Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-07-01 / 26. szám
• X . ^ L.1—. é-yfolyam. Pápa, 1912. jnxli-CLS 128. szébxn. PÁPA 0 \ Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESi ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes sssám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSKK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK lelvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Városi aktualitások. A készülő városi törvény országszerte erös birálat tárgya. Alig van fővárosi vagy vidéki lap, mely sok hiányt nem fedezne fel benne, annyi hibát, amit ha pótolna a törvény készítője, bizonyára a városi törvény, lenne az a végtelen sok szakaszos törvény, mely az ismert jő magyar szokás szerint bővülő rendeletekkel oly hatalmas gyűjteményt képezne, hogy minden városi jegyző hivatalos szobája vetekednék a Britiscb-muzeum hires könyvtárával. Csakhogy mi, akik oly kézzeífoghatólag tapasztaljuk, hogy a magyar ember nem a könyvtárakból gyűjti tudományát, hanem teljesen kielégíti a krajcáros „Friss" sokoldalú jólértesültsége, aggodalommal nézünk ezek elé a városi mintakönyvtárak elé, mert félünk, hogy a mai rohanó villamos korszakban alig akad majd ember, aki a városi törvény labirintusában bennünket okosan vezetni tudjon. Éppen ezért egy kicsit sem tudunk lelkesedni a nagy városi törvény iránt, mert a városok kormányzását nem lehet egy kaptafára szabni, a városok fejlődésének eszközei, ha sok helyütt megegyeznek is, de azoknak miként leendő felhasz nálására általános szabályokat felállitani nem lehet. Ahány ház, annyi szokás, mondja a magyar közmondás. És ha a városok kormányzását nem is lehet a sokféle szokásokra épiteni, nem lehet a város polgárságának szokásait figyelmen kivül hagyni, hanem annak komoly számbavevésével kell megalkotnunk az általános szabályt, mely egy-egy vidék vagy egyes város anyagi, erkölcsi és szociális érettségéhez, munkaképességéhez képest alakul. Ezért nem lehet semmiféle városi törvénnyel pótolni a városok egyetlen erősségét, az autonomiát. Ebben az autonom körben — csupán a mozgás .határait megszabó törvény kereteiben — lehet csak helyes és hasznos városi politikát űzni. De ehhez a helyes politikához az auto.nomjog megbecsülésére van első sorban szükség. Meg kell becsülnünk az autonomjogot abban a tekintetben, hogy minden tényezőnek helyt adunk abban arra, hogy a köz elé vigye az egyes érdekcsoportok részéről felhangzó kívánságokat, meg kell becsülnünk az autonomjogot abban, hogy minden alkotásnál meg kell hallgatnunk mindazoknak a véleményét, akik gyakorlatilag képesitvék arra, hogy ahhoz az ügyhöz véleményüket megadják. Az utolsó két évtized eléggé beigazolta, hogy a városfejlesztés egyik legfőbb eszköze az ipar és kereskedelem fejlesztése. Észrevették ezt városaink vezetői is és tőlük telhetőleg igyekeztek ily irányban segédkezet nyújtani, de ezer és ezer példával tudnók igazolni, hogy az e téren nyújtott segély közel sem hozta meg a várt eredményt. Nem volna nehéz azt sem beigazolni, hogy ennek oka a helytelen támogatás volt, de ez ma nem célunk, csupán arra akarunk rámutatni, hogy a városnak autonom jogkörében mi volna ma első feladata. Nem fogunk tervezetet ide állitani. Talán erősebb bizonyiték, ha Szombathely város egy-két ujabbi lépésének eredményét összegezzük, aminek eredménye elegendő a további tennivalók megállapításának módjaira. íme itt van a legújabb siker, a ipariskola épitése. Hol merült fel elsőnek az eszme, ha nem a tanügyi bizottságban, hol megtárgyalták s innen juttatták a közgyűlés elé, ahonnan kiindulva rohamos lépésekkel ért a megoldáshoz. IÁKCZA. Az első csók. Öreg fái az erdőnek egy beborulnak a lombkoronáikkal és nem eresztik keresztül a napsugarat. A varjak a mezőket járják, apró szürke énekes madarak kíváncsian bámulnak a tisztásra, amely éppen akkora, hogy helyet ad egy fiatal párnak. Az ember leheveredett a fűbe, a felesége az ölébe hajtja a fejét és összehúzódik édes, formás kis gombolyaggá A férfi néha megsimogatja a borzas fejecskét, olyankor aztán a keze után nyul egy másik apró kezecske és gyámoltalan erőlködéssel azon van, hogy el ne eressze. Az ember lehajol, megcsókolja az asszony homlokát. Lejebb már nem ér; jaj Istenem, talán el sem jutna, az asszonyka ugyanis megrebben. -— Vigyázzon, meglátják ! — Ki lát ide? A madaraktól fél? — Sohsem lehet tudni. Valaki bujkálhat a sűrűben is. — Az biz nem lehetetlen, de akkor is föltételezhet annyit, hogy jogom van ehhez a szájacskához. A menyecske durczáskodik. — Milyen illetlen maga ! Hogy tételezhet föl ilyesmit egy jámbor, idegen szemlélő ? — Mindenesetre ritka lángelme szükséges hozzá. De higyje el, a világ nem áll meg egy helyben, hanem szalad előre. Az iskolában is tanítanak már némi logikát s a furfangos emberi ész abból annyi mindent tud következtetni, hogy egy ennivaló, szép asszony feje pihen az ölemben I Az ennivaló, szép asszony erre megriadva egyenesedik föl. Először is a szoknyáját húzza egészen a csípője fölé, aztán kislányos mozdulattal kap a derekához, hogy nem renitenskedik-e valamelyik kapocs; utolsónak marad a haja. — Lássa, milyen csúnya I Ugy megijesztett ; aztán leesett a kontyom is. Föl akar állni, de az ura átfogja a derekát. — Eresszen el. — Szó sincs róla. Előbb csókot kapok. Az asszonyka összeszorítja a száját. Piczi vár az most, ide nem ér az erőszak. A fejével, annak ingatásával fejezi ki a tiltakozását, amit olyan oktalanul alkalmaz sokszor az ember, pedig az ellenkezőjére áhítozik ő maga is. A férfi azonban nem kérdez sokat, lefogja a makrancos fejecskét, két ujja nyomán már csucsorodik a szájacska... Csók. Sok csók. Jaj, most jön a veszedelem! A leghosszabb csók is véget ér egyszerre s akkor talpon van az asszony. Még mindig a konty ával van baja, ugy tesz, mintha el akarna menni, de inkább megáll. — Haragszom! — mondja és fitos orrocskája megremeg. — Nézze édes, béküljön ki. Az asszony toppant a lábával. Meg is A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT y csakis Fő-utca 19 S£. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Jlkit öOlÍSJÍ! «4J^»Jk ®< Amerikából mostanában ide letelepedett papi9 ui*i- és egyenruha-szabóknál leltet megrendelni. C\Í,la\éirWe\\eti s-wtoas^oma és V\&o\t$oxás \ ^áVasí»\éY axi^oV és sVótots^at^ YeWéVfeeti \
