Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-16 / 29. szám

XX.I. ó-^rfoXyairL. Pápa, 1911. j-u-Xiixs 16. 2Q. szám . ÖNY Közérdekű lüggeflen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 30 fillér. „ Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDET ESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Árelemzés. V. E lap mult heti, jul. 9-i számában »Munkabeszüntetés" cimen válaszol ifj. Horváth József ur az én hasonló cim­zésü három közleményemre, melyek e lap 25-—27. számaiban jelentek meg. „E11 gros", mint vállalkozóhoz il­lik, szeretne engem, illetve a bárom közleménynek, ugy látom, kényelmet len igazságait elintézni; de mikor ilyen faragatlan kifejezéseket enged meg ma­gának, bogy „lódit", „az adatokat va­lami padlástapasztó munkástól szerezte" stb. — velem szemben, a ki „olyan társadalmi állásban vagyok", t. i. kö­zépiskolai tanár, polgári foglalkozásom szerint, — fölmentve érezhetném ma­gamat minden szóváltástól, mert aki a társadalmi érintkezésnek mindenkit egyaránt kötelező formáit mellőzi, az maga-magát fosztja meg attól a tisz tességlöl, bogy vele érintkezni lehes­sen. Micsoda basa lehet az alkalma­zottai között, aki nyilvánosan ennyire megfeledkezik a jó modorról! Most értem már a szegény munkások köve­telését kolíektivszerzödésük 24. pontjá­ban, a „tisztességes bánásmódot" ille­tőleg, ugy a munkaadó, — mint a munkavezető részéről! Csupán a közérdekre tekintve, teszem tul magamat az ilyen insultu­sokon s rendre megfelelek Horváth urnák minden ellenvetésére. Kezdem mindjárt azon, hogy én liberálisabb vagyok, vagy legalább vol­tam iránta, mikor nem firtattam, mi­lyen jogcimen van Pápán annyi „építő­mester" ? A bpesti „állami felsöépitö­ipariskola" (VII. ker. Thököly ut 74. sz.) kezemben levő „Tájékoztatója" szerint építőmesteri vizsgára, a nevezett szakiskolában, az jelentkezhetik, aki az intézetben nyert végbizonyítvány után még három évi utólagos gyakor­latot igazol valamely építési iparágban (kömives, kőfaragó, ács stb.) Azt a „végbizonyítványt" pedig csak 6 fél­évi tanfolyam sikeres bevégzése után adják ki; föl pedig 1 csak négy közép­iskolából vesznek bárkit abba a szak­iskolába, ha a fölvétel előtt 4 havi gyakorlatot is igazolni tud az építő­iparban. Tudtommal ilyen uton szerzett építőmesteri oklevele ifj. Horváth Jó­zsef urnák nincs, de megszerezte a kö­mives, vagy ácsmesteri szabályszerű i képesítést. Mégis vállalkozik egész épület elő­állítására, tehát a szoros szakmáján kivülesö, építőipari munkák szervezé­sére, mint asztalos, lakatos, bádogos, cserepes, festő, kályhás stb. Hátha én nem kerestem, honnan ért Horváth ur mindezekhez, ö se kutassa, mi uton jutottam én olyan, amilyen tájékozottsághoz ; — fődolog, hogy igaz-e, amit állítok ? Egyébbel most ne törődjünk ! Minthogy azonban nem szeretem a szószátyárkodást, nem is érek rá, hogy ismételve foglalkozzam már le­tárgyalt thémákkal, kijelentem, hogy a nekem, ifj. Horváth József ur által, cikke végén fölajánlott tiszteletdijat, akár a maga nevében, akár, amit jobb szeretnék, az összes pápai építőmeste­rek nevében tette meg ajánlatát, elfo­gadom s előre is köszönettel nyugtá­zom ; saját szavai szerint Horváth ur nekem ajándékozza azt a többletet, a j mit egy kömives naponta, 1 koronán felül, a vállalkozónak keres. Nevezzen meg ifj. Horváth József ur 3 építő­mestert, én is megnevezek 3 épitő­munkást ; ezek válasszanak maguknak elnököt akár az ipartestület, akár a városi hatóság tagjaiból ; terjesszük I ÁKCZA. A kiszabadult fegyencz. Egy férfi ment végig késő esle az el hagyatott utcában. Olyan külsejű ember volt, akit az ilyen félreeső helyen kerülni szok­tunk. Kalapja mélyen szemére volt húzva. Kezeit rongyos kabátjának zsebeibe mé­lyesztette. A nagy, sötét ablakok mogorván bámultak rá az emeletről. A fekete házfa­lak barátságtalanul engedték elmenni maguk közt, sőt, mintha idegenül elhúzódtak volna tőle. A férfi pedig nehézkes léptekkel ha ladt végig köztük. A szemét lesütötte s ugy látszott, mintha valami nagyon mélyen gon­dolkodna. Az ilyen rongyos embernek pedig mi más gondolata lehet, mint a kenyér kér dése. És az a jó, puha, fehér kenyér külö nös gondolatokat ébreszthet lelkében. Va­lami gyűlöletet azok iránt, akik azt ehetik. Az éhes ember gyűlölete a jóllakott iránt. És ezek a gondolatok teljesen rabjává tet­ték. Nem bántja a hideg, nem is érzi a fa­gyos szól süvöltését. Éhes és enni akar. A feje rettenetes nehéz és valami szédülést érez. Már két nap óta nem volt szájában egy falat kenyér. Két nap óta, azóta, amióta kikerült a fegyházból. Igen, a fegyházból. Mert ugyan honnan is kerülhet ki az ilyen toprongyos alak. És a fegyházban nem is olyan rossz lenni. Ott legalább mindennap kap enni. Enni, még pedig meleget és hust is. Azután ott födél alatt van az ember. Ott be nem fuj a szél. Ott mindig egyforma idő van. Ott nem kell irigykedni a gazdagokra, mert ott mindene megvan az embernek, mindene — csak sza badsága nincs. Belemelegedett a lelke ezekbe a gon­dolatokba és fájdalmasan gondolt vissza azokra a boldog napokra, amiket ott töltött. Pedig sokat töltött „ott. Kerek tiz esz­tendőt, vagy mennyit. Ö bizony sohasem számolta az éveket. Azok csak jöttek és mentek. Ugy multak el, hogy észre sem vette. Neki mindegy volt. 0 sohasem vá­gyott onnan megszabadulni. Jól érezte ma­gát. Csak néha ugy tavasszal — mikor a meleg napsugár belopta magát kicsiny cel­lájába ós a közeli erdőből az esti szellő orgonaillatot hozott feléje, — lopódzott szivébe valami vágyakozásféle a szabadu­lás után. Az erdő örökösen sejtelmes bu­gása titkokat mesélt neki. A napsugarak pedig mint pajkos koboldok játszottak a cella falain. És jött a nyár perzselő mele­gével. Olyankor felhangzott az arató leá­nyok danája. Közvetlen közelből. Egészen a vár alól. Ha kitekintett a vasrácsos ab­lakon, láthatta is őket suhogó kaszával, amint vidáman dolgoztak. Olyankor nagyon megnézte őket. A lányokon rövid piros szoknya volt, mely alól ingerlőén villogtak elő a formás kis lábak. Balog Jánosnak, a fegyencnek szemei ilyenkor kidüledtek. Sokáig nézte őket ke rekre nyitott szemmel bambán és mereven Valami ismeretlen érzés fogta el lelkét Valami különös, leírhatatlan érzés volt az A melle emelkedett és mintha fojtogatta volna a cella levegője. Lakásberendezéseket u. m. háló, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. ízléses, olcsó és modern bútorok állandóan raktáron! Jarv±-tácsolszarb ±s elifogacLoJs:­A € H ADOLF bútorasztalos Pápán, Tizes malom udvarán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom