Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-06-09 / 23. szám

darabolásoknak gátat vessenek, hanem mindössze azt kérik, hogy a telepítés és parcellázás fölött az állam gyakoroljon felügyeletet s igy jövőben a parcellázások ne legyenek népnyuzó bankügyletek, hanem az egész séges birtokmegoszlásnak az előmozdítói. Kérik a többek között azt is, hogy a parcellázási műveletek alkal mával ugy, amint azt egyidőben az állam tényleg tervezte, az apró birtokok közzé ékeljenek be példaadó középbirtokokat is. — Hiszen ugy is siratjuk a középbirtokos osztály pusztulását. Valamiképen fel kellene tehát támasztani azokat az ősi verandás kúriákat, amelyek felé bizalommal tekintett a legszegényebb ember is, nem ugy mint a nagyurak kastélya felé, amely a szűrdolmányos atyafiak előtt legfeljebb képviselőválasztások idején tud kinyílni. Természetesen ezeket a középbirtokokat azok kezére kell jutiatnunk, — s ez volna tulajdonképen egyetlen kérelem, ami a gazdatisztek érdekében való — akik a példaadó birtokkeze léshez értenek, akik részint egynéhány iskola elvégzése, részint hoszszas gyakorlat utján sajátítják el a modern mezőgazdálkodást. szerény kérelem biz' ez nagyon. De vájjon kitelhetik-e valamilyen követelésféle egy olyan társadalmi osztálytól,. amely nap-nap után a legnagyobb aggodalommal van eltelve jövendő sorsa iránt. A gazdatiszt helyzete földesurával szemben amúgy is bizonytalan. Alkottak ugyan ezelőtt 10 esztendővel valamilyen gazdatiszti jogviszonyt szabályozó törvényt, dehát ez még „tervezet" korában is rossz volt s a törvényhozási tárgyalások közben annyira kireperálták, hogy azóta a magyar gazdatisztikar érdekeit képviselő országos egyesület minden esztendőben legalább 2—3 kérvényt nyújt be az illetékes mi niszteriumhoz, hogy a törvényt vagy módosítsák, vagy helyezzék hatályon kívül. Erre sem igen reagálnak felül. S éppen ezért a gazdatisztek már is régen beletörődtek abba, hogy a földbirtokossal való viszony az bizonytalan fog maradni. Ámde a kurtán furtán való elcsapásnak bizonyos ideig meg volt az az ellenszere, hogy a gazdatiszt esetleg más birtokon kaphatott állást, ahol jobban megbecsülik képességeit. Most azonban ez a reménységük is tűnőiéiben van. Hiszen maholnap alig akad földbirtok, amelyik gazdatisztet alkalmazni tud, vagy akar. Igy tehát a gazdatisztek részére tényleg nem marad más, mint bizakodni abban, hogy ha minden kötél szakad, a rokonság csak szerez egy megyei dijnoki állást, ami éppen elég Ugy élt, mint egy márki. A legény lakása csodálatos keveréke volt a nőiesen finom függönyöknek, csipkés teritőknek és a tömör, nehéz bútoroknak. Nem volt éppen otthon ülő ember, de azért hónapokig vadászott egy érdekes, művészi apróságra, vázára, plaketre. A hangyaszorgalommal Összehordott gyűjteményeket nem is lehet agy élvezni, mint a látszólag ötletszerűen egymás mellé került műtárgyakat, amelyek között az ő egyénisége teremtett harmóniát. Valamennyi dísztárgya között nekem a legjobban tetszett egy ezüstkazetta, a tetején, üveg alatt, Helleunek egy leheletfinom rajza : egy vöröshaju párisi szépség, fehér ujjai között egy füstölgő cigarettel. A fustpászták körülfonják a nő haját, egy esik a szeme előtt lebeg s a kék füstön keresztül átcsillan az Íriszének zöldes fénye. Az ezüstszelence tartalma is tökéletes ízléssel volt összeválogatva. Talán nyolcféle ezigarettát tartott, a legkitűnőbb egyiptomi és török czigarettákat. Aki meg tudta beesülni a pompás aromájukat, a füstjük bódító illatát, az fejedelmi gyönyörűséggel dúskálhatott itt. Pedig Negyedy Zoltán a szó szoros értelmében nem volt nagy dohányos. Nem szítt sokat, de minden idegével kiélvezte, amit a dohány nyújthat. Szinte boszankodott, ha valaki szórakozottan egyik czigarettáról a másikra gyújtott. Ilyenkor belemarkolt a szelencébe, teletömte a másik tárczáját, de egyszersmind meg is leczkéztette: — A jó Isten áldjon meg, ne szídd olyan kegyetlen közönyösséggel! Látod hogy nem sajnálom tőled, de az ilyen stilustalanság mindig boszant. Az olyan embereknél, mint te, a dohányzás nem élvezet, nem luxus, hanem egyszerűen rossz szokás. Nektek semmi örömötök nincs a jó doháuyban, képesek vagytok az ujjaitokkal végiggyurni a legszebben töltött egyiptomit és arai a legnagyobb szörnyűség: megutáltatjátok önmagatokkal a dohányzást, mert akkor is szíttok, araikor nem kell. Csupa szórakozottságból. Egyszer uj ezigarettát találtam nála. Muratti félét. Ez a könnyű czigaretta átmenet az édes, fűszeres angol dohány és az egyiptomi között. — Kísérletezel ? — Nem . . . azaz, hogy megpróbálom ezt is. Sejtettem,hogy nem a maga kedvóért hozatta. „After lunch" — ez a czigaretta kedves emlékeket ébresztett bennem. Egy szép, szöszke asszony nagyon szerette s utolérhetetlen delicziával tudott rágyújtani. Más talán nem is következtetett volna ilyesmit, de én már biztosan tudtam, hogy itt hasonlóképpen asszony van a dologban. Szegény Zoltán szerencsétlenségére nem is tévedtem. De hogy kicsoda, azt csak akkor tudtam meg, amikor egy kinos botrány után a férj segédeivel tárgyaltam, mint Negyedy Zoltán megbízottja. Láttam, hogy a fiút mennyire bántja ez a hercze-hurcza. — Minden feltételt elfogadok, — mondotta leverten — csak már tul legyünk az egészen. Remélem, elhiszed, hogy nem félek, csak őt sajnálom. Ha minden jól megy, a válópör után elveszem feleségül. A férj segédei vérszomjasán ültek neki a becsület reperálásnak. Pisztoly párbajban állapodtunk meg, háromszori golyóváltás, öt-öt lépés avance-szal. A pisztolyokat katoaz éhenhaláshoz. Nagyon jó volna tehát, ha a magyar társadalom figyelme nemcsak a hangosan kérő hivatalnoksereg felé fordulna, hanem gondolna a földbirtok proletárjaira : a gazdatisztekre is és támogatná őket törekvéseik megvalósulásában. Színészet Pápán. Könyves Jenő staggione színtársulata mult szombaton kezdte meg városunkban a 15 napra tervezett színielőadások sorozatát. A társulatot — mint már jeleztük — igen jó hirnév előzte meg és tényleg ezen jóhirnevet nálunk is kiérdemelték, eltekintve, hogy az igazgató neve elég garancia volt arra nézve, hogy csakis jó tagokat tűr meg társulatánál. Oly előadásokat produkálnak, melyekről csakis a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Mintaszerű rendezés, fegyelmezettség, preciz és össze vágó játék és ami fő minta szereptudás jellemzik a színtársulat előadásait. A közönség minden előadás alkalmával tüntető módon ad elismerésének kifejezést és naprólnapra jobban és jobban pártfogolja a színtársulatot és tüntető tapsokkal halmozza el a szereplőket, kik erre érdemeket is szereznek. Az eddigi előadásokról a következőkben számolunk be : Szombaton bemutató előadásul Echegaray remek színműve „Folt, amely tisztit" szép számú közönséget vonzott a színházba és a legnagyobb érdeklődéssel kisérte mindvégig a hatásos jelenetekben gazdag előadást és tüntető tapsokkal honorálta a szereplők tartalmas játékát. Az est kimagasló alakja Könyves Jenő igazgató volt, ki Fernai puskaműves töltötte. Harmadnap reggel kint fagyoskodtunk a város határában, elintéztük a formaságokat, kiléptük a távolságot és a többi. A férj sápadtan járkált fel és alá, Negyedy Zoltán jókedvűen beszélgetett velünk. -- Csak az boszant, hogy olyan korán kellett fölkelnem. A szemem még alszik, szavamra, alig Iátok. Közben rágyújtott. Találomra belenyúlt a tárcájába és kivett — egy angol cigarettát. Alig szippantott hármat-négyet, mi már elkészültünk. Felállítottuk az ellenfeleket és a kezükbe 'adtuk a pisztolyokat. Negyedy Zoltán felhajtotta a gallérját és ahogy a kezében lévő cigarettára tévedt a tekintete, elmosolyodott: — De ezt már nem dobom el. Jobban izük, mint valaha. Nagyot szítt belőle, le, mélyen a mellére. A következő pillanatban elhangzott a taps. Csak egy lövést hallottunk. Zoltán fegyvere csütörtököt mondott. Boszus arccal fordult felénk, egyszerre megtántorodott és végigesett a földön. Nehézkesen köhögni kezdett, az orvos gyorsan kigombolta a mellénjét, feltépte az ingét. Mire a másik orvos a táskájával odarohant, már alig lélegzett. Két perc múlva meghalt. A finom metszésű szája eltorzult, a hófehér fogai között vér szivárgott s a kezében ott füstölgött a czigaretta. Kék füstje vékony szálakban főszlott szét, a tüze raeg-megélénkült, mintha még az ő tüdeje szítaná, a cigaretta túlélte a szerelmet, a hódító férfit s ahogy lassanlassan kialudt, nekem ugy tetszett, mintha csak akkor lobbant volna utolsót a Negyedy Zoltán élete . . .