Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-25 / 39. szám

31X1. évfolyam. Pópa, 1910. szeptem"ber 25. 39. szám. Közérdekű függetEen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Városunk képviselőtestülete a földmivelésügyi miniszternek a heti állatvásártér ügyében hozott leiratára olykép határozott, hogy a miniszteri leiratot köszönettel fogadja és kötelezöleg kijelenti, hogy jövö év junius hó l-ig egy megfelelő állatvásártérröl gondoskodni fog. Egyben utasította a városi tanácsot, hogy lépjen érintkezésbe az urodalmi igazgatósággal egy ily célszerű és a miniszteri leiratnak megfelelő terület átengedése ügyében. Nagyon üdvös és helyes intézkedése volt ez a képviselőtestületnek, mert tudtunkkal az urodalom rendelkezik ily területekkel, melyek nagyon alkalmasak arra, bogy a miniszter leirata értelmében az országos vásártér kérdése helyes és célszerű megoldást nyerjen. Ez zel kapcsolatban azonban minden eshetőségre el kell készülnünk. Nagyon örvendenénk, ha a város az urodalomtól a vasút melletti takácsi utón levő telkeket — mert erről volna szó — a vásártér céljaira megnyerhetné, de arra az eshetőségre is el kell készülnünk, hogy ez nem volna elérhető és ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy egy rég a feledés homályába került telkekre felhivjuk a városi tanács ügyeimét, melyek nagyon is alkalmasak arra, hogy a vásártér megválasztásában a miniszteri leiratnak minden tekintetben elégség legyen téve. Értjük pedig ezalatt a b ö r ö 11 ö i telkeket. Meg élénk emlékezetünkben van az a meggondolatlan határozat, melylyel ezen telkeket a város tulajdonából kieresztettük. A telkek tulajdonosa Klein József ugyanis ezelőtt két évvel azon ajánlatot tette a városnak, hogy a beépített Erzsébet városrész közvetlen közelében fekvő mintegy 60000 négyszögöl területet, négyszögölét 1 koronáért hajlandó a városnak eladni. Városunk képviselőtestülete annak idején — igaz ugyan, hogy csak szótöbbséggel — kimondotta, hogy az ajánlatot nem fogadja el és a kérdéses földHIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. területet nem veszi meg. Indokolta pedig azzal, hogy erre a területre a városnak azonnal nincs szüksége. Mi annak idején ezen határozat ellen rosszalásunkat fejeztük ki és több izben rámutattunk arra, hogy a város helytelenül cselekszik, mert lehet, hogy azonnal nem volt reá szüksége, de szüksége lehet már a legközelebbi időben, sőt határozottan kijelentjük, hogy a város ezen elhamarkodott határozatát nagyon drágán fogja megfizetni. Nos hát nem is kellett sokáig várnunk. Tény az, hogy akkor ezen telkeket esetleges gyári célokra terveztük és számos képviselő csakis azért volt ellene a megvételnek, mert nézete szerint nincs szükségünk gyárakra. Akkor is megmondtuK és most újólag hangoztatjuk, bogy ilyen felfogás nagyon is szüklátkörre vall. Az ilyen gondolkozás mód egy városnak egész jövö fejlődését van hivatva tönkre tenni. De most már nem a múltról, hanem a jelenről akarunk beszélni. Tudtunkkal a böröllői telkek nagyrésze még TÁKCZA. A repülő ember. Az én kegyelmes Istenem minden bizonnyal elvette az eszét Ostoros uram níik, hogy ilyen istentelenségre vetemedik. Vagy talán nem is hallották kigyelmetek, — folytatá a szót Csibainé, — hogy Ostoros Balázs olyanforma instrumentumot fabrikál a belső szobájában, amellyel a magasságos mennyekbe akar repülni. Enmagam, két szememmel láttam a masinát, melyet ő kigyelme csinál vala leginkább éjszaka, mikor a becsületes emberek alszanak. Ugy vélem peniglen, hogy őkigyelme a gonosz lélekkel cimborál és az ördög megvette a lelkét, hogy elkárhoztassa. Még azt mondta, hogy a felhőkön is t,ul fog repülni, aztán, hogy odamegy a tüzelő naphoz, meg még, Isten bocsássa bűnöm, olyat is mondott, hogy meglátogatja a felséges Istent ott a magasban. Kár peniglen érte, hogy az én teremtő Istenem az eszét elvette, mert jó dolgos ember volt őkigyelme mindaddig, mig eszébe nem jutott az az istentelen repülés. — Sok dib-dáb beszéddel van tele kigyelmed, — feddé az orsónyelvü Csibainét Bodai János uram, aki éppenséggel abba a minutába nyitotta be udvarházának verendaját, — mikor Csibainé bevégezte saörnyüködését. — Bizony jobb volna, ha a délebéd után járna, mert Csibai komámuram éppen most fordult be háborgó gyomorral a házba. Falhoz állították kigyelmedett élemedett létére azzal a ménkű repüléssel. Elbolondilotta kigyelmedet az a furfangos elméjű Ostoros Balázs és kigyelmed észre sem veszi, hogy nevetni fog kigyelmeden az egész város, hogy az értelmes emberből értelmetlen repülő madarat akar csinálni. Csibainé mormogott valamit és amúgy futtában elköszönve, pár perc múlva serényen forgolódott az ebéd készítés körül, hogy urát, a duruzsoló nemzetes urat valahogy kibékítse. * Már pedig szent igaza volt Csibainénak, mikor az Ostoros Balázsnál látott dolgokat elbeszélte. Mert a furfangos eszű Ostoros Balázs, aki az egykorú jegyzőkönyvekben mint „ezermester" említtetik, valóban azon törte a fejét, hogy miképpen repülhetne, akár csak egy madár. Ezt a dolgot pedig akkor vette fejébe a debreceni aviatikus, mikor a Debreczenben megfordult törökök „egy valóságos" strucmadarat hoztak magukkal és azt nagy gaudiummal mutogatták in foro, ugy, hogy a népek bámulának, látván a csodálatos „madárállatott". Erről a strucról, melyet Jókai is ernüt egyik regényében és amelyről az egykorú jegyzőkönyv azt irja, hogy „az strucz pedig, melyet a törökök hoznak vala, meghóla", sokat álmodozott Ostoros Balázs és miután szép és hatalmas szárnyait megbámulta, sőt a „töröknek 20 forintokat is igér vala solváhii, ha abdicálna az furcsa madárról, akképpen meditált, hogy ha az repülhet, miért ne repülhetne alkalmatos szárnyakkal ő is. Ezt elgondolva, mindenféle nagyobb szárnyas állatot összeszedett és azokat leöletvén, szárnytollaikat gondosan összeszedte és elrakta. Mikor aztán elérkezettnek látta az időt a munkára, hozzáfogott nagy titokban „az emberi testre alkalmazható szárnyak megconstruálásához". Később, nem állván benne a szó, fünekfának elmondotta merész tervét. Az emberek egyrésze nevetett Ostoros Balázs ötletén, — mások megbotránkozva hallgatták őkigyelme dicsekedését és menten „ördöngös, bűbájos ember

a-nek nevezték el. A dolog hire eljutott a magisztrátushoz is, ennek tagjai azonban csak „rossz tréfának, bolondoskodás

ö-nak tartották az Ostoros Balázs tervét és igy semmiféle eljárást nem tettek ellene folyamatba, sőt „feőbiró uram olyasfélét mondott, hogy békében kell hagyni a jámbort, kinek elméjét az Ur Istennek tetszett megrontani, cum phantasia maxima". Ostromos Balázs nevette ezeket az opiniókat és serényen dolgozott „az madárszárnyakon". Ostoros Balázs későbbi vallomásából megtudhatjuk, — hogy miképpen