Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-25 / 39. szám

mindig eladó és nézetünk szerint ezen telkek nagyon is alkalmasak arra, hogy állatvásárterünk kérdése megfelelő keretben helyes megoldást nyerjen, még pedig azzal is, hogy ezzel a megoldással a miniszteri .leirat minden rendelkezésének eleget tehetünk. Ezen telkek közvetlen a vasút közelében vannak, a közlekedés országúttal lebonyolítható, az épitendö közvágóhidunk közelében van, a Tapolca vize mellett terül el és még sok oly célszerűséggel rendelkezik, melyek mintegy praedesztinálják arra, hogy országos állatvásárterünk ezen telkeken helyeztessék el. Kijelentjük jó eleve, hogy ezen nézetünket nem az urodalmi telkek rovására irjuk. Mi kész örömmel fogadnók, ha a városnak sikerül majd az urodalomtól a már jelzett telkeket az állatvásártér céljaira megnyerni, de számitanunk kell az ellenkező esetre is. Sajnos, szerencsétlen környezetű városunk, melyet a kötött birtokok vasmarokkal körülszoritanak s megakasztanak minden természetes fejlődést, csak örülhet, ha alkalma nyílik egy-egy rést ütni a vasgyürün. Egy ilyen rés volna a böröllöi telkek megvétele is. Nincs több mondani valónk. A kétszer-kettö nem szorul magyarázatra. Annak idején, amidőn elverték a port a telkeken, jelenleg is azt hangoztatjuk, hogy a város jól felfogott anyagi érdeke okvetlenül megkívánja, hogy ezen telkeket megszerezzük, bármit mondjanak is „kerékkötő uraimék", mert a jó gazda nemcsak lát, de egyszersmind előre is lát. Hisszük és reméljük, hogy a városi tanács megszívleli felszólamlásunkat, érintkezésbe fog lépni a böröllöi telkek tulajdonosával és képviselőtestület utasítása alapján annak megvételére javaslatát rövid időn belül megteszi. POLLATSEK FRIGYES. A polgármesterek tanácskozásáról. A városi közigazgatás legkiválóbb elméleti és gyakorlati férflai adtak találkozót egymásnak Temesvárott, hogy közös vizsgálat tárgyává tegyék a magyar városok fejlődésének, kulturális és gazdasági élete fellendülésének komoly és nagy problémáit, nem feledkezve meg a városi közigazgatás ezer és ezer derék munkásának sorsáról sem. A temesvári tanácskozások meszsze kiható szociális alkotásoknak, a haladásnak, a kulturális fejlődésnek és a népjólét előmozdítására irányuló törekvésének lesznek mindenha mértföldjelzoi. A legutóbbi évtizedek folyamán az állam és annak tagozatai s ezek között különösen a váró sok egyre fejlődő és szaporodó uj feladatok elé kerültek. A közhatalom rendeltetésének fogalma teljesen megváltozott, kitágult s a népesség hullámzásával és a városokba tömörü lésével a városok vezetőire egészen uj problémák megoldása hárult. A városok közigazgatása ma már nemcsak aktaintéző hivatal, hanem közigazgatásának vezetése sokoldalú ismereteket és tevékenységet, nagy tudást, előrelátást, különös szervezőképességet és gyakorlati ismereteket kiván meg. A városi közigazgatás a progressiv tudományok egyike lett, melynek jelentős szerep jut a nemzeti állam kiépítésében. A küszöbön álló nagy társadalmi és gazdasági átalakulás korában, — mely átalakulás az öntudatra ébredt városok életében fog elsősorban megnyilvánulni, — nagy szükség van egy olyan szervezetre, mely a városok közös óhaját, közös törekvéseit, közös vágyait és egyetemes érdekeit képviseli. Kétszeresen szükség van erre különösen nálunk, hol városi autonómia tulajdonképen nincsen, s hol municipalis szociálizmusr.M beszélni még nem igen lehet. Szükség van arra, hogy azok, kik a hatalommal járó felelősséget viselik, időnként kicseréljék nézeteiket, ismertessék tapasztalataikat, — s a megoldásra váró nagy feladatok tető alá hozá sánál követendő mód a nézetellentétek tisztító tüzébe kerüljön. A temesvári tanácskozások kiemelkedő jelentőséggel bírnak minden eddig lefolyt értekezletek közül. A városok kongresszusa és annak állandó szerve : a bizottság annak idején azon célból alakult meg, hogy egyrészt a városok egyetemes érdekeit védelmezze és képviselje, másrészt pedig, hogy a városok keressék azon módot és eszközöket, melyek alkalmazásával legjobban megfelelakarta őkigyelme az ember repülésének problémáját megoldani. Balázs, az első aviatikus, ugy okoskodott, hogy mivel a madár szárnyaival repül, az ember csak azért nem tud repülni, mert szárnyai nincsenek. Ha tehát szárnyakat applicál, akkor okvetlenül fog repülni. Igy okoskodván, az összeszedett tollakból hatalmas szárnyakat csinált, egymás hátára varrván török selyemfonállal a tollakat, mig az ezek között lévő hézagokat apró pillékkel töltötte ki. Mikor ezekkel készen volt, egy-egy fonálra kötötte a szárnyakat, azoknak tollait a levegőben szétteregette és órákig elnézegette, ahogyan a tollak egymásra verődtek, majd a fonal széthúzásakor kinyíltak. A szárnyak tövéhez aztán két keskeny, pihével bélelt párnát varrt, majd a párnákra erős átvető szijjakat alkalmazott, melyet a vállakra lehetett felcsatolni. Mikor mindez készen volt, a masina annyira megtetszett Ostoros uramnak, hogy kinyitván egymásba nyiló három szobájának ajtaját, felcsatolta a szárnyakat abban a hiszemben, hogy most rögtön repülni íog a szobák hosszában. A dolog azonban sehogysem ment, hiába ugrándozott Balázs, csakhamar visszaesett a földre. Éppen, hogy legelsőbben próbálta a repülést, nem vette észre, hogy a pitvarajtóban megállott alsó szomszédjának, Dobos József földbe gyökeredztek, mikor az ugráló szárnyas embert meglátta. Azt bitté az első pillanatban, hogy az ő kedvelt szomszédja megbolondult. Rá is szólt a repülő emberre, aki valóságos szárnyakkal repült Lidia felé, aki után már évek óta sóhajtozott. — Mit csinál kigyelmed, szomszéd uram, kérdé Lidia kíváncsian, mikor elibe lebbent Ostoros Balázs ? • — Repülök, arany madaram, — feleié Ostoros Balázs büszkén, miközben nagyot csattantott műszárnyaival. — Fel fogok menni, oda ni, — folytatá — az égbe és lehozom neked a csillagokat. A leány szivéből szerette Ostoros Balázst, de mikor meghallotta, hogy miben töri a fejét, egészen elszomorodott és igy szólt : — Nem kellenek nekem az ég csillagai, csak dobálja el azokat az oktalan állatköntösöket. Hiszen kineveti kigyelmedet az egész város. Máris azt beszélik, hogy az esze ment el kigyelmednek, ezt hallani pedig nekem nagyon fáj. Dolgozzék kigyelmed, aztán itt a földön is megtalálja a maga csillagát, hiszen szeretem kigyelmedet ós megígérem nagy esküvéssel, hogy a kigyelmed hűséges felesége leszek, ha tűzbe dobja ezeket az ördöngös portékákat. — Áldjon meg az én Istenem, szólt Ostoros Balázs, miközben gondosan lefejté válláról a szárnyakat. — Eszem azt a ragyogó két szemedet és talán derékon is kapja a leányt, ha be nem lép a pitvarba Dobos Józsefné asszonyom, aki igy pirongatta leányát : — Ejnye, ejnye, szép dolog, hogy a lány jár a legény után. Talán te is repülni akarsz, mint Ostoros Balázs uramöcsém ? j Ugyan ugyan — ' fordult a nagyasszony Balázs felé, — minek üz kigyelmed csúfot magából okos ember létére. Bizonynyal mondom, hogy nem adom a lányomat bolondos emberhez. Azért hát, vagy hagyjon fel kigyelmed a repüléssel, vagy nem lesz a lányom a kelmed felesége. — Jó, jó, nagyasszony, ne háborodjék fel kigyelmed. Inkább megígérem, hogy nem töröm a fejem a repülésen. Hogy pedig való igaz a fogadásom, hát kissé nézzen ide kigyelmed, — és ezzel a szárnyakat a buboskemence lobogó lángjai közé dobta . . . Dobosné asszonyom szentül meg volt győződve, hogy Ostoros Balázs sohasem fog többé a repülésről álmodozni. Így aztán néhány hét múlva meg is történt a fiatalok esküvője és Ostoros Balázs ismét a régi, rendes ember lett, aki napestig dolgozott és maga is megmosolyogta azt az időt, mikor mindenáron repülni akart. És ugy látszott, mintha Ostoros Balázs csakugyan lemondott volna álmairól. Derekasan nekiállott a munkának és gazdasága oly virágzó lett, hogy jövedelmükből sok pénzt rakhattak a ládafiába. Senki se örült jobban az Ostoros Balázs fogadalmának Lídiánál, ki igazán oly boldog volt, hogy a jó útra, munkás életre terelte a levegőt meghódítani kivánó embert. Történt ugy két esztendő múlva, hogy külső országbeli emberek jöttek a debreceni sodakalomra. Ostoros Balázs is megfordult a vásárban ós ott egy némettel szóbeszédbe elegyedett. A német daru- és strjicztollakat árult ós mikor Ostoros Balázs a gyönyörű tollakat meglátta, belemarkolt szivébe az a gondolat, hogy ezek a tollak alkalmasak volnának a repülésre. Se szó, se beszéd és