Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-02-05 / 6. szám
IXIIXII. évfolyam. 3?ét;p& a 191.1. ±eloio-yjLébJC 5. Ö. szám. Közérdekű 1 üfggetfen hetilap imfiden vasárnap. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A népszámlálás után. Önérzetes örömmel és nyugodt büszkeséggel menesztjük a népszámlálás lapjait a főváros statisztikai hivatala felé, hogy megállapíthassák ott is belőlük Pápa város nagyszerű fejlődését és szinte káprázatos haladását a nagyvárosodás utján. A számokat, melyek beszélnek, ékesen szólnak, már ismerjük valamennyien és az eredményt, melyet hirdetnek, jóleső büszkeséggel is tártuk az ország elé: ime, az életerőnek, életrevalóságunk és fejlődésünk bizonysága. Ami panaszkodni valónk volna, arról most hallgassunk, amit a fejlődésbeli megállásról az utolsó esztendőkben elkeseredtünk, hallgassunk el. Keressük a gyógyító eszközöket mimagunk és tegyük újra teljessé a fejlődő test vérkeringését, hogy mehessünk tovább az egészséges fejlődés utján. Most azonban ebből az öremmel teljes alkalomból csak a tények beszéljenek, a nagyszerű számok. Velük nem lehet vitatkozni, az igazságukat nem lehet letagadni. Jelenség, tanulság, biztatás, ígéret, parancs és még mennyi sok minden az amely Pápa nagyságát hirdeti és bizonysága annak, hogy ez a város husz esztendő alatt nagyvárossá nőtte ki magát Ez a jelenség, mely egyben azt is mutatja, hogy Pápa a Dunántul legnagyobb városai között foglal helyet, tanulságul szolgálhat azoknak, akik a középpontban a városok sorsát intézik, fejlődésük kulcsát és eszközeit kezükben tartják. Nekünk biztatás, hogy a népszámlálás eredményéből meg fogják érteni a belügyminisztériumban, hogy egészséges és igaz magyar, becsületesen hazafias határszéli politikát akkor csinálunk, ha minden rendelkezésünkre álló eszközzel a vidéki városokat fejlesztik és erősítik és gazdagítják, mert csak ez a mi városunk lehet gazdasági és kulturális nézőpontból középpontja. Ezek a tények most már Pápa teljes elsőségét bizonyítják és biztosítják és ezek konstatálása mellett most már nem engednek puszta frázissá devalválódni a magyar és hazafias nézőpontot, hogy Pápán egy színmagyar nagyváros kiépülésének körvonalait látjufy és csak az erre hivatott összes tényezők becsületes munkáján a sor, hogy ezek a keretek megteljenek tartalommal is. Biztatásunk és igéretünk megvan hozzá, hogy a mi ügyeinket és kívánságainkat jóindulattal és szeretettel fogják kezelni a minisztériumokban. A jóindulatot és a szeretetet hálásan köszönjük és kérjük a jövőben is mindenkor, de amikor most kérünk, már öntudatos büszkeséggel tesszük, a pápai népszámlálás fényes adataira támaszkodunk és ugy érezzük, hogy nemcsak kéréseink vannak már, hanem kívánságaink, sőt követeléseink is lesznek jogunk és igazságunk alapján. Jogunk van legelsösorban a törvényszékhez, melyet remélünk is, hogy megkapjuk. Jogunk van népiskoláink államosításához, mert egyetlen vidéki f ^ r TAKCZA Hazatérés, Az utakat vastagon borította a hó, a sötétbarna pej csúszott és botlott, amint lefelé igyekezett a dombról. Teste habzott és melle zihált. Szegény pára már erősen le volt törve és minden harmadik negyediklépése után megrogyott. Lovasa didergett, amint megcsapta a jéghideg szél. Három soros gallérjába beburkolódzott, s a felhajtott gallér és a gyapjusál arcár, félig eltakarta. Háromszögletű kalapját mélyen a szemére húzta, s látszott rajta, hogy a hideg egészen a velejéig hatott. A holdvilág fényében a táj, az egész láthatáron belül, fehér volt. Domb és róna, lombtalan bokrok és fák köröskörül, amerre csak ellát a szem. Ló és ovas feketén ütött el a fehér háttértől. A férfi óvatosan lovagolt, a domb aljáig, ahol egy kis meliékösvény vezetett jobbra. — Lassan, édes lovam, csak lassan, — mormogott, mialatt meleg, keztyüs ke zévol megveregette a lova szűgyét. — Csak lassan ! Még egy-két mértföld, aztán Suí-sex Jack pihent lóval fog várni bennün ket a mély ut mellett. A barna pej megrázogatta, a fejét és összeszedte magát. A védett kis uton még mélyebben feküdt a hó, s a férfi hirtelen megrántotta a kantárszárat. — A patvarba ! — kiáltott fel, — ez nem lesz jó. Egy pár méterrel odébb, már a ló szügyéig érne a hó. Vissza kell fordulnunk. Menjünk, szegény pára! A kancának szüksége volt a biztatásra, de azért készséggel szántotta magát keresztül a havon, hogy visszatérjen a főútra. — Hírüket sem hallom — mormolá, — de azért egy pár perc múlva sarkamban lehetnek. — Kezét a füléhez tartva, hallatózott. — Lódobogást hallok. Ugy látszik, még messze vannak. Az ilyen tiszta éjszakán, mint a mai is, messziről hallatszik a hang. De nincs veszteni való időnk, szedd össze magadat tehát, Margót! Fel kell jutnunk a dombra és körül kell járnunk, hogy a mély úthoz érjünk. Sarkunkban vannak, mint a kutyák és ebben a mély hóban vi lagos a nyomunk. Lovát a domb felé irányította; szegény állat csúszott, botorkált és nehezen lélegzett. Nagyon látszott rajta, hogy már nem sokáig biija. A félti időnkint aggodalmasan nézett hátra, de üldözőinek semmi híre. Végre elérte a domb tetejét, de lova megbotlott és elesett. A lovas felnit a kengyelben és kedveskedő szavakkal dédelgette. Már a domb tetején voltak, közel a hegyi úthoz, mikor a ló első lábai újra meginogtak és a szegény pára összeesett. A férfi éppen jókor siklott ki a nyeregből. — Szegény kis lovam, — ^mondá és a nyomorult állat üvegesedett szemét, kitágult orrcimpáit végtelen részvéttel nézte. — Szegény kis Morgot m ! A kardomat. Mi az ? Nehéz kocsikerék zaja és lópatkó dobogás hallatszott. Odaszaladt az ut szélére és figyelt. Egy nagy, nehéz fogat igyekezett felfelé, sárga lámpái megvilágították az eléje fogott szürkéket. — A postakocsi! Szerencsémre! Egy pillanatig megállt és gondolkodott, aztán lélekszakadva futott a kocsi felé. — Megállj 1 — kiáltá. — Megállj ! — Mi baja ? — mordult rá a kocsis, anélkül, hogy megállt volna. •— Megállj ! Night riding Ned a sarkunkban van ! A teremtettét, álljon meg ! Nehéz rántásra megálltak a szürkék. Nos, hát mit akar? Mi van azzal a Nightriding Neddel ? És aztán ki maga? Mit csillát itt, ebben az éjszakai időben egyedül? — New-Buryból jöttem lóháton. A rabló a mély útnál meg fogja magát állítani. Ten-Oak-Laneből jön^oda. — Lóháton jött ? Hát hol a lova ? — Megdöglött. Éppen az utfordulónál dőlt ki. Ha nem hiszi, menjen oda és néze meg. — Oh, én fogadni mernék arra, hogy igaz, amit mond, — szólalt meg egy hang a kocsiból. — Nézze csak Bili, nem volna jobb visszafordulni ?
