Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-04-16 / 16. szám

A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Ugyancsak Győri Gyula kérdést intéz a polgármesterhez, hogy mily jogon késziteti a Pápai Takarékpénztár a Hungária szállodánál a szenylevezető csatornát az utcán le a Tapolcába, holott még a közegészségügyi bizottság még csak ezután fogja ezen ügyet tárgyalni. Ha jogtalanul építi, ug} kéri a polgármestert a munkálatoknak azonnali beszüntetésére, ha pedig jogosan, épiti, ugy a közegészségügyi bizottsághoz való utalásban csak komédiának tekinti. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen csatorna készítést a városi tanács mint illetékes hatóság közegészségügyi szempontból engedélyezte az építési szabályrendelet értelmében. A közegészségügyi bizottsághoz csak azért lett ezen kérdés áttéve, hogy véleményt adjon arról, miszerint a csatorna kiömlését a Tapolcába hol tartja legalkalmasabbnak. A városi tanács intézkedett arról, hogy az általános csatornázásról a szükséges követelmények kielégítést nyerjenek. A választ interpelláló nem vette tudomásul, de a képviselőtestület nagy többsége tudomásul vette és ezzel áttértek a napi rendre. 1. Városi tanács javasolja, hogy az adókivető bizottságba a rendes és póttagok beválasztandók. A városi tanács az adókivető bizottságba bizalmi férfiakul rendes tanokul Hajnőczhj Béla, Krausz József N., póttagokul pedig Kohn M. Mihály és Waltér Sándor képviselőket jelöli ki. Hajnőczhj Béla szívesen vállal minden hivatalos megbízatást és azt kötelesség híven teljesiti, de tekintettel arra, liogy ezelőtt 3 évvel oly hírlapi megtámadtatásoknak és gyanitásoknak volt kitéve, ugy kéri a képviselőtestületet, hogy mentse fel ezen bizalmi állástól. Győri Gyula találva érezte magát ezen hírlapi támadás miatt, mivel ezen támadó cikket ő irta, de mint kijelenti, általánosságban irta, visszautasítja a rágalmazó szavakat és ezen felszólalást a legutóbbi választási kiélesedett politikai személykedésnek tudja be. A képviselőtestület Hajnóczky Béla kijelölésétől eláll és helyébe rendes tagul Kluge Károlyt jelöli. 2. Vármegye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta a város szervezeti szabályzatát a főorvosi állásra vonatkozólag módosítva. Csohiyai főjegyző referálta az ügyet és bizonyos tekintetben városi autonómiánkat véli megsértve azzal, hogy a thatóság Pápa város határozatát elfogadja, de azzal a klauzulával, hogy a főorvos a betegsegélyző pénztári állást is elfogadhatja. Dr. Körős lát ugyan autonomia sértést, de a jó ügy érdekében, amennyiben a minél előbbi főorvosi állás betöltéséről lévén szó a módosítást tudomásul veszi. Dr. Csohiyay városi főügyész nem lát autonómiánkra sértést és szinte a vármegye módosítását tudomásul veszi. Győri Gyula ezen kérdésnek ujabbi napirendre tűzését javasolja. Kis Ernő a vármegye határozatát kéti megfelebbezni. A vita bezáratván a közgyűlés szótöbbséggel az áll. vál. következő javaslatát fogadja el : A képviselőtestület a törvényhatósági véghatározattal történt jóváhagyását tudomásul veszi és ellene felebbezéssel nem ól. Egyidejűleg utasítja a polgármestert, hogy a városi főorvosi állá3 mielőbbi betöltése iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg. 3. Nagy Sándor városi képviselő indítványozza, hogy az országos állatvásártér déli része takaruló helyül a kisgazdáknak átengedtessék, A képviselőtestület éppen a kisgazdákra való tekintetből az országos vásártér egy részét takaróhelyül nem engedheti át, miután a vásárra jövő sok idegen ember befolyásának'volnának kitéve, de különben is állategészségügyi rendelet is tiltja állat orvosi vizsgálat nélkül állatokat oda hajtani. Utasítja azonban a városi tanácsot, hogy erre a célra a régi temetőnek azt a részét, mely még a kegyeietet nem sérti jelölje ki takaróhelyül, esetleg keressen erre egy még megfelelőbb helyet és erről tegyen jelentést. a férfira, aki minden sürgetése ellenére még mindig némán állott vele szemben. — Ne siettessen annyira 1 Vagy dróton rángatható Paprika Jancsinak tart, akit játékos kedve szerint ugráltathat? — Ah?! Ön kezd ízléstelen lenni, kedves barátom. A hangulata után Ítélve, azt hiszem, most szépen, logikusan úgysem mondhatná el, ami évek óta „rágódik a szivén". Elmondom hát én. Jó?! Mi aszszonyok, alkalomadtán inkább eltaláljuk a helyes hangot. Engedje hát a szót nekem és legyen figyelmes hallgatóm. A férfi leült a pamlag melletti kis zsöllyére. — Minden tettének, szavának az a rugója, hogy minél hamarább megszabaduljon tőlem — mond la keserűen. — Annyira őszinte ez a vágya, hogy nekem nem marad más hátra, mint a föltétlen engedelmesség. Sajátságos ! Másodszor történik ez meg velem. Egyszer lány korában taszított el magától. Akkor levélben irta meg, hogy már nem kellek. Emlékszik ? — Ha emlékszem e arra a levélre és mindenre, ami azzal szoros összefüggésben volt ? Majd mindjárt meggyőződhetik róla. Kronológiai sorrendben mondok el mindent attól a pillanattól kezdve, hogy nekem, süldő leánynak, Kelemen Zoltán I. éves joghallgatót bemutatták a tánciskolában. Ez az esemény csak mások szemében megmosolyogni való gyerekség, — annak azonban, akivel éppen történik, hasonlíthatatlanul izgató, édes és mámorító valami, ami az első határjelző az öntudatlan gyermek és az ébredő asszony lelki világában. Azotnul következnek az alaktalan sejtések, a titkos álmodozások, a remegés és pirulás. A tanulószobába beköltözik a mesebeli királyfi, aki ott él és uralkodik azontúl és akihez száll a fejlődő leányiélek minden gondolata. Egy világért el nem aludnék attól kezdve, hogy hősének nevét imáiba ne foglalja és azt a hervadó virágot, amit tőle H tánciskolában kapott, meg ne csókolja. Nappal csak az jár a fejében, hogy este újra látni fogja őt, láncol és beszól vele. Ez a tündérmesékbe illő állapot a várvavárt próbabállaí rendesen be is végződik. De én sohasem tudtam beilleszkedni a sablonba — szegény mama kis, renitens lányának nevezett — és így csak természetes, hogy bakfisálmaim hőse elkísért a nagylánysorba is, míg végre — egészen észrevétlenül — komoly érzelemmé fejlődött. Sohasem jutott például eszembe, hogy más férfit is tudnék szeretni. Hogy abban a levélben, nm

;

i; most szememre vet, az ellenkezőről igyekeztem meggyőzni magát? Istenem ! Megmagyarázni az ilyesmit oly nehéz! Ez tisztán a megérzés'dolga. Vannak levelek, melyeken megérzik, hogy vo nagló szívvel, könytől homályos szemekkel írták. Ugy én is. Mikor minden összeomlott körülöttem ; mikor az édesapám a sikkasztott pénzzel a szeretője társaságában megszökött ; mikor az anyámat a megőrüléstől kellett féltenem, — valami féktelen rombolási vágy, vad keserűség kényszeritett, hogy pusztuljon hát minden. Odadobtam az én kincsemet is; édes leányálmaimat a romhalmaz közé, En akartam visszaadni a sza vát, nehogy azt is meg kell jeli érnem, hogy engem hagynak ott. De a levél elküldése után ... Nos, meg kellett ismernem a leg4. Moravek Lipót és neje háza kisajátítási ügyében hozott törvényhatósági határozat megfelebbezése. A képviselőtestület a törvényhatósági bizottság véghatározata ellen alpolgármester által rendes időben beadott felebbezéséhez hozzájárul és azt magáévá teszi. 5. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület a városi tanács javaslatára Németh Kálmán illetőségét az alispáni meghagyás ellenére is megtagadja. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés az elnöklő polgármester éltetésével befejezést nyert. A lefolyt héten sem változott a helyzet. A hideg időjárás nagyban befolyásolja a színházat látogató közönséget és enpek tudandó is be, hogy az előadások nagy része, ha nem is üres, de gyenge házak előtt kerültek előadásra. Nem vádoljuk a közönséget, mert tényleg hideg színházba járni nemcsak nem élvezet, de egészség szempontjából is veszélyes, mi csak sajnáljuk az igazgatót, hogy ezt a sziniévadot deficittel fogja lezárni, ami nálunk igazgatósága alatt nem történt meg, de sajnáljuk a színtársulat tagjait is, kik kénytelenek üres házak előtt ambiciózus játékukkal szerepelni. Az igazgató az eddigi veszteséget igyekszik azzal pótolni, hogy Kűri Klára művésznőt két estére szerződtette és reméljük, hogy közönségünk szerdán és csütörtökön táblás házak előtt fogja elösmerni az igazgató és színtársulat iránti jóindulatát és pártfogását. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton „A halhatatlan lump" operette került bemutatóra. Közönség szép számban volt jelen és egész estén át tüntető tapsokkal illette a szereplőket. A darabtól többet vártunk, jóllehet egy-két igen melodikus énekszámmal rendelkezik. A cimkinzóbb érzést is : a hiábavaló várakozást. Hogy mire vártam ? ... Mit tudom én ! Semmiesetre sem arra, hogy maga a levelemet egyszerűen tudomásul veszi és mindenbe belenyugszik. Nem gondolja, hogy akkor kellett volna megkérdezni a szerencsétlen, porig sújtott, megalázott lánytól: hogy írhattad ezt ?! Hiszen egy szavát sem hiszem el! En csak a szemednek hiszek és az azt mondja, amit régen, hogy csak én lehetek a párod . . . Aztán szétzüllöttünk. Ki erre, ki arra. En'gem beprotezsáltak egy kis erdélyi városkába tanítónőnek. Ott ismerkedtem meg az urammal, aki képviselőnek lépett fel. A regényes históriát, ama bizonyos kőről, mely a programmbeszéd alkalmával neki volt szánva és engem sebzett meg, bizonyára olvasta, mert az esküvőnk alkalmával tele voltak vele a lapok. Bizony, majdnem belehaltam abba a sebbe. Nézze, ha fölemelem a hajamat, a keskeny, piros forradás még most is látszik. És én csak áldani tudom azt a kezet, mely oly rosszul célzott, mert általa ismertem meg a legjobb, leggyengédebb, legbecsületesebb embert, aki ellen, ha egy gondolattal is vétkezném, megverne az Isten. Most hirtelen elhallgatott az asszony, mert megpillantotta az urát, aki őt kereste. — Na, ezt a legügyesebb színházi rendező sem csinálhatta volna jobban, — gondolta magában, de azért finom, nőies tapintatával igyekezett elejét venni a két ember találkozásának és egy könnyű, ke cses fejbólintással elbúcsúzott Kelementől ós az ura elé sietett. . .