Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-06-09 / 23. szám
sajnosan nélkülöztük felszólalását s igy nem ismerhettük meg a modern város számára szükséges törvények tekintetében vallott nézeteiket. Kárpótolt bennünket az a magas, nivós vita, mely a városokat sújtó vasúti tarifadijszabás és a vámszerződések körül folyt le, mely vita is örvendetes bizonysága annak, hogy a városok kongresszusa a városok életével és a városi polgárság érdekeivel összefüggő minden kérdéssel behatóan foglalkozik. Mint rendesen, a napi sajtó élénk érdeklődéssel foglalkozott a kongresszus munkálkodásával s rokonszenvesen emlékezett meg róla. Sok szó esett azon ban arról és pedig nemcsak a politikai sajtóban, hogy a városok gyülekezete* habár az általános választójog körül és ellene izzó forrongás uralja az egész közéletet, nem foglal állást e kérdésben. Kétségtelen, hogy az uj választási rend ugyancsak elevenjébe vág a városok életének s bizonyos, hogy városaink modern fejlődése a választójog reformjával kongruens. A városok kongresszusa, hogy nem foglalkozott a választójog kérdésével, ez legfökép onnan van, mert tanácskozásaiból ki akarja küszöbölni a pártpolitikát. Már pedig amikor az egyetemes ülés a választójoggal csaknem egyforma horderejű kérdéseket tárgyalt, azt hisszük, nem lett volna helyes szenvedelmes politikai vitákat provokálni és a parlamentben duló harcok szinterét a kongresszus komoly eredménnyel járó produktiv tanácskozásainak helyére is átvinni. Örülünk ennek, mert a kongresszus tanácskozásait igy semmi disszonáns hang nem zavarta meg s a magyar városok második egyetemes ülése méltóságteljesen folyt le. A földbirtokok proletárjai. Annak a sajátságos társadalmi irányzatnak, amely az osztóigazsággal ellentétben a földi javakban jóformán csak a társadalom legértéktelenebb rétegeit részeltetni, amely nem vesz tudomást a magyar értei miség nap nap után növekvő nyomoráról, hanem a Krisztusi szeretet tanait félre magyarázva két szobás villákat épit alföldi kubikusok részére, már is meg van egy áldozata: a gazda tiszt. Soha Magyarországon annyi ke nyérnélküli gazdatiszt nem volt, mint mostanában. A földbirtokosok egymásután undorodnak el a birtok kezelésétől s vagy kiadják azt bérbe, vagy pedig rábizzák egyik-másik mo dern rablólovagra, amit köznyelven parcellázó valaminek (bank, fiskális, mérnök : egyremegy), neveznek, ha aztán ilyen modern rablólovag veszi kezelés alá a birtokot, annak a vége sírás, jajgatás, fogcsikorgatás, de mindenekfölött az, hogy egy-két gazda tiszt állás nélkül marad s *mehet a maga szakképzettségével a legjobb esetbeu műtrágya vigécnek, vagy vármegyei dijnoknak. Ez a helyzet Magyarországon. A társadalmi irányzat elsorvaszt lassauként egy müveit középosztálybeli réteget, amelynek nagy történelmi és gazdasági múltja van s amely a kenyérhez való jogot egyetemi nivóju kiképeztetés árán szerzi meg. Sajnos, nem a tradíció, sem a múltbeli érdemek, sem pedig a jövőben erre az osztályra váró nagy feladatok a pusztulás folyamatát nem tartóztathatják fel, mert ezidő szerint az ál lam nem ér rá törődni a gazdatisztek sorsával. Ezzel szemben még a terézvárosi demokraták is szinte kövelelik, hogy a magyar mezőgazdaság térjen át az intenzivitásra, hogy a magyar mezőgazdaságba vigyék bele a mo dern szellemet, a haladást, azokról azonban megfeledkeznek, akik a haladásnak ősidőktől fogva fáklyavivői voltak. Pedig olyan kevés az, amit a gazdatisztek kérnek. A közelmúltban került napvilágra egy, a földmivelésügyi minisztériumhoz intézett kérvény s ebből látjuk, hogy a gazdatisztek nagyon is számoltak a mai demokratikus irányzattal és korántsem köve telik azt, hogy a szertelen birtokfelA czigaretta. Nem is kell nagy fantázia hozzá, hogy a czigarettában valami életet képzeljen az ember, amely közös annak az életévei, aki szívja. Ahogy egy-egy szippantáskor megélénkül a tüze és lassan tovább harapódzik mintha lélegzenék a vékony kis papiros cső s kék lehellete finom szálakban gyürüdzik a levegőben, ahogy perczről-perczre emésztődik, kiárasztva a szép sárga dohány minden nemes zamatját, végül Összeaszottan, megbarnulva kerül a saját hamuja közé — önkéntelenül az életet juttatta eszembe. A magunk mohó, türelmetlenül égő életét, a mely akkor is elfogy, ha kiméivé, lassan szívogatjuk és akkor is ha nagy lánggal lobog. Előbb vagy utóbb mi is kialszunk és odakerülünk a nagy hamutálczára. De olyan megdöbbentően sohasem éreztem ezt a misztikus közösséget, mint Negyedy Zoltán halálakor. Az ő szomorú vége különben annyira romantikus, hogy el se hinném, ha meg nem történt volna. Kedves, jó fiu volt Negyedy Zoltán. És maga a megtestesült elegencia. Az utcai ruha nem is állott jól neki, az ő nyúlánk, előkelő alakja mintha örökké frakkba kívánkoznék. Hanem esti öltözetben nem volt elegánsabb fiatalember nála. A monokli olyan természetes kiegészítő része volt az arczának, hogy senkinek sem jutott, eszébe erőszakolt, gavallérosságának tartani, a simára borotvált, éles metszésű ajaka körül volt valami sóvárgó vonás, ellentétben a szemével, amely hidegen csillogott a fényes üveg mögött. A szabályos arcán kívül volt még egy ritka szépsége, amelyet alig értékelnek a férfiak s ez mutatja, milyen felü let.es megfigyelők. Gyönyörű fehér fogai voltak, akár a porczellán s akik ezt nem vették észre, maguk sem tudták miért, szerették, ha nevetett. Az asszonyok már tudatosan nevettették meg, hogy lássák a remek fogait. — Maga se harapott még kemény dióba — tréfálkozott egy szép barna asszony. — Csakugyan nem. Őszintén szólva — inkább elkerülöm a kemény falatokat... — De hát hol marad akkor a férfiasság, a diadal, hogy az ember bevette a legbüszkébb várat is ? — Bocsássa meg, nagyságos asszonyom : én másképpen képzelem a hódítást és a diadalt. Egy kicsit lenéztem azokat, akiknek a kitartó ostrom az elvük. Ez olyan forma, mint a szorgalom a tehetséggel szemben, ez stróberség a szerelemben. Nehogy Ü JI • " "••'••••! !'- I J' BjiJlI I 1 1 SUÜBllL.L J.. J m ai önhittnek tartson, a magam személyét, teljesen kikapcsolom, amikor ezt mondom: az igazi hódításhoz, nem kell szívós kitartás, hosszú hadjárat, hiszen az ilyen asszonynak a vége nem is meghódolás, hanem csak fenntartásokkal megkötött békeszerződés. A modern asszony szemében nevetséges is lehet a lépésről-lépésre haladó „kurizáló" férfi. Ebben mindig van valami ravaszság, valami kis perfidia, sőt, mondjuk ki nyíltan : némi csábítás és sokkal férfiasabb a nyílt és merész roham, ez őszintébb, becsületesebb. — És brutalisabb. — Ne legyen olyan szigorú, asszo| nyom. Különben minden férfiban van egy kis brutalitás, de legtöbben titkolják. Nem I komikus önnek az olvadozó, érzelgő ember? Hiszen még nézni is utálatos, mikor a sze; relmes vőlegények vagy fiatal férjek gyer| mekes gugyögéssel tipegnek a párjuk körül. És utóvégre, az igazi asszonynak kell is, hogy néha brutális legyen a férfi. Negyedy Zoltán minden enerváltsága mellett imádta az erőt, a barátai is csupa robusztus, hatalmas legények, akik olyan gyöngén bántunk velük, mintha a kis testvérünk volna. Ő képviselte közöttünk a finomságot, előkelőséget, az ő sikerei szinte a mi ázsiónkat is emelték. Ha elegáns akar lenni =— STRAUSZ JENŐHÖZ kell fordulni! Ahova a legújabb tavaszi czikkek megérkeztek, kalapokban, P. & C. Habig, Gyukits és Társa, Borsalinó és Pichler ez csak nálam kapható egyedárusitásban, cipőkben, a híres Lichtmann-félét tartom, valódi vámpecséttel ellátott angol tavaszi felöltők, raglánok, utazó pláidek, sapkák, nyakkendők, keztyük, fehérnemüekben csak szavatolt jó minőséget tartok. — Kelengyéket szállítok minden létező árban. — Meghívást készséggel elfogadok és a tavaszi kolekciommal megjelenek. Mély tisztelettel Strausz Jeiiö, angol uri divatáru üzlete Győr, Baross-ut 30. Telefon 555. Interurbán 555.
