Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-29 / 44. szám

Ha ehhez a célhoz mérjük iskoláinkat nagyon hiányosan, félszegül, hogy ne mondjam hebehurgyán va gyünk berendezkedve. Sürgetjük, követeljük a tudományegyetemeket; derűre borura állítjuk a mindenféle internátusokat, meg nem gondolva, hogy ha a lateiner pályák elvégzését még olcsóbbá, könnyebbé tesszük, még több lesz az alkalmaztatást kereső proletár s fogy a keresők száma. Az idők intő jelét kezdi mégis megérteni régi nagy városunk, Szeged és Kolozsvár; nekik nem kell tudományegyetem, illetve ennek, elvont tudományágakkal, tovább fejlesztése, hanem az egyiknek, és ez Szeged, közgazdasági egyetem ; a másiknak, és ez Kolozsvár, néhány közgazdasági tanszék a mennyiségtan-természettudományi karon. Vájjon, ha mi Pápán megcsináljuk a most alakuló felső épitöipariskolát, ezt idővel kibővítjük elektrotekhni kával, fém, fa, szövőipari szakmával; ha átszervezzük elsatnyult földmivesiskolánkat középfokú gazdasági tanintézetté ; ha ezek fölé, tetőnek, föl tudjuk rakni a kereskedelmi akadémiát, nem jelent ez többet, a jövő nemzedék boldogulására, minden tudományegyetemnél ? Nem érdemesebb ilyen, közel jövőben megvalósítható eszményekért tömörülni, mint beállni a tudományegyetemekért tülekedő városok közé, sereghajtónak ? Sarudy György. — Oh igen. Förtelmes állatok, láttam a londoni állatkertben is ocsmány példányokat belőlük. — Na, olyat még sohase láthatott, a milyen azon a sirkövön van. Az ijesztő ! Már most képzelje el kérem, ez a kigyó — némelyek szerint kétszáz-, mások szerint háromszázéves — ott él az ön bérlétén ma is. Azt a juhászt és a kutyáját is az ölte meg, a síremléket pedig a birtok gazdája emeltette. — Jó, jó, mondja mister Stubbs, csak az a kérdés, esik-e a kigyó miatt kár az állatokban is ? — Bizony, időnkint el eltűnik egy-egy kövér birka, szól mr. Poskitt. Szarvasmarha is, tódítja mr. Merritt. — Nem egyszer disznó is, teszi hozzá mr. Mellish. Mr. Stubbs rágyújt, de már reszkető ujakkal kialudt szivarjára és megjegyzi: — Ha én meglátom azt a bestiát, lelövöm az bizonyos. — Nem igen látja meg, mert időnkint mély és hosszú álomban merül s ha ébren van, akkor is csak éjjel bújik elő. Mr. Stubbs aztán elbúcsúzott az öregektől, akik — mikor már jó messze volt tőlük Slubbs — hahotában törtek ki. Kilátás a télre. Az a szomorú kilátás van a télre, hogy a pauperizmus ijesztőbb mérveket fog ölteni. Tudjuk, hogy némely vidéken a buza gyengén adott. Az arató rész nem igen sokat juttatott a munkás ember kis kamrájába, el adóra alig jut belőle és ha mindjárt őszszel neki esünk a késznek, mig újra vidul a határ, bizony sok gondteljes nap virrad a magyar munkásra. Ebben a helyzetben még inkább meg kell gondolnunk, hogy a mezei mun kásnak a téli keresetre való alkalmat meg kell okvetlen adnunk. Mivel adhatjuk ezt meg jobban, mint a gazdasági háziiparral ? Körülbelül 100,000 már azoknak a száma, kik Magyarországon háziiparral foglalkoznak, vngyis nyirsfaseprüt kötnek, gyéként fonnak, talicskát, kasza kapa nyelet faragnak, szóval odahaza kis tudománnyal, de nagy igyekezet tel és szorgalommal napról-napra az élelmiszert megszerzik. Hogy a mezőgazdasági háziipar nem aféle csippcsupp dolog, kitűnik abból, hogy Do rozsmán a gyékényfonók szövetkeze tében 300,000 kor. volt á forgalom. Pedig még itthon csak a kezdet kez detén vagyunk. Hiszen például Svájc ban a kopár óriás hegyek országában, ahol nem terem buza egy szem se, a nép mégis igen jól él. Jólétét köszönheti a téli iparűzésnek. Az a sok uri gyerek, aki karácsony tájt babát, lovat, kocsit és más eféle játékszert kap a fenyőgalyas karácsonyfa alatt, azt a svájci háziiparosok eszkábálták össze. Néhol az órakerekeket csiszolják, másutt a művirágokat készítik, vagy a képkereteket vésik, ott mindenütt vastag füst csavarodik föl a házak kéményén és bizony a tűzhelyen tyukleves fő ; pedig Nagy Frigyes a hires porosz király nem kiváut egye bet népeinek jólétére, minthogy minden alattvalójának legalább vasárnap tyúk főjjön a fazekában. A népjólétnek ezt a fokát elérték a háziiparral. Mert hiszen ennek nagyon is sok előnye van. — Egyik előnye az, hogy nem kell hozzá tőke, ellehet kezdeni pénz nélkül. A másik, hogy a földmivelésügyi minisztérium küld akár mely faiuba tanítómestert,, ahol a munkásság sorakozik, hogy ő télen valamely liáziipart akar elsajátítani. A harmadik nagy előnye pedig az, hogy majdnem minden vidéken a természet jóformán ingyen nyújtja a háziiparnak való nyers anyagot. Okos ember természetesen a háziiparnak — Ezt ugyan felültette, mr. Poskitt, szólt Mellish. — Nem is volna vásár, ha mr. Poskitt valami tréfát nem csinálna, kaczagott Mer rítt. Es ugy nevettek, hogy egymás térdét csapkodták és újra bowlét rendeltek jó kedvükben. — Ugy látom, magvarázta Poskitt, — hogy az uj szomszéd nem igen olvas, hát hogy legyen, mi fölött gondolkodjon magá nyában: egy kis témát adtam az agyának. Mr. Stubbs csakugyan sokat gondolhatott a kígyóra, mert akik látták, mondják, mindig puska van a vállán és a tekintete egyre a bozótokban kutat. Házvezetőnője szerint sokszor éjjel is kijár, kutyáját szólítja és puskáját akkor is magával viszi. — Csak baj ne legyen ebből! aggodalmaskodott az asszony. Néhány hónap eltelte utáii mr. Stubbs sertéseket akart beszerezni, s miután hal lotta, hogy mr. Merrit igen jó fajt tenyészt, átment hozzá, hogy nála szerezze be szükségletét. Merritt nem volt otthon, Stubbsot miss Polly, Merritt egyetlen leánya fogadta, aki a'fiatal farmerre mély benyomást tett és attól kezdve minél gyakrabban járt át hozzájuk. Égy ily alkalommal mr. Poskitt tal találkozott, aki egy hamis tekintetet vetve Merrittre, megkérdezte a fiatal embert : Tett-e sok kárt állatjaiban a kigyó ? Stubbs, aki a hüvelykujjait forgatta és miss Polly nézésében volt elmerülve, Összerezzent, de nyugodtan szólt: — Nem uram, eddig még nem vettem észre semmit. — Csodálatos ! Egyszer ugyan azt képzeltem : megláttam a kígyót, de tévedtem, az egyik gazdasági gépem kürtője volt csak a földön. Rá is lőttem a gépészem boszuságára és a magam kárára, mert három fontba került a tévedésem. Mikor elment, a házigazda azt mondja Poskittnek: — Nem szeretem az ostoba embereket. — Mr. Stubbs nem ostoba! De hiszékeny és bolond. Nem törődném vele,

f ha nem udvarolna a lányomnak. — Es aztán ? Derék ember, jó gazda s vagyona is van. Ha miss Polly is szereti, csak legyenek boldogok, mondja Poskitti. — Én pedig nem óh íjtok bolond és gyáva vőt. Már pedig aki a kürtöt kígyónak nézi, az bolond s aki fél a mesebeli kígyótól, az gyáva I Mr. Poskitt aznap mosolyogva ment ^ <1 ^ 8 "T! 4 STRAUSZ JENŐ ^ STRAUSZ JENŐ g y S | ° ^ angol uri divatkülönlegességek üzlete SiT C^MTSí" ango1 ur

i divatkülönlegességek üzlete |> g —• ^ Győr, Baross ut 30. Megérkeztek angol uri divatkülönlegességek üzlete Győr, Baross ut 30. í> k 5; S | O az ÖSSZ8S őszi an

doI uri divatkülönlegességek nagy választékban Q >) © C/> v 05' « Habig kalapok. 0030 §' E | Angol átmeneti kabátok. 2—10