Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-01-21 / 3. szám

rosi mozi; így olcsóbb és mulatságosabb s kinek-kinek gusztusától függ a mulatsága, ha pénze van hozzá. Sarudy G-yörgy. Városi bélyegek. Pápa városában f. hó 1-én lépett életbe, az uj szervezési szabályrende let, amelynek egyik legfontosabb része a városi tisztviselők magán munkálatainak a díjszabásáról s ezzel kapcsolatban a városi bélyegek használatáról szól. Minthogy valószínűnek tartjuk, hogy a tisztviselői illetmények megfelelő rendezése folytán több város követni fogja Pápa példáját, ennélfogva a szabályrendelet idevonatkozó rendelkezéseit a következőkben ismertetjük : A városi tisztviselők a jelen szabályrendeletben foglalt kivételekkel hozzátartozóikon kívül másoknak sem pénzért, sem ingyen semmiféle Írásbeli vagy eg^ éb magánmunkát nem teljesíthetnek.Minthogy a jelen szabályrendelettel a jegyzők és a mérnök fizetése megfelelően rendeztetik, az eddig ál táluk magánfelek részére teljesített munkálatok és szolgálatok után vá rosi illeték fog szedetni a következő díjszabás szerint : 1. Illetőségi bizonyítvány a lakosok személyi viszonyairól vagy egyéb ténykörülményekről, illetőleg állapotokról szóló (erkölcsi személyazonossági, ártatlansági stb.) bizonyítványok, gyermektelenségnek vagy a gyermekek számának igazolása végett kiállított bizony itványok, valamely birtokot terhelő városi követelésekről fő vagy számfejtőkönyv alapján kiadott bizonyítványok, házbérvallomási ivraásolatok, zálogolási és árverési jegyzőkönyvmásolatok, árverési és becslési célokra kiadott adóbizonylatok, birtokivmáslatok és anyakönyvi kivonatok kiállításáért, továbbá az irattári másolatok és rajzok hitelesítéséért ivenkint 1 korona. Miudazon okmányok, melyek bélyegmentesek, egyúttal díjmentesek is. 2. Építkezési és épület vagy egyéb ingatlan becslési ügyekben tar tott helyszimszemlééi't 3 korona. 3. Zálogházi s egyéb közigazgatási árverés foganatosításáért 6 kor. 4. Hagyatékok leltározásáért a 95465/1895 sz. B. M. rendelet által megállapított 1—100 koronáig terjedhető fokozatos dijak. Ezen városi illetékek lerovása városi bélyegeknek — a magánfelek részére kiállított okmányokra, hagya téki leltárra, árverési jegyzőkönyvre, illetve a hatósági ténykedést kérelmező beadványra való felragasztása álta! történik. A városi bélyegek 1 korona, 2 kor , 3 kor., 5 kor. és 10 korona értékben egyféle színárnyalatban és nagyságban, de a különböző értékűek egymástól eltérő rajz szerint kerülnek, ugy azonban, hogy mindegyik bélyeg közepén a város címerét viseli, alsó végéti a bélyeg értéke van feltüntetve, körirat alakjában pedig ez a szöveg van rányomtatva: „Pápa r. t. város közönsége". A bélyegek papírjának minőségét és rajzát a tanács állapítja meg és azoknak kinyomtatása iránt is a tanács intézkedik. Ugyancsak a tanács feladatát képezi a megrendelt bélyegjegyek mikénti kezelése, az'egyes hivatalok és hatósági közegek részére szükséges bélyegellátmányok szétosztása és az ellenőrzés hatályos gyakorlása iránt a szükséges utasítást kiadni és az esetleges visszaélések megelőzéséről gondoskodni. A bélyegek eredeti rajzai, valamint a sokszorosításhoz szükséges kövek megőrzés végett a városi pénztárnak adandók át, ahonnan azok csakis tanácsi utasításra szolgáltathatók ki. Az egyik bélyeg helyettesitheti a másikat, tehát egy nagyobb értékű illeték több kisebb értékű bélyeggel is leróható. A városi bélyegek felragasztása és felülbélyegzése tekintetében ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek az állami bélyegekre vannak alkalmazva. A bélyegeket tehát a beadvány, illetőleg jegyzőkönyv vagy más okirat üres részére kell ragasztani és tilos átírni. Az iktató pedig személyes feleI lősség mellett köteles a városi bélyegeket is, ugy miként az állami bélyegeket a napi kelettel ellátott bélyegzővel felülbélyegezni. Az iktató felülbélyegzését az előadó (llenőrizni köteles. k városi bélyegilleték alá eső — Ah, spanyol jázmin ! — De kérlek, Bibi, ez a csekélység még huszonöt év előtt történt! A márkiné fülig elpirult: — Persze, ami huszonöt év előtt történt, az- csekélység ! Oh, mi szegény, szerencséilen asszonyok ! Mi hűségesek, becsületesek vagyunk és mialatt otthon egyedül unatkozunk, a férjeink másfelé flirtelnek, szórakoznák. Borzasztó 1 Lássuk csak a levél keltét, december. A nő szigorú ráncokba szedte homlokát és összeszorított ajkakkal, megbotránkozva olvasta: Í827. Most már rajtakaptuk, uraeskám Szemeiből ezernyi ravasz ördöcskék vigyorogtak és képtelen volt kaczagását el fojtani. Mindkét kezével a szekrénykébe (iiarkolt, amelyből rózsaszínű, kék szürke, lila és fehér levélkék tűnték elő. Az egymásba font monogrammos, aranyszegélyű és címerekkel díszített papírok, mint tarka pillangók röpködtek a levegőben és a márkiné kacagott, folyton csak kacagott, ugy, hogy még a könnyei is megeredtek. Az egyik levél, mely 1830 ból volt keltezve, a forradalom illatát terjesztette, — egy másik pedig, valamelyik grizett pajKáü fecsegését árulta el: „Te rossz csont, tegnap hiába vártalak az üzletünk sarkán". A harmadik bizonyosan pirospozsgás parasztlánytól származott ós igy kezdődik : „Kedves kis köpcösöm ! Nem haragudnék, ha egy pár szép íülbevalóval ajándékoznál, meg, de arany legyen ám". És valamennyi, mind az 1825 ik év utánról volt keltezve. A márki megkisérlette a szekrénykét magához kaparitani, de a márkiné a körmére koppintott és negédes szemrehányással bosszantotta : — Gratulálok a múlthoz, uraeskám ! Ki hitte volna, hogy férjem ilyen nőhódító Don Jüan ! — Három szerelem egy évben ! Egy kicsit sok, férjem uram és ami sok, -az megárt! Azután méltóságteljesen hátradőlt a divánon és gúnyos mosollyal kérdezte a márkitól : — Mit csináljunk most a drága ereklyékkel ? A márki fölkelt helyéről, bűnbánóan közeledett nejéhez, megragadta és megcsókolta bársonyos, finom kezeit: — Semmisítsük meg, égessük el őket. Elég ostoba voltam, hogy eddig magam el nem pusztítottam ! A márlyné szótlanul a kandallóhoz lépett és a szekrényt, tartalmával együtt, a tűzbe dobta. A lángok föllobogtak és rózsás fényt terjesztettek a szalonban. A szerelmi kalandokat, légyottokat, utcai és kávéházi ismeretségeket, intim vacsorákat ... a márki egész, szép, kaczagó múltját néhány pillanat alatt elnyelték a lángok és a szikrázó fényből fájdalmas szerelmi sóhajok hangzottak szerteszét. A márkiné arca sugárzott az örömtől, miközben a fogóval a tüzet élesztgette. — A mult most már meghalt, — igy szólt elmerengve. — Eltemeltük, magam se tudom miért? Talán túlságosan elnéző voltam, de ... — De ?. .. — hebegte a márki — De ezek a, — hogy is mondjam — ezek az apró kalandok egészen megfiatalítottak engem. A férj hálásan meghajtotta magát. — Igazán szeretetreméltó voltál ! Azután az" ajtó felé haladt és a küszöbön visszafordult nejéhez : — Hidd el, hogy már évek óta egyedül csak*neked élek ! — És most mégis vihart támasztottál lelkemben ! Ha nem volnék ilyen szigorúan vallásos, bizony, mondom, sajnálnám, hogy mindig hű maradtam hozzád! — Bibi, te valóságos szent asszony vagy! — Te pedig valóságos Don Jüan! Jó éjt, Amadeus! Azután nyugodtan visszaült a divánra és visszafojtott lélegzettel hallgatta távozó férje lépteinek elhaló zaját. Mikor már teljes biztonsággal egyedül tudta magát, zsebéből előkeresett egy aranyozott kulesocskát,azzal óvatosan felnyitotta az amarant-faszekrény egyik fiókját és kivette belőle az elhamvasztott doboz ikertestvérét, mellyel sietve a kandallóhoz lépett. Finom, apró, illatos levélkék hullottak a földre. Rózsaszínű, kék, szürke, lila és fehér levélkék. Az egymásba font monogrammos, aranyszegélyű és címerekkel díszített levelek, mint tarka pillangók röpködtek a levegőben, de a márkiné most már nem kaczagott. Szent Isten! Ha a márki most véletlenül betoppana, mit látna? Azt látná, hogy felesége reszkető kézzel, sietve dobálja a leveleket a kandalló tüzébe és a márkiné egész, szép, kaczagó, ábrándos múltját elnyelik a felszított lángok. És mikor a hamvak már utolsót lobbannak, akkor a márkiné kebléből megváltó sóhaj tor elő.-A szép asszony ajkán ezüstcsengésű kaczaj fakad és halkan susogja: — Hála Istennek, ezen is túlestünk ! A multat eltemettük... Különben, ki tudja, mi történhetett volna ? ...