Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-05-26 / 21. szám

gazdag egyaránt s áldozzon ki-ki né hány fillért a közjótékonyság oltárára, mert ezzel istennek tetsző cselekedetet müvei s minden fillérrel egy-egy elár vult gyermek megmentését segiti elő. Dobjunk néhány fillért az urnába! Adakozzunk tehetségünk szerint, mert adományainkkal a szenvedőnek eny­hülést, a nélkülözőnek betevő falatot, az árvának szülőt szerzünk s meg­mentjük őket az életnek, a társada lomnak, a hazának. Hisszük, hogy páratlan szivjóság­gal biró hölgyeink buzgólkodását tár­sadalmunk méltányolni fogja s ez az áldozatkész társadalom, amely a gyer­mekvédő Ligát elismerésre méltó buz­galommal eddig is támogatta ezúttal, amikor helyi jótékony céljainknak a Liga olyan bőkezű támogatója, foko­zottabb mértékben nyitja meg áldo­zatkészségét, mert a Liga nem kon kurense a többi jótékony egyesületek­nek, hanem az egész magyarországi gyermekvédő mozgalom, az összes hasonló intézmények központi irodája és támogatója. „Csak egypár fillért a szegény gyermekeknek ! Dobjunk néhány fillért az urnába!" Versecz város tisztviselői karának kez­deményezése folytán a városi tisztviselők f. hó 19 én Budapesten kongresszust tartottak, amelyen a városok tisztviselői kara elég szép számban képviseltette magát. A mi városunk tisztviselői kara is folyó hó 16-án tartott értekezletén elhatározta, hogy a kon­gresszuson magát képviselteti és képvisele­tével Kemény Béla városi jegyzőt bízta meg azzal, hogy az ne csak a kongresszuson, hanem az azt megelőző napon tartandó elő­értekezleten is részt vegyen. Az előértekezlet. melyen a kongresz­szus tárgysorozata lett előkészítve, folyó hó 18-án volt d. e. 11 órakor Budapesten a „Pannónia"-szállodában. A kongresszust a Mérnök és Építészeti egyesület nagytermé ben tartották. Elnöke volt Holló Lajos orsz. képviselő és Devecis del Veechió Ferencz udvari ta­nácsos. Előadója Szalay Lajos Versecz vá­ros főmérnöke, jegyzője Fehér Gábor árva­széki ülnök. A kongresszuson valóban érdekes dol­gokat lehetett hallani. Vagy tán nem elég érdekes dolog az, hogy vannak városok, a hol jogi qualiűkációs tisztviselői állások 400-600—800 korona évi fizetéssel dotál­tainak. A kongresszus első tárgya : a tisztviselői fizetések országosan történendő egyöntetű rendezése törvény által. E tárgy igen élénk és heves vitát és sok keserű kifakadást provokált, Pápa vá­rosának azonban meleg elismerést és har­sány éljent jövedelmezett, mert a vitában elhangzott azon ki fakad ásra, hogy nincs a városi tisztviselők fizetése sehol sem ren­dezve és pedig azért nincs rendezve, mert a képviselőtestületekből hiányzik az erre való jóindulat. Pápa város tisztviselői kará nak kiküldöttje válaszolt és ezt a kijelen­tést erélyesen visszautasította, mondván, hogy ez nem áll, ő igenis tud egy várost megnevezni, melynek képviselőtestülete min­dig a legjobb indulattal viseltetett tisztviselői iránt és ezzel a jóindulattal rendezte is tiszt­viselői fizetését. Melyik az a város, hol van az a város, talán a holdban ? kérdezték a közbeszólni szeretők. Nem uraim, nem a holdban, jóval kö­zelebb van, megmondom, hogy hol van és melyik az a város, hogy Önök elvihessék a hírét hazájukba és felhívhassák képviselő­testületeiket, hogy vegyenek róla példát. Ez a város az én városom — Pápa város. Éljen Pápa! Éljen Pápa! hangzott vissza mindenfelől. Második tárgya volt a városi tiszvise­lők országos egyesületének megalakítása. A mi városunk tisztviselői karának ki­küldötte e tárgynál is felszólalt, kijelentvén, hogy a városi tisztviselők országos testü­letté való szervezkedésének meg van a jo­gosultsága, amennyiben a polgármesterek, illetve ma már a városok szövetségével egyetértő és egyöntetű működést fog ki­fejteni. A harmadik pontja a kongresszusnak a családi pótlék és nyugdij ügye volt. A kongresszus tehát kimondta, hogy: 1 a fizetéseknek országos törvény által leendő rendezését kéri. 2. A városi tisztviselők orsz. egyesü­letét megalakítja. 3. A családi pótlék és nyugdij törvény­nek a városi tisztviselőkre is leendő kiter­jesztését kéri. 4. Vasúti féláru jegykedvezménynek kivétel nélkül az összes városi tisztviselőkre és azok családjaira való kiterjesztését kéri­Mindezt emlékiratba foglalva, az emlék­irat küldöttségileg adatott át a kormánynak, hol az jóakarattal fogadtatott. A határoza­tok, továbbá a városok szövetségének ál­landó bizottságával is közöltettek. U...L. 1LL j!H 11 ! 1 1 n erőszakkal idáig vonszolta, itt ledobta a földre, miközben folyton azt kiáltotta : — Látta őket? Látta? — Ragadjátok meg a boszorkányt! Vigyétek a legsötétebb bányába! —paran­csolta dühösen a herceg ! — Bánom is én ! — kiáltotta dacosan a leány, miközben két karját a muzsikok felé terjesztette ki. Most már kielégítettem boszumat! Azután felém fordulva folytatta: — Most már nem fogod többet urnő met láthatni! * A herceg parancsára — akit fölemeltek és egy székre ültettek — valamennyien el­távoztak, csupán két jó barátja maradt ott, akiket erre különösen felkért. Mikor magunkra maradtunk, hozzám fordulva igy szólt: — Uram! Megölhetném önt és a bün társát is, mert meg van hozzá a törvényes jogom. De nem teszem, hanem fegyveres elégtételt kérek. Szavamra mondom, kedvem lett volna ugy felkacagni, amint előbb a cigányleány vallomásán nevettem. Hogyan ? Párbajt vív­jak ezzel a nyomorékkal ? Vájjon minő Alapíttatott 1864 ben. fegyverrel? Hiszen folyton reszkető kezeivel sem a kardot, sem a pisztolyt nem bírja. A herczeg, ugy látszik, kitalálta gon­dolatomat, inert nyugodtan folytatta: — Ne tartson se bolondnak, se nagy­lelkűnek, uram. A párbaj, melyre önt kihív­tam, nagyon egyszerű, amint azt mindjárt meg is láthatja. Csengetett és egy szolga lépett a szo­bába. — Hozzon a szalonból egy játszma kártyát, — igy szólt a szolgához. Mikor a kártya már az asztalon hevert, a herceg még egy széket tolatott az asztal­hoz, helyet mutatott nekem, aztán nyugodt, szinte szeretetreméltó hangon igy szólt: — Ha ugy tetszik, uram, lejátszunk egy párti écartét és aki vesztes, az kötelezi magát holnap délig az élettől megválni. El­fogadja a föltételt, barátom ? — Természetesen. A két tanú jelenlétében megkezdtük a játszmát. A herczegné is közelebb lépett, mert a különös párbaj őt is nagyon izgatta. A herceg kétségtelenül jobban játszott, mint én, de a véletlen — csodálatos mó­don — mégis mellém szegődött és négy poénom volt. — Pardon, — szakította félbe Boriszt. — Nem vagyok kiváncsi a történet végére; könnyű kitalálni, mert hiszen ön még élet­ben van. A herczeg elvesztette a játszmát. — Csalódik, — válaszolta Borisz — mert a herczeg volt a nyertes. — Ugyan kérem . . . Megvető, gúnyos mosoly lopódzott az ajkamra, mert azt hittem, hogy Borisz gyáva volt és nem váltotta be a föltételt, de ő hasonló gúnyos mosollyal igy szólt: — Olvassa kérem, ezeket a sorokat, amelyeket a játszma után egy negyedóra múlva kaptam, éppen, mikor revolverem tisztogatásával foglalkoztam. És átnyújtott nekem egy kártyalapot, melyre a következő sorok voltak irva : „Uram I Teóriám szerint ön nem csalt, mert senki se vette észre! Érzem azonban, hogy a jövőben nem nyúlhatok kártyához, miután önt most becsületétől megfosztottam. Kártya nélkül pedig nem élhetek tovább ! Életemben tegnap történt először és utoljára, hogy rosszul játszottam! Négy poén állott öttel szemben és nekem a királyt kellett volna kijátszanom. Bocsánatát kérem, hogy nem tettem, helyette most kijátszom ... a herczegetl" -A. ^íd-éHs: leg:r?©g±TD~b ©s legnagyoTDb cipőüzlote. Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czip őr aktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "CTzl©-b©m_©-b a zpos^arpalo-bát^aO. szemlDen. érpiiLl-t sagárb iLázam"ba helyeztem érti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom