Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-05-26 / 21. szám

az volt: „Szeresd emberbarátod, mint tenmagadat". S ö nem tett vallási kor­látokat az embertársak közé, ö nem különbözteté meg őket vallásfelekezetek szerint, hanem szerette őket tekintet nélkül arra, hogy követték-e tanait, avagy sem. A tüzes nyelvek e magasztos ün­nepén térjünk magunkba! Gondolj a hazára s ten jövödre ! Csapjuk félre a kicsinyes villongások méregtől habzó serlegét s cseréljük fel azt az igazság kristálytiszta poharával. Mert csak akkor lehet biztositva jövőnk a hármas bérc és négy folyó honában, ha az össze­tartás fokozott erejével sikerrel állunk ellent a körülöttünk forrongó népáradat halálos ölelésének. Gyermeknap Pápán. Pünkösd vasárnapján — ma — tartják meg városunkban a Gyermek napot. „Csak egypár fillért a szegény gyermekek részére!" „Évenként csak egyszer!" Ezzel a megszólítással fogja a mai napon bájos hölgyeink tábora köszönteni az utczán sietőt, mert a szeretet napja kelt föl reánk : a gyer­mekek napja ! Az Orsz. Gyermekvédő Liga kez­dette a gyermeknapok tartását, hogy ezen a napon a társadalom miuden rétege gondoljon a szegény, elhagyott gyermekekre és jótékony adományá val segítségére legyen a Liga nagy­szerű intencióinak és hogy a társa­dalom járuljon hozzá a Liga álfal gondozásba vett gyermekek tartási, neveltetési költségeihez, hogy közös erővel a nyomorba jutott, apa, anya nélkül maradt szerencsétleu gyerme­kekből hasznos polgárokat lehessen nevelni. A társadalom megértette a szán­dékot és minden különbség nélkül karolta föl az eszmét s gyermeknapi és egyéb adományaival megadta a Ligának a módot, hogy a társadalmi gyermekvédelmet megteremthesse és ma már sok ezerre megy azoknak a gyermekeknek száma, kiket a Liga mentett meg az elzülléstől, a bűntől, a pusztulástól. A Liga sok nyomorral küzdő csa­lád kisdedeit vette már számtalan esetben gondozásba, többeket pénz­segélyben részesít és a gondjaiba vett gyermekekből, hasznos munkást, ön­álló embereket nevelt. De legszebb és valóban nemzeti hivatást töltött be a Liga akkor, ami­kor a mi felvidékünkön az amerikai kivándorlás miatt amúgy is ritka la­kosság és pedig tót, ruthén lakosság körében áldást osztó kezekkel jött segítségére az árván maradt, a nyo­morgó, az elhagyott gyermekseregnek gondozásba véve őket, teljesen ma­gyarokká nevelte. r Es tette ezt a Liga a felebaráti szeretet filléreiből, amit az érző tár­sadalom nemes gondolkodása adott össze a gyermeknapokon. De a gyer­mekvédő Liga nemcsak a nagy or­szágos célokat szolgálja, de szolgálja és támogatja a helyi jótékony célokat és érdekeket is. Igy például városunkban a vár­megyei és városi kisdedvédő egye­sületnek évenként ezer korona segít­séget ad, egyes sokgyermekü csalá­dokat pedig pénzbeli segéllyel lát el. Ezenkívül úgyszólván összes jótékony egyesületeinknek a gyermeknapi gyűj­tésből egyharmadrészt juttat. Minden dicséretnél szebben be­szélnek ezek a tények s most a gyer­meknapokon, amikor az emberbaráti szeretet megnyilatkozására, a jóté­konykodásra kérik föl nemes szivü buzgó hölgyeink társadalmunkat, cél­szerűnek véljük ezekről megemlékezni azért, hogy gyermeknapi buzgólkodá­sunk, gyűjtésünk, minél fényesebb sikerrel járjon és társadalmunk látva" az eredményeket, szives készséggel dobja filléreit az utcákon elhelyezett urnákba. Keresse fel az urnát szegény és — Ismeri talán a herezeget, legalább névleg? — kérdezte tőlem. Szenvedélyes kártyás. Bénultan, székéhez bilincselve, csu­pán ez egyetlen szenvedélyének hódol. — Folyton reszkető kezeiben alig tudta a kártyákat tartani. De az agya tiszta. Senki sem képes az écarté játék esélyeit olyan biztosan kiszámítani, mint ő. Ez a kedvenc játéka, az isteni játék, amelyben a számítás a véletlensóggei kiegyenlíti egymást. És a herczegnó ? Melyik párisi nem ismeri őt és kalandjait ? Elégedjen meg azon őszinte vallomásommal, hogy én voltam a huszadik, akit kegyeivel kitüntetett. Ezért nem teszek neki szemrehányást! Olyan, amilyen l És egy olyan férj mellett, mint a herczeg, a nő mindent megengedhet magának, igaz-e? Annál inkább, mert a herczeg az efféléket mindig bölcsészeti szempontból bírálta el. Ugy tett, mintha semmit se tudna. Sőt, ha jelenlétében olykor megcsalt férjekről be­szélgettek, mindig azt kérdezte : — Hát látta a férj ? Es ha erre tagadó választ kapott, akkor igy folytatta: — Akkor nincs is megcsalva. Ez éppen olyan, mint a kártyajáték. Csak akkor vagyunk megcsalva, ha észrevesszük a csalást! Meg kell azonban vallani, hogy a herczegné, rossz híre ellenében is kitűnően viselkedett. Kerülte a botrányt és megóvta Ha elegáns akar lenni: a látszatot. A herceg a kártyajáték, a her­cegné a házasságtörés nagymestere volt. * De a leggyakorlottabb bűvésznek sem sikerül miniig a mutatványa, kivált ha rossz­akaratú, vagy ügyetlen segédje eltéveszti teendőit. A mi esetünkben a rosszakarat volt az áruló. A hercegnének ugyanis cigányszárma­zásu komornája volt, aki hűségesen ragaszko dott úrnőjéhez. Egy este — nem tudom, mi ütött belé — ez a leány íelém suttogta: — Szeretlek 1 Hangos kacagásra fakadtam. •— Szeretlek, — ismételte szenvedélye­sen — szeretlek már régen, nem akarom, hogy az asszonyomat meglátogasd I Izgatott hangja, szikrázó szemei elle­nére is csak sötét alakját láttam és újból felkaczagtam. Azt hittem, hogy részeg és gyöngéden eltaszítottam magamtól; tekin­tetbe vettem itasságát, mert a pezsgő egy kicsit nekem is a fejembe szállt. — Nem akarod, — sziszegte dühösen felém, miközben megragadta és akaratom ellenére megcsókolta a kezemet. Cspkugyan nem akarod ? És miután most már még erősebben kaczagtam, kiegyenesedett, rám vicsorította fehér fogait, kinyitotta előttem a budoár ajtaját és éles, de halk hangon susogta: -- Ezt megbánod uram, nagyon meg­bánod I Egy óra hosszáig eltréfálkoztunk, el­csevegtünk a hercegnével. Egymás mellett ültünk bizalmasan a kék divánon, amelyen mindig pihenni szeretett. Az előszobából hirtelen kiáltások és léptek zaja hallatszott. — Férjem hangja! Szinte lehetetlen ! — kiáltotta Elga. Csakugyan a herczeg hangja volt, aki rikácsolva többször ismételgette : — Bolond vagy ! Őrült vagy és engem is beteggé teszel! A zajba más hangok is belevegyültek és a nagy hangzavarból tisztán meg lehetett különböztetni a cigányleány hörgő sziszegését — Majd meglátja, uram ! Hiszen már az egész világ látja 1 Akarom, akarom, hogy lássa! És ne nyúljatok hozzám, mert keresz­tül harapom a torkotokat. Törjétek be az ajtót, különben felharapom a fogaimmal! — Igen, igen, be kell törni az ajtót! parancsolta a herceg. Az ajtó egy óriási lökésnek engedett. Mindez, egy rövid pillanat alatt történt, ugy, hogy lehetetlen volt elrejtőzni, de nem is akartam. Körülbelül tiz ember rontott a szobába. A ház barátai, cselédek és köztük a cigány­leány, aki a herceget — mint kis gyermeket — a karjain hozta. Féktelen boszuvágyában STRAUSZ JENŐHÖZ kell fordulni! — Ahova a legújabb tavaszi czikkek megérkeztek, kalapokban, P. & C. Habig' Gyukits és Társa, Borsalinó és Pichler ez csak nálam kapható egyedárusitás­ban, cipőkben a hires Lichtmann-félét tartom, valódi vámpecséttel ellátott an­gol tavaszi felöltők, raglánok, utazó plüidek, sapkák, nyakkendők, keztyük, fehérnemüekben csak szavatolt jó minőséget tartok. — Kelengyéket szállítok minden létező árban. — Meghívást készséggel elfogadok és a tavaszi kolek­ciommal megjelenek. Mély tisztelettel Strausz Jenő, angol uri divatáru üzlete Győr, Baross-ut 30. Telefon 555. Interurbán 555.

Next

/
Oldalképek
Tartalom