Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-12-03 / 49. szám

felsőbbe lépést nem biztosítja, nem so kat ér; fokozhatja az iparosok szakismeretét, de nem fogja emelni önérzetüket, se az ipar értékét a társadalom szemében. A továbbképző tanfo lyam afféle alamizsna az iparosoknak, egy tál lencse az elsőszülöttségi jogért; nem mondunk le, nem. ejthetjük el a felső épitöipariskola eszméjét semmiféle tanfolyamokért; nekünk értelmes szakemberekre van szükségünk a termelő pályákon, a kik legalább négy osztályban, 14—15 éves korukig, együtt vol tak a te^iskola nevelő hatása alatt a kiváltságos osztályok gyermekeivel; ne a középiskolában rendezzünk be műhelyeket, hanem a középiskola növendékeit vigyük, tereljük a műhelyek, a gazdálkodás felé s hogy erre kedvük is támadjon, nyissuk meg előttük a bol dogulás sorompóit, tegyük lehetővé továbbképzésüket szakpályájukon a legmagasabb fokig; ne érezzék magukat örökké parancsolgató urak rabszolgáinak ; ettől az állapottól még senkinek se dagadt önérzetre a keble, amióta a világ meg van teremtve. Két uj tanintézetnek van hát Pápán létjogosultsága; egyik az altisztképző iskolává csökkentett földmives iskolának átalakítása középfokú gazdasági taninlézetté; a másik pedig*a felső épitöipariskola. Mind a kettőből csak egyegy van az országban, Budapesten (a kertészeti tanintézet és az állami felső épitöipariskola.) Ellenben a felső fémipariskolából (Népszinház-u. 8. sz.) ez év április havában határozta el a keresk. miniszter a vegyészeti szakosztály kitelepiitését, mint 13 év előtt az építészeti szakosztályét s még mindig marad három szakosztály: gépészeti, vasés fémipari, faipari. Ezek a tagozatok, ne kerülgessük, megfelelnek a műegyetem vegyészeti, gépészeti, építészeti szakosztályainak s növendékeik száma már is túlhaladja a műegyetemi hallgatóságét; a felső épitöipariskolán 400 egynehány növen* dék tanult a lefolyt 1910—11. iskolai évben; a műegyetem építészeti szakosztályára beiratkozott az idén 200 hallgató. A budapesti felső ipariskola gépészeti szakosztályán tanult 230 növendék a rendes tanfolyamon; legalább ennyi lehetett Kassán és Szegeden együttvéve; nem lesz nagy kütömbség a vegyészeknél sem. A felső ipariskolákat tehát jobban látogatják, mint a műegyetemet; nem azért vájjon, mert a kikerült munkaerő olcsóbb és a gyakorlati alkalmazásban helytállóbb, hasznavehetőbb, mint a műegyetemi? Sarudy György. Társadalmi kórság. Ha kissé széjjel tekintünk társadalmi életünkben, elszomorító jelen ségeket látunk. Nincs meg a kellő harmónia, hiányzik az a láncolat, nem találjuk meg azt a kapcsot, mely a polgárokat együvé fűzné. Az embereknek egymás közötti és egy máshoz való viszonya, lehet mondani, igen meglazult, rideg lett az utóbbi esztendők alatt. Ahelyett, hogy a civili záció, a felvilágosodottság meghittebb kapcsolatot teremtett volna és ápolták volna a barátságos összhaugzatos szellemet s mind szorosabb kötelék létesült volna a társadalom minden osztálya, valamennyi rétege között, elidegenedtek, mérföldes távolságra elhúzódnak egymástól az emberek. A rangosztály, a polc, a fokozat kiélesitette az ellentéteket, a kasztrendszer megmaradt csorbítatlan ha talmában és vörös fonálként húzódik végig társadalmi életünkön a „tekintély" firtatása, majmolása. A felsőbb tizrezrek elzárkóznak az alsóbb százezrek elől, ezek meg elsáncolják ma gukat a legalsóbb milliókkal szemben. Mindenki „e 1 ő k e 1 ő"-nek tartja magát, mert alatta vél nálánál kisebbet ós gyengébet. Mily hetykén, mily dölyffel beszél a kishivatalnok a kereskedőről s ez mily fitymálva, mily az. Rőt bizonyossággal állithatom, hogy az a férfi, aki a művészetéért feláldozza a szerelmet : nagy árt fizet érte. — Csak nem. — Leslie közbe vágott: — Nem, nem lettem szerelmes Londonban. Az én életem történetét körülbelül ismered. Valamivel lehettem csak idősebb nálad, mikor megszerettem egy nőt. Aztán, — keserűen mosolygott — istenem, ojy közönséges történet — összevesztünk. Ő azt mondta nekem, hogy nagyon sokat dolgozom, őt a munkáért elhanyagolom. Mire én hevesen azt feleltem neki, hogy ha szeretne : szeretné művészetemet is és megértené, ha dolgozom. — Oktalanságomban még azt is mondtam, hogy nekem előbbre való a művészet, mint a szerelem. Attól kezdve megszakadt köztünk minden. Én később elmen tem, hogy bocsánatáért könyörögjek, de már • késő volt : férjhez ment. De én magamról beszélek, holott téged szeretnélek hallani. — Az én történetem Leslie, nagyon is rövid. Mikor te elmentél, akkor jött ide lakni. Megismerkedtünk, együtt sétálgattunk és én fülig beleszerettem." Egyszer eső ért utói bennünket és feljött műtermembe. — Ah! — Ne gondolj semmire. Nem volt az a nap túlságosan rózsás. Attól a pillanattól kezdve, mikor átlépte a küszöböt: egészen megváltozott. Mintha kicserélték volna. Igaz, előbb se nyújtott reményt, nem beszélt velem másképpen, csak mint a többi férfival, de akkor megmondta forró vallomásaimra feleletül, hogy nem szeret. Akkor tudtam meg, hogy asszony, férje van. Micsoda ? — Igen, csak akkor tudtam meg. Addig azt hittem : özvegy, mert a férjéről sohase beszélt. Ma tudom már: ugy szökött meg tőle, mert vadállat az az ember 1 Ennyi az egész, csak azt ismétlem még meg, hogy őrülten szeretem. —' 8 a neve ? — Ah, igen, a neve, az ura neve : Venning. Keresztneve: Rutli. De mi bajod ? Nicholson felvette a szájából kiesett pipát ós nyugodtan szólt: — Semmi, folytassad. — Nincsen tovább. A férfi felállt, az ablakhoz ment ós egyszerre izgatottan kiáltott fel : — Jön Archie, ő jön ! Siess eléje, én az emeletre fölmegyek, ne is sejtse, hogy kívüled még van itt valaki a házban. Mire ezt kimondta, már a lépések az ajtóig értek és Leslie nem menekülhetett, csak arra volt ideje, hogy egy kép mögé rejtőzzék, annak állványa takarta el alakját. Hallotta, amint Watters köszöntötte, aztán szivéig ért Ruth hangja: — A férjem megtudta, merre vagyok és irta: jönni fog és bosszút áll rajtam. — Vájjon ki rágalmazhatott meg előtte ? Már meg is érkezett, az uton láttam egy kocsiban. Talán ide is utánam talál. —• Legyen nyugodt, felelte Watters, itt biztonságban van. Leslie és én megvédjük. — Leslie?ismételte halkan az asszony. — Igen, mi ketten, Leslie, hol vagy ? Nicholson előlépett és mikor egymás mellett álltak, halálsápadtan veszett egymásba tekintetük. Ruth dadogott valamit, mosolygott is talán, aztán szótlanul, öntudatlan rogyott Leslie karjaiba.* Leslie a pamlagra vitte, letérdepelt melléje, arczát arcához simította és dédelgetve, szinte szenvedő gyöngédséggel szólította nevén. Egy pár csepp erősítő ital magához téritette ós majdnem mámorosan beszélt: — Igy, igy, Leslie, ne menj el tőlem, ne engedd, hogy felébredjek, olyan szép az igy együtt, ketten, mi ketten, te meg én... — Nem álom ez, én életem 1 Ébren vagy és mellettem. Ruth felült: » * STRAUSZ JENŐ _ _ STRAUSZ JENŐ I ©^ -o angol uri divatkülönlegességek üzlete Győr, Baross ut 30. Megérkeztek angol uri divatkülönlegességek üzlete Győr, Baross-uí 30. • 3 s } 9 Z-, ^J r

> § ® | Győr* Baross ut 30. -ujlx^jj^jl tivn Győr, Baross-ut 30. jj> | $ 5 j* | o az összes öszi anijol uri liivaíkOiönlegességek nagy választékban. O l! Jj- * ^ I QOOO Angol átmeneti kabátok. 7-10 Habig kalapok. QOQQ |' j'S