Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-25 / 39. szám

hetnek az állam, a társadalom és a lakossággal szemben fennáló feladataiknak és kötelezettségeiknek. A temesvári tanácskozás volt az első, hol a városi közigazgatás szociális feladatai legjobban kidomborittattak Bárczy Istváu dr. Budapest fő város polgármesterének emberszere tétből fakadó, nagyszabású, mélyreható, az intenzív gyermekvédelem tárgyában tett indítványa elfogadásával a magyar városi közigazgatás hatalmas lépést fog tenni szociális közigazgatássá átalakulása felé. A városi szociális közigazgatás jelenik meg ime ma még csak halavány ködkép gyanánt előttünk, s az az egyhangú lelkesedés, melylyel a városok kongresszusának állandó bi zottsága a városi közigazgatásnak gyermekvédelmi szervezetnek leendő kiegészítése nemes eszméjét fogadta, reményt nyújt arra, hogy az indítvány jótékony hatásai hamarosan érezhetők lesznek. Budapest főváros polgármestere indítványa nyomán nyönyörü pres pektivát nyit meg előttünk, mikor preventív szociálpolitikai tevékenység kifejtésére hivja fel a városokat. Az állam a gyermekvédelemmel szemben többé kevésbbé teljesítené szociálpolitikai feladatait, s valóban nem lehet szebb gondolat, mint a váró soknak azzal örökíteni meg Ő Felsége 80. születésnapját, ha felvilágosító, jogvédő intézményeket létesítenek a vagyontalan és szervező állandó munkát kezdenek meg a vagyonos gyer mekek érdekében. Kimagasló része a temesvári tanácskozásoknak ez az indítvány s a városok közigazgatásának a népjólét előmozdítására irányuló szociális feladatait alkalmasabb helyen nem is kezdhetnék meg. Temesvár városa szívélyesen? örömmel, szeretettel és barátsággal fogadta a városok képviselőit. Telbisz Károly dr. temesvári polgármester magas szárnyalású beszédben vázolta a fejlődés és a nemzeti kultura útjait. S midőn látjuk Temesvár nagyarányú fejlődését, a város népességének kiváló polgármestere iránti ragaszkodását és szeretét, tudjuk, hogy a szorgalom, takarékosság, józan erkölcs és az emberszeretet erényeinek gyakorlása s a vezető polgárságnak a középosztálylyal karöltve való működése Temesvárott nemcsak szó, hanem eleven valóság. A tanácskozások során nem maradtak figyelmen kivül sem a tisztviselők, sem a kisemberek bajai, melyeket az előadók nagy ügybuzgósággal ismertettek. A városok alkalmazottai nyugodtak lehetnek, érde keiknek hatalmas szószólója a kongresszus állandó szervezete. — 1910. szeptember 19. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn tartott közgyűlése gyenge érdeklődés mellett folyt le, amennyiben 28 képviselő volt jelen. A közgyűlésen a polgármester szabadsága folytán Lamperlh Lajos h. polgármester elnökölt. A képviselőtestület végrevalahára elfogadta a bejelentési hivatalról szabályrendelet tervezetét, az építési szabályredelet és a közvágóhid ügye, tekintve, hogy kellőleg nem voltak előkészítve, a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitüzettek. Személyes vitát provokált Révész Arnold városi mérnök védekezése a Győri Gyula múltkori közgyűlésen ellene emelt vádakkal szemben, de tekintve, hogy tárgysorozatra nem volt kitűzve a felszólalása, napirendre tértek felette. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Lamperth Lajos e'nöklő h. polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Kis Ernő, Harmos Zoltán, Oszwald János, Besenbach Károly és Lippert Sándor képviselőket kéri fel. A mult ülések jkvei felolvastatván, melyhez napirendretérés előtt Győri Gyula szólal fel. Kijelenti, hogy a jkvben a bencés gimnáziumra vonatkozó határozatban foglalt azon kitétel, hogy a képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel mondta volna ki az elvi támogatást, tévesen vétetett be a jkvbe és kéri annak helyesbítését. Harmos Zoltán, mint a jkv. egyik hitelesítője szinte észrevette ezen szófrázist, de nem tett eller.e loyalitás szempontból kifogást, de kéri utasítani a főjegyzőt, hogy máskor csak a száraz tények kerüljenek a jegyzőkönyvbe. A képviselőtestület helyesli a felszólalók megjegyzéseit és megállapítja, hogy a közgyűlést ez ügyben nem hatotta át az egyhangú lelkesedés, de mert lényegében a jkv. mégis fedi a közgyűlés határozatát, azt eredeti szövegben meghagyja, egyben azonban utasítja a főjegyzőt, hogy jövőben mellőzze a frázisokat és csakis a száraz tényeket vegye fel a jegyzőkönyvbe. Napirend előtt Révész Arnold városi mérnök szólal fel, kijelentii, hogy betegsége folytán a legutóbbi közgyűlésen nem jelenhetett meg és nem védekezhetett Győri Gyula képviselőnek ellene emelt visszaélések ügyében. Teszi ezt most mivel tudtával nem követett el visszaélést. A vízvezetéki csakhamar kivévén kövér tárczáját, úgyszólván összes megtakarított pénzén tollakat vásárolt és azokat boldogan vitte haza. Lidia szép szemei megteltek könyekkel, mikor az ő boldogtalan urának vásárlásáról értesült. Érezte, hogy e pillanattól kezdve a boldogtalanság útjára léptek. És nem csalódott, mert Balázs most már folytonosan a repülésen törte a fejét és hogy ne hallja a felesége szemrehányását, ne lássa aggodalmas arcát, kiment a tanyájára és ahelyett, hogy ott dolgozott volna, folytonosan azon gondolkozott, — hogyan szállhatna fel a felhőkbe. A szegény asszony kétségbeesésében főbíró uramhoz ment tanácsért. A főbíró jó szívvel meghallgatta Lidiát és másnap Erdei István szenátor urammal kiment Ostoros Balázshoz, abban a hiszernben, hogy sikerül kiábrándítani a minden áron repülni akaró embert beteges képzelődéséből. Elmondta neki szépen, értelmesen a főbíró, hogy romlásba dönti magát és egész családját, emellett figyelmeztette, hogy a nép ördöngősnek, eszelősnek, bűbájosnak tartja, mivelhogy a felséges Istenhez akar törni állati szárnyakon és kívánja, hogy „ad exemplum büntetődjék meg, mivelhogy a jámbor lelkek botránkoztatására vagyon". Ostoros Balázs fogadkozott a főbíró előtt, amint azonban ez eltávozott, újra és újra a maga rögeszméjével foglalkozott. A cselédjei is kinevették, mikor esténkint kiment a rétre és felkötött szárnyaival repülni akart. Egyik másik Öreg cselédje megszánakozott a repülni vágyó emberen és ugy gondolkodott, hogy „az elméje meg vagyon háborodva", nem keresztényi dolog tehát „mulatozásában megháborítani". Lidia pedig, miután pusztulóban volt mindenük, csakhamar otthagyta az urát és hazament szüleihez. Balázs, bár szerette az asszonyt, egy szóval sem hívta vissza, mert igy szabadon törhette fejét a repülés problémáján. Eközben házhéja megvedlett, udvarát felverte a dudva és vad fü, kis földje elúszott az adósságok tengerébe, ő maga is megvénhedett a nagy gondolkozásban és csak árnyéka lett a réginek. Egy alkalommal valahonnan két német katona vetődött hozzá. Ezeknek is elmagyarázta töviről hegyire az ő találmányát. A katonák látván Ostoros Balázs eszelős voltát, egy gonosz tréfát találtak ki. Azt a tanácsot adták ugyanis Balázsnak, hogy a város végén levő elhagyatott szélmalom tetejéről próbálja meg a repülést oly időben, mikor nagy szél lesz. Az eszme tetszett az embernek és miután alkonyat tájban jókora szél kerekedett, Balázs összecsomagolta szárnyait és kiment a németekkel a szélmalomhoz. Nagy ügyességgel aztán felkúszott a malom tetejére és bizva szárnyaiban, leugrott. Egy pillanat múlva ott feküdt vérbefagyva, összetört tagokkal. A két lelketlen német erre eltűnt és a járókelők ott találták félholtan a boldogtalant. Lidia hazahozatta az ő szerencsétlen, jobb sorsra érdemes urát, a felcser azonban nem segíthetett rajta, mert pár óra múlva a szenvedett sérülésekbe belehalt. Lídia megsiratta a boldogtalant, kinek haláláról eképpen emlékezik meg a jegyzőkönyv : „obiit hodie Blasyus Ostoros, qui insana mente, miként az oktalan szárnyas állat, repülni akart, de leesvén, megholt vala" ... w Schwach Mór cipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. gOT" Ugyanitt saját készitésü raktári cipők kaphatók. 1£|J