Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-01-21 / 3. szám

évfolyam. IPá/pa, 1912. j anixár 21. 3. szám Közérdekű független hetilap. — SUtegjeienlk iiienden vasárnap. ELŐFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Városi törvény. ii. Azzal végeztem múltkori fejtegetésemet, hogy a demokratikus előre hala dást országosan, a mai társadalmi szervezet gazdasági alapján, képtelenségnek tartom. Ezt a kijelentést akarom egy kicsit, megvilágitani. Előre bocsátom, hogy a papiroson egész rendben van a mi közigazgatási beosztásunk; vannak kis községek, körjegyzőségek, nagyközségek, járások, megyék; a járásokkal egy tekintet alá vannak véve a rendezett tanácsú városok (régen mezőváros volt a nevük); a vármegyékkel az önálló törvényhatóságnak (ezek a szabad kir. városok ; a mezővárosok leheltek sza badalmasok is ; Pápa kiváltságos város volt). Kicsinyes ötletnek tartom, hogy a rend. tanácsú városokat vegyük ki a vármegye fenhatósága alóf; közjogi képtelenség lenne ez, ha komolyan végre akarnók hajtani, mert akkor a rend. tanácsú városokkal ugyan egy értékű politikai egységet, a járástlis ugyanez elbánásban kellene részesíteni, — a I Á k C Z A. A múlt. A virágokkal gazdagon díszített, kék szalonban bizalmas egvütt.étben teázott a márki és a márkiné. A\ magas lámpa bűvös fényt árasztott a kis csoportra. A márkiné mohón szivta magába az illatos, nemes italt, azután hátradőlt a diván egyik sarkába. Valamikor nagyon szép asszony lehetett. Még most is, 48 éves korában, olyan, mint a festett rózsa. Keskeny, finoman arisztokratikus kezére támasztotta állát és dus, szőke hajzatában még egy ezüstszál sem mutatkozott. Arcza szinte sugárzott az elégedettségtől. És milyen arcza volt. Tiszta, sötétkék szeme szikrákat hányt, mint a leg nemesebb gyémánt, az orra kicsiny, fitos, az arcza, mint a hamvas baraczk. A 48 évnek nyoma se látszott rajta. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. mivel feldöntenök az egész alkotmányt. Különben is szabadsága van minden rend. tanácsú városnak — önállö törvényhatósággá alakulni, ha meg van hozzá a módja, ha megbírja a nagyobb ranggal járó költségeket; a tisztviselők számát kell szaporítani s az administratiot az egész vonalon szakemberekre bízni. Hát ha csak ez a szivünk vágya, ott van legújabban Miskolcz példája, követhetjük. De a mig nem leszünk 40—50 ezeren, nem mérkőzhetünk Miskolccal, csak Aesopus békáját utánoznék,. a mely —• kicsinyelte a maga szervezetének külső teriméjét s belepukkadt az erőlködésbe. De nem ezekkel a lehetőségekkel akarok argumentálni; egészen természetes, hogy a vármegyén egy pár nagy ur dirigál, ugy, mint városon a kis urak ; a község pedig alárendelt szolgája, jegyzője s egyéb tisztviselői által, minden, föléje rendelt kisebb-nagyobb uraságoknak. Ez csak eleven kinyomata a mi társadalmunk arisztokratikus berendezésének ; koldusok és nagyurak közt nem lehet demokratikus egyenlő ség, még a polgári jogok gyakorlásá ban se. Igazolni akarom állításomat. A márki gyöngéden pihentette rajta szemeit. A márkiné hirtelen összeráncolta homlokát és sóhajtva igy szólt: — Vénülünk öregem, nagyon vénülünk! — Képzelödés. Mii mondjak akkor én! — Nem képzelödés ; az öregség bekopogtatott és az idő rohanását nem lehet feltartóztatni. Ebben a pillanatban kopogás hallatszott az ajtón és egy csinos kis szobacica jelent meg a küszöbön. — Méltóságos asszonyomnak jelentem, hogy mikor a zöld szobát rendeztük, egy ócska kis dobozt találtunk, melynek kulcsa a záron lóg. Nagyon öreg lehet már, mert poros és szinte megkopott. — Egy régi dobozt ? Ugy hangzik, mintha mese volna ! Hozza ide, Madelon. A komorna zajtalanul eltűnt. Néhány pillanatig csak a kandalló tüAz ország területének majdnem fele (47'66%) közép és nagybirtok (100 holdon felül), holott a gazdaságok száma nem teszi az összes gazdaságok Vioo-t (pontosan 0'99%); más szóval a lakosság l°/o-je, tehát legföljebb 21.000 lélek bírja az ország területének majdnem felét. Más számítás számítás szerint a közép és nagybirtokosok lélekszáma Vjval kevesebb, legfölebb 14.000 ember; (1. Szocializmus), a mit valószínűnek azért kell tartanunk, mert hiszen a nagyuraknak szerteszét vannak, szerencsére, a dominiumaik. Az ország földjének másik felét (52-34%) birja a többi, 20 millió néhány százezer ember (a lakosság 99'01 °/

0-ja), ha ugyan mindenik földbirtokos lenne ! De ennek a 99'01°/

0 t kitevő számú kisbirtoknak is több, mint fele (53'57 °/

0-a) törpe birtok, 5 holdon alul s kiteszi az ország területének 5'84

n/o t. (L. Földes „Magy. járadékbirtokok rendszere" 138. lap ; megjelent Budapesten, 1900-ban;. Hogy ez miképen fest a valóságban, már egyszer kiszámítottam (lásd „Veszprém vmegye birtokviszonyai", a wsagp; • -I ^wmmamwrntmmmm^^m^mmm zének sistergése és a házastársak halk lélegzetvétele hallatszott a szalonban. — Miféle doboz leheti az, Amadeus ? • A márki vállat vont, aztán nyugodtan mondta: — Nem tudom. Talán az ékszereid vannak benne. — Csak nem hiszed, hogy az értékes holmiaimat egy ócska dobozba rejtem ? Mond, igazán nem sejted ? , — Nem. — Én sem, — mondta a márkiné és nyugodtan elgondolkozva ültek egymással szemben. A szalon elragadó, ódivatú, virágos szövettel kárpitozott helyiség volt. Bútorzata egy öreg, mély, párnázott támlásszékből, egy aranylábu, amarantfa-szekrényből, két magashátu székből, egy kis íróasztalból, a divánból és egy hatrétü szélfogóból állott. Az egyik sarokban, selyemfüggönyök mögé elrejtve állott egy gazdag aranyozású dolAlapittatott 1864 ben. -A. vidék leg:r?ég±~b"fc> és leg:n_ag;y-o"fc>TD o±;pó-ü-zű_e-be_ Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Alistadter Jakab cziporaktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. —• Beteg és szenvedő lábakra (ortopdd-munka) kiváló gond lesz fordítva. === Vadászoknak különös ügyeimébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "CJzletexn-ei: a postapalotával szem"ben épült sagát házamba lielyeztem éft