Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-10-30 / 44. szám
Közérdekű független hetilap — Bffiegjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. a gyár felállítása Pápán nagy akadályokba ütközik, mivel a létesitendö gyárban túlnyomóan csak intelligens, jól fizetett munkásokat és hivatalnokokat használhat, akik nagyrészt nős, családos emberek. Ezeknek tehát megfelelő lakások kellenek, lakások pedig tudomása szerint Pápán nagyobb számban egyáltalában nem kaphatók, megfelelő számú munkáslakások felépítése pedig igen nagy tökét köt le. Vállalkozó meghozná ezen áldozatot, ha Pápa városa részleges kárpótlásul a következő kedvezményeket hajlandó lesz megadni : A gyártelep részére 16 katasztrális hold elég magasan fekvő és lehetőleg egyenes felületű, viz közelében levő és a vasúti vonallal könnyen összeköthető területnek díjtalan átengedése egyszersmindenkorra és telekkönyvileg tulajdonába való bekeblezése. Optiv biztositása körülbelül 15 hold szomszédos telekre 10 évig egy most megállapítandó olcsó ár mellett. Föltétlen elengedése az összes Bálinth főhadnagy fölkelt s szorosan odaállt a százados mellé. — Pista, nem szeretem a dolgot. Valamit rejtegetsz, aminek a rejtegetése emberfölötti erőt igényel. A mai különös vidámságod nem tetszik nekem. Mi a bajod, mondd ? — Miket beszélsz itt össze vissza, te gyerek ! Miféle bajom volna ? — Engem nem ámítasz el, Pista. Éti nemcsak a szememmel: a lelkemmel is látok. A mióta barátod vagyok, folyton tanulmányozlak s annyira jutottam már, hogy egyetlen szemöldökrántásból ki tudom találni a kívánságodat. Ma azonban titokzatos, hallgatag minden vonásod, hiába nézem, nem tudom kiolvasni a rejtélyét. Ebből látom, hogy valamit rejtegetsz. Mi a bajod, mondd ? Haraszthy százados a meleg, baráti beszédre lassankint lágyulni kezdett. Feje elvesztette büszke, dacos tartását ; csüggedt szomorúság ült ki a homlokára ; pilláin fényes gyöngyszemek jelentek meg: hanem azért kacagva ejtette ki a szót. — Meg akarok halni egy kissé. Meg kell halnom. Bálinth főhadnagy nagy szemet meresztett. — Miért kell meghalnod ? Nem értelek ! s mintha valamely veszedelmes Örvény szélén állana a százados : kíméletlen szeretettel ragadta meg a vállát, hogy idejekorán r Városunk képviselőtestületének legközelebbi közgyűlésén egy fővárosi gépgyárosnak egy ajánlata van napirenden, amely ajánlatban arról van szó, bogy az illető gépgyáros Pápán egy gépgyárat szándékszik létesíteni. A vállalkozó kérvényében felemliti, hogy jelenleg már öt éve tulajdonos társa egy fővárosi gépgyárnak, mely a legmodernebbül van berendezve és 65 szerszámgéppel van felszerelve. Gyárában gőzgépeket, transzmissziókat, vas szerkezeti munkákat, tartányokat, kéményeket, fény és erőtelep berendezéseket állit elő. Jelenleg mintegy 110 munkást és 25 műszaki és kereskedelmi hivatalnokot foglalkoztat. Vállalkozó felemliti, hogy ezen gyártási ágok rohamos fejlődése szükségessé teszik az üzem lényeges kibővítését, illetve vasöntöde, kazánkovácsmühely stb. hozzácsatolását, minthogy pedig a bpesti telepen az ottani viszonyok miatt nem terjeszkedbetik ki kellőképen, az a szándéka, hogy az egész telepet vidéki városba áthelyezi. Eszerint, ha a gyárat Pápán állithatja fel, a szükséges üzembövités folytán körülbelül 200 munkást és 30 műszaki és kereskedelmi hivatalnokot foglalkoztatna. Szándéka Pápára hozni mostani munkásai közül mindazokat, akik erre hajlandók, ugyanaz vonatkozik a többi alkalmazottakra is. A még hiányzó munkaerőket részint Pestről, részint a vidékről, ezenkívül a pápai lakosok közül szándékszik toborozni és nevelni. Az általa létesitendö gyártelep* egyelőre gépgyár, vasöntöde, kazánkovácsmühely, szövőszék- és fonógépgyár, ehhez tartozó raktár és irodai épületekből, továbbá a saját hivatalnokai, mesterei és munkásai részére'' szükséges lakóházakból állana. Hogyha a telepet a várható fejlődéshez képest megnagyobbítható, ugy néhány év alatt Pápa városa egy legjelentékenyebb iparteleppé válna. Vállalkozó felemliti továbbá, hogy ^m- TÁRCZA. -^o A jóbarát Haraszthy századosnak különös kedve volt. Folytonosan anekdotázott; a csintalan történetecskék csak ugy peregtek az ajakán. Közbe közbe elővette elefántcsont-agyu revolverét s játszadozott vele. Bálinth főhadnagy olykor ránézett s csendesen megingatta a fejét. Annál jobban kaptak rajta a fiatalok; a snájdig századost példaképüknek tekin tették s szerették volna utánozni egy s más dologban. Az a szemekig kunkorodó, kurucos bajusz ; az a merész sastekintet, amely nyílként repült át az ember lelkén, még az asszonyokén is ; az a fejhordozás, mindig a magasba, mindig királyiari, mintha sokszor meg se látná a nyüzsgő mozgó embereket; az a nagyúri méltóság, melyben annyi szu vérén előkelőség rejlett, hogy teszem fel : egy egy elismerő szemintését nagyobb hálálkodással fogadta a cigány, mint más vendégnek az odadobott aranyát; mindez bizony alkalmas volt arra, hogy ellessék, utánozzák a fiatalo^. Aztán minden átmenet nélkül szomorú húrokat kezdett pengetni. Emlegetett egy kapitányt, aki jó fiu volt, jó barát, asszonyok bálványa; de egyszer megunta az életét s agyonlőtte magát. Mutatta is, hogy miként illesztette homlokához a gyilkoló csövet. — Vigyázz, Pista... töltve van! — kiáltott át Bálint főhadnagy aggodalmasan. Odabent valahol vékonyan, finoman megpendült egy sarkantyú. A kegyelmes ur 1 ... Az alig tetsző hangokból hamarosan finom háló támadt, amely elfogta egy szálig a jókedv fényes szárnyú legyecskéit. A tiszt urak-gyorsan munkához láttak. A vérkergető tündérmeséket, kacagó szemű aszszonyokat, féltékeny, buta férjeket színtelen ködképpé olvasztotta a fegyelem. Aztán jött a dél. A boltosok utcahosszat jártak s eddig robotoló hangyanéppel teltek meg a járdák. A tisztek is felcsatolták a kardjukat s kiözönlöttek a szabadba. Haraszthy századosnak még valami fontos elintéznivalója akadt. Bálinth főhadnagy közelebb húzta a székét s türelmesen várakozott. — Még sok dolgom van, várakozz rám! — mondotta százados, Írásaiból föltekintve. — De csak megvárlak. Egy uton megyünk ugy is. A százados megint irt egy sort s munkájához csöndesen fütyölt. — Kettőig se megyek haza. Kérlek, eredj s szólj be a feleségemhez, hogy ne várjon az ebéddel ! Sanyi. Ne egyszer a