el egymásnak a keserű állapotokat. Oly jó világot élünk, hogy már nincs a ki szolgáljon. De honnan is ered ez az apály a szolgálók létszámában ? Városunk cselédügyi viszonyai évek óta észlelhető fokozatos rosszabbodás után most már végkép megfeneklettek; eddig csak időszakonként, például aratás idején volt érezhetőbb a cselédhiány, ma már állandó bajjá, valóságos csapássá lett, mely keservesen érezteli hatását a magánélet keretében. E mizériának egyik főoka, hogy utóbbi időben tudvalevőleg a cselédszerzés körül oly abuzusok burjánoztak föl, mely a meglevő cselédanyagot is, morális értékében állandóan devalválják s mind nehezebbé teszik annak lehetőségét, hogy valaki megbízható és szolgálatában kitartó cselédhez jusson. S aki tudja, hogy mennyi bajnak, kellemetlenségnek van kitéve városunk lakossága a cselédekkel szemben, azt beláthatja annak fontosságát, hogy a cselédügy mizériájáról e helyen szót emelünk. Felemeljük szavunkat pedig azért, hogy röviden tiszta képét adjuk a cselédügy mizerábilis állapotnak s felhívjuk az illető körök figyelmét azok megszüntetésére. Felhívjuk pedig őket sürgős intézkedésre, ruert ha ez rövid idő alatt meg nem történik, oda jutunk, hogy a cselédek is strájkolnak, aztán követelnek és nagyobb urak lesznek, mint maguk a cselédet fogadók. Félig már úgyis ezen az uton vagyunk ! Nöcselédet alig lehet kapni olyant, aki egész évre hajlandó volna lekötni magát. Csak hónapszámra szeretnek beállni s még igy is nagyon nehezen tudják kivárni, hogy az egy hónap kiteljen s a legtöbbje már a második, harmadik héten a cselédszerzőhöz megy, kérni azt, hogy keressen neki jobb helyet, mert a mostani gazdaasszonyát nem lehet kiállni. Van számtalan olyan nőcseléd, a ki egy éven át 6 helyen is szolgál. A gyakori cselédváltozás nagy ká rára és hátrányára van a családoknak, de különösen a gazdaasszonyoknak, mert a cselédek előbbi gazdaasszonyuknak olyan dolgokat beszélnek, — s a legtöbbször ok nélkül — amik bizonybizony nem válnak azoknak előnyére. Ezek valóban nagyon viszás állapotok. Az is igaz, hogy nemcsak a mi városunkban, de az egész országban panaszkodnak a cselédek ellen s mégis csodálatos, hogy mégsem találnak ki IARj^ZA A bilincs. Barátságos leányszoba A cserépkályhában lobog a fűz, Áz ablakban sok virág. Künn csikorgó téli idő Délután 3—4 óra között. Két leány ül a pamlagon és beszélget. Az egyik leány (aki jött): Ez érdekes ! Mondjad lelkem, tovább! Előttem, legjobb barátnőd előtt nem szabad titkolódznod Menyasszony is vagyok és így elhiheted, hogy nincs szivemben más, mint önzetlen érdeklődés. (Jobban befészkeli magát a pamlag sarkába.) A másik leány (aki otthon van, néhány apró selyem párnát gyömöszöl a barátnője háta mögé): Igy kényelmesebb. A másik: Köszönöm. Kedves igy diskurálni ebben a puha, meleg fészekben. Meddig marad oda a nővéred ? A másik: Vilma ritkán megy el hazulról, de ha egyszer rászánja magát, nem lehet bevárni, annyi minden végezni valója akad. A z eg y ik : Az jó! Azaz... legalább jól kibeszélhetjük magunkat. Hát?... Csak gyorsan ! Mert meghalok a kíváncsiságtól! A mási k: Semmi. Haza jöttem. Újra láttuk egymást. És most már nem megyek a nénim által kiszemelt vőlegényhez. Az egjik: Nagyszerül Mintha csak azt mondanád: ez másik kelme, mint az előbb választottam, jobban tetszik nekem, azért abból varratok ruhát. A másik: Nem gondolod, hogy a hasonlat egy kissé profán? A z egy ik : De kérlek I A helyzet, ugy hiszem, komplikáltabb, semhogy olyan nyugodtan lehessen róla beszélni, mint ahogy te teszed. A másik ,(ugyanazzal a vérlázító nyugodtsággal): En mindig tudtam, hogy ez másként nem lehet. Azért találom olyan természetesnek, hogy a sors nekem adott igazat. Az egyik (mindig izgatottabban): Engedj meg, azt nem tudhattad! Nem tudhatta senki. Egy évvel ezelőtt idehelyeznek égy derék, szimpatikus fiatal embert, aki ma nem is olyan nagyon fiatal. Annál kapósabb, mert mostanában csak az ő korabeliekre lehet számítani. A „zöldek" csak bosztonozni jók. Nos, erre a fiatal emberre valamennyi leányos mama „tippel". Hiába. Káprázatos ügyességgel menekül minden hálóból, amit kivetnek reá. Mig egyszer, egy zsúron bemutatják neked. Hogy ennél a végzetes találkozásnál mi történt, azt csak te tudhatod. A másik (nem szól, csak a szemeit hunyja le. A boldog visszaemlékezéstől átszellemül az arcza). Az egyik: Mi többiek, csak azt láttuk, hogy veled szemben cserben hagyja közmond ásos óvatossága. Valahányszor Összehoz a véletlen, mindig hazakísér. Mulatságokon, tennisz-partin hűséges lovagod. Szóval mindenből látszott, hogy fogva van. Abban az időben a kávénéniék mind a ti A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT ^ » 1 n csakis Fő-utca 19 sz. alatt w f^l'lf 7\ CHÜLiL (közvetlen a megyeháza mellett) ISI. ML Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabókijuil lehet megrendelni. C\Jl\o\étV«\e\W s%a\>ás$ovma és YxAo^oxás \ *á\asx\éY at^oV ós VeWeVW \