Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-23 / 30. szám

ben érte meg, amikor Carwright fölfedezte a mekhanikai szövőszéket, mely a takácsok százezreinek munkáját tette fölöslegessé ; éhen haltak ezrivel; rombolták, pusztitották a gépeket; mignem belátták, hogy a mekbanikai szövőszék több hasznot, mint kárt tesz; gyorsabbá, jobbá, könnyebbé teszi a szövést, több ember ruházkodását teszi lehetővé, mint a kéziszövés; beletörődtek tehát sorsukba s lassankint más foglalkozásra tértek. Még Watt gőzgépe (\ 785), Fulton gőzhajója (1807), Stephenson vasútja (1825) sem okozott akkora válságot az ipari termelésben, mint a mekhanikai szövőszék. S ma, 142 éves használata után, alig vesz valaki tudomást is arról, hogy pl. városunkban a Perutzgyárnak is van olyan rendszerű szövőszéke, ahol 12 géphez elegendő a fel ügyeletre egy ember! Az ejti csak gondolkodóba az embert, miért kellett Pápára — Csehországból telepíteni egy gyárat; miért nem fejlesztették tovább a meglevő honi alapot ? pl. városunkban a Klugeféle, Blum féle kékfestő gyárat, Székesfehérvárott a Fellmajer-félét ? Rendkívül tanulságos ipari újítást ösmertet a „Szocializmus" folyó évi juniusi füzete ; ez az Ötvenféle 'palackgyártó gép, mely jóformán egészen megfosztotta keresetüktől az üveg fúvókat, kiket nem lehetett nélkülözni a széles, vagy keskennyaku palackok gyártásánál ; fizettek nekik ezért a nélkülözhetetlen, terhes munkáért napi b0—40 k bért; volt két havi vakációjuk üdülésre! S most itt ván ez a boszorkányos masina, amely maga szívja az olvasztókemencéből az üveggyártáshoz szükséges anyagot s 6—10 nyilason ontja a kész palackokat, lehűtve, csomagolásra készen, amire egy gépmunkás ügyel fel ! Észak- Virginiában egy ilyen gép percenként 23, óránként 1380, hetenkint 190.000 palackot szállít. Egy fairmonti gyárban az anyagkeverés, az olvasztóba szállítás is automatikusan, a gép által történik ; ez által a napi termelés 24.000 tucatra, 288.000 dbra emelkedik ! A termelési költség volt 1908-ban még, egy 3 munkást és a szükséges segédszemélyzetet foglalkoztató gyárban 12 tucat kis sörösüvegnél 5 kor. 88 fül; darabonként 4 fillér. Most pedig egy hatkaru gépnél 12 tucat kerül 54 fillérbe, tehát az előbbi költség Vio-be; 4 fillérért 10 palackot kaphatunk ! Egy tizkaru gépnél a termelési költség 12 tucatonként leszáll 24 fillérre, az előbbi összeg Wre ; 4 fillérért 25 drb. sörösüveget vehetünk! Európában kartell alakult ennek az Owen rendszerű gépnek fokozatos alkalmazására. Ennél is jelentősebb találmányokról számol be a mezőgazdaság üzemében Igali Szvetozár (Köztelek 1911. ápr. 5 és 12. számaiban). A gyapotot, t. i. ennek rózsáit, amelyeken az ér tékes gyapot van, kézzel tépdesték le; egy ember össze gyűjthetett naponta 500 fontot; fizettek 100 ftért 125 angol fontot. Egy feltaláló 1910. dec. ajánlkozott fgali egy termelő barátjánál, Rhoodsnál, gyapotaratógépével s 2 hét alatt 19.200 ft gyapotrózsát gyűjtött ; legnagyobb munkateljesit ménye volt a gépnek egy napon 6400 ft, a kézimunkának majdnem 13-szorosa! A termelési költség igy a gép révén 60%-kal csökkent. A másik újítás, amiről Igali beszámol, a gin, a gyapothámozó; azelőtt kézzel kellett a gyapotot lefejteni a rózsáról, piszmogó munkával; egy ember naponta 1 fontot fejthetett le a tiz körmével. A gyapothámozóvai lefejthet naponta 2000 fontot ! Hogy ez mit jelent az amerikai termelésben, akkor tudjuk felbecsülni, ha a gyapottermelés óriási haladására vetünk egy futó pillantást. 1899-ben 16 millió hektáron folyt a világ gyapottermelése ; 1909-ben 23 millión, 1910 ben 30 millión s ebből maga ÉszakAmerika 3/

4-t foglal le, 900 millió dollárértékben ; Aegyiptomban 140 millió érő terem, a többi Indiában. A gyapot mellékterményeit 1870-ig nem tudták értékesíteni ; magva t. i. igen kemény. Akkor zúzni, őrölni kezdték a magvakat s készítettek belőlük vajat, szalonnát, szappant, tábiaolajat(!); a kisajtolt törkölyből takarmányt. így gyarapítják a számitó yankek a maguk és nemzetük vagyonát. Nem kevésbbé érdekes megfigyeléseket tehetnénk a kereskedelmi szír áj kokról; de egyelőre talán eléggé kimerítettük ezt a tárgyat; hagyjunk l máskorra is, másoknak is. Sarudy György. kébe. es Annyiszor halljuk, oly sokszor vesszük ajkunkra azt a jelszót, hogy a magyar ipar és kereskedés istápo iása, föllenditése, megerősítése nemzetpolitikai szükség és cél, hogy méltán föltételezhető, miszerint minden tényező, minden alkalommal érvényesíteni törekszik a cselekvés pillanatában a jelszavakban rejlő igazságokat, hogy ne csak a hangzatos szócsókja visszatartott volna — hiába kértem. A koporsóban megadja, ugy e, ahogy ígértem, nem fog utálni, nem fog visszaborzadni a fehér arcomtól ? Magára gondolok az utolsó pillanatomban is: talán mosolyogni fogok a halálban. Isten vele édes Lia, síelni kell, mert hazajönnek, legyen nagyon nagyon boldog és gondoljon rám néha. Ha sejtette, ha megérezhette volna, hogy szerettem. Isten vele . . Lia a vállamra hajolva, velem együtt olvasta el, ki tudja, hányadszor. Azután el vette tőlem, szépen összehajtogatta és eltette. -— Ez mindig velem van azóta. — Minek ? Önmagad előtt pózolsz, édes gyerekem. Komédiázol, mint minden asszony. Hanem a levél — ez szép és szomorú dolog. Meséld el, hogy történt. A két kezébe hajtotta az arcát, a finom kis ujjai közül pillantott rám néha, az emlékezés minden fájó gyönyörűsége kiérzett, a hangjából: — Régen volt. Másfél éve. Azóta egé szén más leány lettem. Akkor rám sem ismert volna : víg, jókedvű voltam mindig, a fiuk azt mondták, ezer ördög bujt belém. Azután jött ez a fiu. Szép volt, magas, fekete, a hangja mély volt és erős, de olyan jóságosan szólott hozzám. Egészen olyan volt, ahogy kislány-koromban elképzeltem az én ideálomat. És csöndes, komoly fiu volt, sokat tanult, rendesen együtt sétáltunk ki, amig ő tanult, én olvastam. — Szeretted ? Nem szerettem. Egy kicsit, talán. Valahogy meghatott a nagy ragaszkodása, nem tudtam többé elküldeni. Pedig jobb lett volna. Egy este, egy szép májusi estén lopva megcsókolt itt a kertben. Nagyon 1) iragudtam érte. Könyörgött, hogy csak egyszer, csak egyetlenegyszer csókoljam meg én is. Nem is tudom miért: kacérkodtam vele. Majd egyszer, talán, ha én akarom, — mondottam neki. Busán lehajtotta a fejét és sokáig nem szólt. Kinevettem. Ne tegyen ilyen ígéretet, — kért újra — mert akkor nem birok elmenni... Ne kínozzon, ne halassza soká, hisz én holnap után úgyis agyonlövöm magam. Kimondhatatlan szomorúsággal nézett rám. Én csak nevettem. Hogy a koporsóban kap két csókot is, azt mondtam. Felsóhajtott, megszorította a kezem és r elment. Harmadnap hozták ezt a levelet. És azóta mindig velem van. Egyszer otthon felejtettem, ugy dobogott a szivem, féltem, hogy valami nagy baj ér . . . hazafutottam érte. — Ezért nem tudod elfelejteni. Belekényszerited magad egy rémhistóriába. — Merő idegeskedés, hisztéria . . . — Istenem, dehogy ! Hisz mindig előttem van, mindenkiben őt látom. Az utcán, ha hirtelen szembe jön velem egy férfi, aki talán egy csöppet sem hasonlít hozzá, csak én gondolom u°y — egyszerre érzem, hogy elsápadok. Tebenned is őt látom, nézz rám ! Valami hűvösség szállott közénk. Felugrottam, nem tudtam a közelében maradni. De alig tettem egy pár lépést, visszafutottam hozzá. Majd megszakadt a szivem. — Ezt éreztem, Lia. Ereztem én, hogy ennek nem igy kellene lennie, hiszen ha valakit ugy szeretnek, annak nem fájhat semmi. Hát ez. Egy halott van közöttünk, mért nem montad, inért szerettél, hogy mertél szeretni engem! Nem tudtad elfelejteni értem? — Azt hittem. Ma már tudom, hogy nem lehet. Tavaly, május tizedikén halt meg. Egy évig bírtam. De most már elég. — Miért? Miért éppen most? Hát én nem jelentek semmit neked, én nem tudlak visszatartani ? Meguntál ? Könyek nélkül, halálos fájdalommal szakadt ki melléből a sirás. — Ne kinozz. Istenem, hisz ezért nem tudok élni ! Rákiáltottam keményen, brutálisan : — Erről az Ostobaságról egy szót se 1 Azzal a buta kis revolverrel kacérkodol ? Ne hidd, hogy meghalsz, csúf nyomorék leszel. Te szép, te tiszta, jó . . . Most nem szabad gyöngédnek lennem, nem szabad, ezt éreztem ós kegyetlen voltam, durván, rideg szavakkal vágtam végig a halovány arcán, hogy a homlokáig felszökött a vére. — Igen, ostoba vagy, ugy akarsz végezni, mint egy guvernánt. Talán még gyufát is innál, ugy e ? Mit gondolsz, azután ; mi történik ? Tudom, ha meghaltál, még | egyszer meghalnál a kíváncsiságtól, hogy i megtudjad: mi lesz azután 1 Nos, semmi