Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-22 / 21. szám

évi szolgálat után a képviselőtestület közgyűlése ebbe az osztályba besorozza, ügyész, mérnök, ha a magángyakorlattól el van tiltva, számvevő (főszámvevő), ha a IX. fizetési osztályba tartozó állásban eltöltött legalább 12 évi szolgálat után a képviselőtestület közgyűlése ebbe az osztályba besorozza. A lX.-be: tanácsnok, főjegyző, árvaszéki ülnök, orvos (ügyvezető orvos, főorvos), ügyész, mérnök, ha a magángyakorlat meg van engedve, alkapitány (kerületi kapitány), számvevő (főszámvevő), pénztárnok (főpénztárnok), adóhivatali főnök. A kisebb rendezett tanácsú városok csoportjában az ezeknek megfelelő állások túlnyomó része eggyel olcsóbb fizetési osztályba van sorozva. Ebbe a csoportba, mint emiitettük, azok a rendezett tanácsú városok tartoznak, a melyekben a polgári lakosság lélekszáma a tízezret nem éri el. Az államsegély a városoknak mindama tisztviselőit (tiszti, segéd- és kezelőszemélyzet) kell, még pedig azok szolgálati idejének megfelelő beszámításával részesiteni, a kik szabályrendeletig szervezett közigazgatási állásban választás vagy kinevezés alapján az 1909. évben tényleg alkalmazva voltak és a kiknek a várostól élvezett illetményei a fizetési osztályokkal és fokozatokkal egybekötött illetményeket el nem érik. A fizetési osztályokba és fokozatokba sorozással csak azt kívánja a belügyminiszter megállapítani, hogy mennyi az a legkisebb összeg, amelyre a városi tisztviselők fizetése és lakáspénze — az 1909. évre kiutalványozott államsegély erejéig — kiegészítendő. — E megállapítás tehát teljességgel nem zárja ki, hogy a város saját erejéből az összes számbavehetö viszonyok és szempontok mérlegelésével egyik vagy másik tisztviselője (különösen polgármestere) részére ezentúl is a minimumot meghaladó illetményt nyújthasson. A belügyminiszter felhatalmazza a városok közönségét, hogy amennyiben a tisztviselők illetmény-kiegészítésének megállapításánál szigorúan e rendelete értelmében járjanak el, a megállapított összeget felsőbb jóváhagyás bevárása nélkül a saját felelőségükre — egyelőre előlegként — kiutalványozhassa. Bsünk elő: Minden nemzet erejét polgárainak erejében találja. Ezen sarkigaz ságból indulva ki, az egyes nemzetek céltudatos kormányai arra törekedtek és törekednek, hogy a nemzeti erőt, a polgárság életerejét fokozzák, annak szaporodását előmozdítsák. — Ezen a téren azonban, az elhagyott gyermekek védelmén kivül, nálunk vajmi kevés történt, legföljebb a szószékekről hangzott el néhány ostorozó szó az egyke ellen. Már pedig ez nem elég, törvényes intézkedések kellenek, még pedig sürgősen, hogy népünk, fajunk szaporodjék, hacsak a nemzeti tő kénket kockára tenni nem akarjuk. Sürgősnek tartom az intézkedést azért, mert a kivándorlás által a nemzet testén oly ér vágatott, amely folyton vérzik. Ha az egyéni szabadság, a szabad morgás az ember vele született joga s ebből a szempontból el nem tiltható a kivándorlás, ugy kell utat módot találni arra, hogy a vérveszteség pótoltassék. Elsősorban a kivándorlás okai volnának elháritandók, mert ma a kivándorló kereset céljából megy ki, hagyja el hazáját, tehát nálunk is keresethez kellene juttatni honfitársainkat, ami azonban a nagyipar hiánya miatt lehetetlen, miért is nagyipart kell teremteni, ami munkát adjon a munkakeresőnek. — Ezzel ugyan teljesen nem szüntetjük meg a kivándorlást, éppen csak csökkenthetjük, de csökkenthetjük mint agrárállam azáltal is, ha a nagy latifundiumokat örök haszonbérbe adjuk a földéhes népnek, akinek jórésze csak azért megy ki, hogy egy kis vagyonhoz jutva, itthon horribilis áron szerezhessen ingatlant. De a nemzeti tőke, az eleven erő pusztulásának leginkább útját vághatnák a gyennektelenségi adó behozatalával. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekekkel biró családok az állam f'entartói, mert azok szolgáltatják alája az oszlopokat, ugy ezen családokra magának az államnak különös tekintettel kell lenni. Ma, bármily sorsú család legyen is egy-egy gyermekének a csecsemőkortól való felnevelése a munkaképes korig, 15 évig, legalább is belekerül átlag 200 K ba, ami fokozódik 2—3—4—5—6 gyermek mellett, ezenfelül viseli a család az állami, községi, megyei, egyházi és társadalmi adókat. Mig a ki nem állhattam őket. Azaz csak az aszszonyt. A férfi, az a szürke irodamoly, nem számit. De a feleségét gyűlölöm. Nem tudok elképzelni semmit, amit jobban utálnék nála, aki mióta a szomszédságtokba költözött, álnok módon behízelegte magát, itt tért foglal, téged a legnagyobb mértékben befolyásol, a te gondolkozásmódodát, ízlésedet is egészen átformálta, már ugy, hogy csak az ő szemeivel látsz, az ő füleivel hallasz. Egyszóval, belopta magát ide és én . . . — De Ilka, az Istenért, te mindig érthetetlenebb leszel. Ennyire féltékennyé tenne az irántam érzett barátság ? Ez mindenesetre nagyon hízelgő rám nézve. Mégis, nem szabadna ennyire utat engedni érzelmeidnek. Hiszen a szemeid csak ugy lángolnak a dühtől és az elkeseredés rekedtté változtatta a hangodat. Pedig az az asszony neked nem vétett. Nagyon kedves hozzád, amint hogy nem is tud más lenni senkihez. — Nekem nem kell az ő kedvessége. — Nos, ezt igazán nem sejthette szegény, különben, tudom, nem lenne terhedre a szeretetreméltóságával. — Szegény 1 — kacagott fel Ilka. — Még csak az hiányzik, hogy te sajnáld. Éppen te. Most Baloghné felállott a helyéről, közelebb lépett a leányhoz, kinek arcán apró, tüzes foltok jelezték, hogy mennyire izgatott. Dárday Ilka, felsőbb leányiskolái tanítónő, nem volt kimondott szépség és már nem is egészen fiatal, de a termete kívánatos, érzékeket ingerlő, a japáni vágású szemeiben pedig volt valami talányszerű kifejezés, melyet a férfiak néha érdé-. mésnek találnak a megfejtésre. Szóval érdekes leány volt. A kis Baloghnéval egy intézetbe jártak, tehát még innen dotálódott az ismeretségük, mely Szende Klára férjhezmenetelével eleinte egy kissé meglazult, de később szorosabbra fűződött, mint valaha. Legalább a leány nagyon kötötte magát ehhez a barátsághoz. A lehető leggyakrabban felkereste őket. Nyilvános helyeken: színházban, hangversenyen, felolvasó estélyeken mindig együtt jelent meg velük és a barátnője révén a férjjel nagyon fesztelenül, intim módon bánt, amit Klára bizonyos jóakarattal elnézéssel vett tudomásul. Baloghné ugyanis e tekintetben nagyon okos asszonyka volt és amit nem akart meglátni, azt nem is látta. Most azonban, ugy látszik, erőszakkal akarják felnyitni a szemeit, s azért bármiként igyekezett is, a hangja remegésón észre lehetett venni egy kis elfogultságot, amint kérdette : — Tulajdonképpen mi kifogásod van az én szomszédasszonyom ellen ? — Hogy mi, kifogásom van nekem ő ellene ? Semmi. Én mindössze néhányszor találkoztam vele itt, nálatok és egyszer meglátogattam az otthonában, a te társaságodban. Én irányomban kifogástalanul viselkedett. — „Én irányomban". Ezt a két szót megint olyan furcsán montad. Ha pnpirra veted, okvetlenül háromszor is aláhúztad volna. Most már, őszintén megvallva, kíváncsivá tettél és kérlek, ha csak teheted, elégítsd ki ezt a kíváncsiságomat. Ilka fürkészve nézett barátnője arcába. Nem alakoskodás e nála ez a nagy tudatlanság ? Nem akarja-e őt ugratni ? Nem. Két becsületes, nyilt tekintetű szem, némi kis szelíd malíciával mosolygott rá vissza. Éz az asszony csakugyan nem vette észre, hogy Reinholdné milyen szemérmetlen vakmerőséggel vetette ki hálóját az ura ellen ? Hogyan lehetséges ? ! — Nos, jól vau, — mondta hirtelen elhatározással, — hát kinyitom a szemeidet, hogy lássad, milyen örvény felé sodor a te határtalan bizalmad, indolencziád, vagy minek nevezzem. Reinholdné szereti az uradat. Ugy-e, összerezzentél?! — kiáltott fel bizalmasan. — Akkor hát még sem indolencia ez nálad ? Nos, annál jobb. így legalább könnyebben rávehettek, hogy szakíts vele. Egyszerre. Végérvényesen, minden újra közeledést lehetetlenné téve, amig nem késő. Mert ez egy veszedelmes teremtés, aki a barátság álarca alatt a leggaládabb módon akar meglopni téged. Vigyázz tehát 1 Légy résen ! Ha nem hinnél nekem, ma este megfigyelheted. Figyeld is meg jól A szemeit, ha Józsira néz... A hangját, ha hozzá szól . . . Aztán az öltözködését . . . Hogy mindezt csak az én szemem látja ! Megfoghatatlan ! Hogy nem vetted észre, hogy amióta közelebb jöttetek egymáshoz, az _ az asszony szinte kihívóan mindig olyan ruhákban jár, amilyen n a te urad ízlésének legjobban megfelel ? 0 szereti a tompa, elmosolyodott szilieket. Nos, Reinholdnét élénk szinü toiletteben azóta nem láttam. Józsi kedvenc illata az ibolya. A Reinholdné vöröses szőke hajából csak ugy árad ez az édes illat. Es így tovább, végig az egész vonalon, mindig és mindenben csak az ő kedvében igyekszik járni. Az olvasmányai is . . . Mult este a darwinizmus felett vitatkoztunk. A te uj barát-