Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-01-21 / 3. szám
„Pápai Lapok £ í 1908. évi 1—-11. számában). Veszprém vmegye határa például 600.000 hold, lakosai száma 200.000; jut tehát egy lélekre 3 hold; Pápa területe 10.000 hold s van 21.000 lakosa ; esik egyre '1 2 hold, — ha t. i. nem volnának kötött birtokok, legtömegesebben itt nálunk, meg egyebütt a Dunántúl, az osztrák határ felé. Ezek a kötött birtokok több, mint Vt, 16*2 millió holdját foglalják el az ország területének. Maga ez a kötött birtokrendszer látszólag a földbirtok gyors mobilizációját volna hivatva ellensúlyozni ; a valóságban pedig a szabadforgalmu földet szívja föl. A magyar földbirtoknak t. i. : il 5 e (öl'BQ^o) van adóssággal megterhelve, vagy magánjellegű, vagy köztartozásokért; a másik 2I 5 tehát folytonos mozgósítás alatt van, árverezik, végrehajtják — a terhek törlesztésére. Tessék beletekinteni a Hiv. Közlönybe ! A terhek pedig a kis és középbirtokot nyomják a legsúlyosabban (30— 200 holdig), különösen azoknál a birtokosoknál, akik ilyen kis területen nem ^ maguk, hanem tisztekkel gazdálkodnak — külterjesen; ilyen kisbirtok nem bírja a nagy regiet. (Földes idézett munkája, 156 1.) A kötött birtok kevésbbé eladósodott ; csak az egyházi vagyonra nézve tudok határozott számot mondani. A vallásalap vagyona pl. 29 millió frt, adóssága 1 millió ; a tanulmányi alapé 12.800,000 frt, adóssága félmillió. Hogy ilyen lehet az arány az egész egyházi ingatlanságon (2*4 millió kat. gozóasztal és a négy szatír által tartott kandallóban vidáman pattogott a tüz. Minden nagyon csinos, nagyon finom, de nagyon öreg is volt és egészen jól illett az öregedő házaspárhoz, akik e pillanatban, ugy látszott, ugyanazon gondolatukat forgatták agyukban. — Itt van! — jelentette hirtelen a belépő komorna és átnyújtotta a mozaikkal kirakott kis ébenfaszekrényt, amelynek négy aranyozott öntött bronzlábacskája volt. Vájjon mit rejthet magában? Pénzt? Vagy régi feledésbe jutott titkokat? — Felnyissam? kérdezte a márkiné, A márki didergett. — Ugy látszik, — folytatta a márkiné, hogy valami meglepő felfedezés várakozik rám. Azután megforgatta a kulcsot a zárban és felnyitotta a doboz fedelét. A doboz tele volt levelekkel, amelyekből illatos, finom porfelhő áradt szét, mint rég elmúlt szép napok hazajáró lelke. A márkiné karcsú, fehér kezeivel átkutatta a szekrényke tartalmát. — Nos, Amadeus, olvassam, vagy ne olvassam ? Egészen tetszésedre bizorn a választást. hold, az ország területének majdnem 5'Vje), a hitbizományi birtokon (2*3 millió kat. hold, a terület 4Vo-je), meg a községi és közbirtokossági gazdaságokban (8'6 millió kat. hoíd, a teriilet Í7'6S°1 U je), abból gyanítható, hogy ezek a birtokkategóriák 22 év alatt (1871—1893-ig) 62°J 0 növekedést mutatnak (8 millió kat. holdról 13 millióra szöktek); az évi növekedés tehát ó°I 0 kereken ! (L. Halász-Mandelló Közgazd. Lex. „Birtok megosztás, Egyházi va gyon" cimszók alatt). A kötött birtok szivja föl tehát a kötetlen, vagyis szabadforgalmu birtokot. Meg van a lehetősége, hogy be látható időn belül minden szabadforgalmu birtok — holtkézre jusson. De ez még nem az elképzelhető legnagyobb baj ; hiszen a kötött birtokoknak több mint fele községi és kisbirtokossági. Nagyobb veszedelem az abszolút korból származó az a törvényerejű rendelkezés, hógy a honosítás és belföldiség hiánya senkit se tesz nálunk birtokszerzésre képtelenné (az 1852. nov. 29. ősiségi nyilt parancs óta); szerezhet tehát magyar birtokot, magyar föl det akármily idegen ; nem kell magyar bonpolgárrá lennie. (Ilyen pl. a klosterneuburgi szerzet megyénk területén; vagy Hohenlohe hg. a Szepességben). Ezek az idegen honosok, hozzá vetésem szerint, legalább 'lio t szerezték már meg az ország területének. Ide vezetett a polgári rend társa dalmi eszménye, a gazdasági szabadság, két emberöltő alatt. A szabad verseny először is az ország %-ról ki van zárva; a másik 2l 3-n pedig nem folyhat le egyenlő fel tételekkel ; nem az nyeri az állást, a ki legalkalmasabb annak betöltésére, hanem a ki annak elnyerésére legügyesebb, mondja már Aristoteles Politikájában. Ebből pedig az következnék legalább, hogy tehát ezen ügyesség megszerzésére adunk mindenkinek alkalmat, hogy a versenyben helyt állhasson, vagy inkább futni tudjon, mindenkit megelőzve. De a polgári rendnek -— nem kell modern iskola, beéri a tudósiskolákkal, áldozatot-áldozatra halmoz érettük (l. pl. nemes Pápa városát). E szerint csakugyan arisztokratikus a mi társadalmi berendezésünk, képtelen általában a demokratikus előrehaladásra országosan, mert nagyurak és koldusok között nincs egyenlőség, még a verseny feltételeire nézve sem. Az ingó vagyonra szándékosan nem tértem ki, mert az nagy erő ugyan, de az élet fentartásához nem okvetlenül szükséges ; a föld termékeit azonban, élete fentartásához, senkise nélkülözheti. A kié pedig a föld, azé az ország. Ha az alkotmányt reformálni akarjuk akárcsak a községi törvénynél, a rend. tanácsú és egyéb városokra nézve, komoly munkát nem végezhetünk a birtokmegosztás revíziója nélkül; addig pedig, míg ertnek ideje elérkezik, uj irányban kellene nevelni a serdülő nemzedéket, hogy tudjon is a versenyben érvényesülni, ha már az érvényesüléshez van kötve a boldogulása. De hát ezt se akarja, ugy látszik a polgárság. Hát* akkor mit akar? Zengő szózatokat? csalfa perspeKtivákat a múltból a jö vöre ? Előbbit kiszolgáltatja valami jóhirü cigányzenekar is ; utóbbit a vá Elragadó volt ebben a pillanatban. Az arcát rózsás pir özönlötte el és eper ajkain pajzán mosoly játszadozott. — Ahogy neked tetszik, — susogta halkan a márki. Reszketett, mikor neje az első papírokat kibontogatta: — Bizonyosan régi, családi okmányok, hagyatéki jegyzőkönyvek. A márkiné kaczagott. A márki keresztbefont karokkal meredt nejére és újra megborzongott, mikor a márkiné — csak ugy találomra, — a többi irat közül elővett egy levelet és kissé affektált hangon olvasni kezdte : „Szokjál le édesem arról, hogy túlságos szenvedéllyel tolmácsold irántam táplált érzelmeidet. Lásd be végre, hogy a szerelem" A márkiné félbeszakította az olvasást, a márki szomorúan mosolygott. „... hogy a szerelem, mely bennünket kölcsönösen boldogít, tiszta, nemes és komoly és sokkal nagyobb nyugalmat követel..." — Szép, mondta gúnyosan a márkiné. Ugy látszik, hogy akkor magasabb régiók ban kalandoztál. Lássuk csak a dátumot. 1821 október. És mi csak 1825-ben keltünk egybe. Ez az ügy tehát nem veszélyes. — Lássuk csak tovább ! „Végre hosszú kételkedés után, talán mégis meggyőződtél szerelmem őszinteségéről. Az óhajtva várt vallomás megtörtént és számos apró körülmények bizonyitják, hogy" A márkiné összeráncolta szép homlo kát, a márki könnyezett. „bizonyitják, hogy szándékod komoly. Ennek első áldozata az a bizonyos ur lett, akit ezután már nem fogadunk házunknál! Boldog vagy-e most már, kedvesem?" — Az a bizonyos ur? Valószínűleg valamelyik vetélytárs volt? — mondta a márkiné. — Gyönyörű 1 Ugy hangzik, mint a szép regény. És az idő ? 1824 szeptember 15. A király halálának előestélyén, néhány hónappal egybekelésünk előtt. Elhallgattak. — Hogy voltál képes a király haldoklásának idején szerelemmel foglalkozni ? Ez nem méltó az ősi nemesi sarjadékhoz 1 — Bocsáss meg, még egészen fiatal voltam. Nem mondhatnám. Huszonhétéves. Azután kezébe vett egy másik levelet ós kéjjel szívta magába illatát: inden hölgyet érdekel Ihosiy f. hó !5-től kezdve A BUDAPESTI NAGY ÁRUHÁZBAN BALOG C Kossuth Lajos utca óriási maradókvásár vette kezdetét. REMEK SZÉP MADAIRA, GRENADIN, FRANCIA DELÉN, BATISZT, VÁSZON, ANGOL ZEPHÍR, BARCHET, SZATIN, MOSÓKELMÉK érkeztek maradékokban és mesés olcsó árban árusitatnak.
