Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-10-29 / 44. szám
ZXIZHZI- évfolyam Pápa 3 1911. ofetóloer 29. 4=4. szám 0 \ Y flözérdekd független hetilap. — HfSegjeBenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Drága iskolák. Drága az élet, a lakás, a ruha, minden ; ez a közös panasz mindenki ajakán. A munkások, országosan tömörülve, kollektív szerződéseket kötnek sorsuk javítására ; az állami alkalmazottak mind türelmetlenebbül sürgetik, hogy legalább annyira emeljék fizetésüket, hogy emberi módon élhessenek ; értik ez alatt azon közönséges szükségleteik kielégítését, melyek nélkül az ember nem élhet, mint a táplálkozás, ruházat, lakás, egészség ápolása, gyermeknevelés. A folyó évben 154.000 ember kopogtat már az államkincstár zárjai körül irgalomért, hogy reájuk is gondoljon a pénzügyminiszter, ha szolgálatukat, munkaerejüket igénybe veszi. — Rémületes gondolat : 154.000 ember, több mint 10%-a az ország választó polgárságának, majdnem azon vigasztalan helyzetben, mint az örök város csöcseléke a köztársaság bukása felé, kenyérért és mulatságért rikoltozva. Följebb emelkedtünk, vagy lesülyedtünk azzal, hogy nekünk a kenyér is elég? ha — jutna belőle elegendő mindanynyiunknak ! Mulatságra nem is gondolunk. A p. ü. miniszter igérelet tett a nála tisztelkedö küldöttségnél*, hogy valami uj megoldási módot talált az állami alkalmazottak helyzetének gyöke resebb javítására, mint az eddigi fizetésemelések, melyek ugyan teterrfes öszszegekra rúgtak az ország költségvetésében, felosztva azonban az alkalmazottak közt, a legtöbbször azt a különbözetet sem fedezik, mely a régi, kisebb fizetések s az élelmiszérek emel kedettebb árai közt mutatkozik. Mi lesz ez az árkán um, a p. ü, miniszter nem árulta el; az állam nagy termelő, élelmiszerekben, ruhanemüekbenstb.; közlekedési eszközök, bányaüzemek birtokában, talán a methángáz nak fűtési, világítási stb. célokra felhasználásával, esetleg természetben fogja az állam, a p. ü. miniszter eszméje szerint, kielégíteni alkalmazottainak meg élbetési igényeit. Nagyszabású eszmének a kísérlete még akkor is érdekes, ha nem mindjárt, vagy nem a legjobban sikerül, mert azt bizonyítja, hogy a megoldásával komolyan foglalkoznak. Szerintem azonban az állami alkalmazottak igényeinek legteljesebb kielégítése sem hozhat megnyugvást, országosan ; vannak, hála Istennek, az országban még olyan polgárok is, a kik nem alkalmazottjai az államnak, eddig lefogyva a lakosság 9/ 1 0-re, — de még mindig ők a túlnyomó többség. Szervezkedve, legalább közös célra, mint a megélhetés, nincsenek ; pedig világos, hogy az ö megélhetésük nemcsak azért fontos, mert legtöbben vannak, hanem már csak azért is ; hogy a többi 7 1 0-t legyen kinek eltartani. A kérdés rendezését tehát — élőbbről kell kezdeni, kijjebb terjeszteni az állami alkalmazottaknál, országossá tenni; mivel minden embernek közös érdeke első sorban, hogy megélhessen, kenyeret tudjon keresni, magának és hozzátartozóinak, nincs előbbre való tudomány a kenyér megkeresésénél. TÁRCZA. Mikor James Henry Siubbs először ment vásárra azután, hogy uj farmjét elfoglalta, elfogódva lépett be az ottani ven déglőbe. Az asztalnál három idősebb ur ü!t és ő kissé bátortalanul kérdezte meg • — Nem leszek alkalmatlan ? — Szó sincs róla, felelte biztatóan a legidősebb. Tessék helyet foglalni itt mellettünk. — Oh, köszönöm, — mondja egészen felvidulva s miközben helyet foglal, bemutatja magát: James Henry Stubbs vagyok, a Springwell Farm uj bérlője. -- Igen örülünk, szólt az öreg ur. Én Mellish vagyok, farmom Butterby. Ez itt mister Poskit, a másik társam pedig mister Merrit. Mindhárman köszöntötték és jóakaratú tekintettel nézték fiatal, üde arczát, kék szemeit és kissé feltűnő sport-ruháját. James sorban kezet szorított velük és a szives fogadtatástól felbátorodva bort hozatott, hogy koccinthassanak. Vidáman ebédeltek, az öregek később bowletval viszo nozták előzékenységét, mire ő szivarral kínálta meg őket. — Nekem nagyon tetszik a Springwell farm. — melegedett fel James beszélgetés közben. — Szép vidéke van. — Oh, ami a vidéket illeti, vette át a szót mister Poskit, az valóban szép. — A földje ugyan el van hanyagolva kissé, de egyébbként kitűnő föld. — Ugy-ugy, — vélekedett Poskitt. — Azonban bátor ember legyen, aki Springwelt bérli. — Miért? kérdi James. — A legjobb informácziókat kaptam róla. — No hiszen ami magát a bérletet illeti, kifogástalan, magyarázta mister Poskitt, a csodálkozva néző Jamesnek. A bátorság egészeif másra vonatkozik. — Azt beszélik ugyanis, hogy a Springwell farmban kisértetek járnak. — Kisértetek ? — mereszti rá tétova tekintetét az öregekre James. Poskitt köhögve néz társaira és megnyugtatókig kezd beszélni : — Csak beszéd az, hogy a kisértetek ártani tudnak. Nem ártottak ezek soha emberi lénynek. Ne is fájjon miattuk a feje, fiatal barátunk. — De hát mégis, mit beszélnek az emberek V érdeklődött James. — Ugy van az kérem, — mondja mrPoskitt, hogy amint hazafelé megy, elhalad a Wilmingcotei temető mellett s ott meglát egy óriási sirkövet. A sírkőbe egy juhász, egy kutya és egy nagy kígyó van vésve. Volt már valahol állatkertben uram és látott óriáskígyókat ? Alapíttatott 1864 ben. -vidéls: legrógi"b"b és legnagyob o cipő-azlete. Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő" után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. -— Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. ~ . . Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = Xjzle-fceznzLel a> ;poslDarpa>lo-bárN7-al szemlDen é;pill"t sagárb liázamba lielyeztem árt.
