Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-07 / 10. szám

a városi mérnököt Miskolcra a polgármester úrral együtt, hogy győ ződjenek meg ennek mikénti keresztülviteléről. Amennyiben a helyi vi szonyainknál fogva ez nem volna alkalmazható, ugy a mérnök felhívandó volna, hogy a téglagyárnál felhasz nálható volna-e a városi szemét és mekkora lóerőt tudnánk vele elérni. Nem közömbös dolog az, hogyha megtuduuk 25—30 vaggon szenet ta karitani a gépek üzeménél. A főtörekvésnek oda kell irá nyúlni, hogy minél olcsóbb erőt használjunk, már pedig ha szeméttel egyik város el tud érni tetemes megtaka ritást, miért ne követnénk annak mi is példáját. Hisz nem vagyunk oly gazdagok, hogy le mondhatnák évente 4—5000 koronáról akkor, amikor még a temérdek baczillust magába rejtő szemét elégetésével közegészségünket is fokozhatjuk. Tekintetes városi tanács ! Vágóhidi terveink felülvizsgálat alatt vannak, még jókor van azoknak esetleges átalakítása. A vágóhidnál mi a villamos áramot vettük fel hajtóerőül, már pedig tudjuk, hogy az áramot szénnel állítjuk elő, igy az elég drága, ha most sikerülne ezt az értéktelen szeméttel elérni, már ez tetemesen leszállítaná az üzemi kiadásokat, mi a tiszta jövödelem fokozását eredményezné. Ha azonban a helyszűke, vagy egyébb akadályok tennék lehetetlené a vágóbidnáli felhasználását ugy akkor a téglagyárnál kell ezt érvénye siteni. Mielőtt azonban a téglagyár kérdését is napirendre tűznénk annak terveit, költségvetéseit kell elkészíttetni, hogy láthassuk az elérhető hasznot. Pápa város mint erkölcsi testület nagyobb és olcsóbb tőkével dolgoz hátik, mint a magánosok s igy az anyagokat jutányosabban volna képes adni, sőt az anyag hitelezésével is előmozdíthatná az építkezést, mert a város az épülő házakon az anyag árát jelzálogilag mindenkor biztosithatná s a kölcsön veszélyeztetve nem lenne. Tekintetes tanács ! Midőn kormányelnökünk azt mondotta, hogy a városok ne várjanak mindent az államtól, hanem igyekezzenek a háztartásukban beálló hiányokat hasznoti hajtó közgazdasági vállalatok kézbevételével pótolni, láthatjuk tehát eb bői, hogy a városok megillető segély ben nein részesülhetnek, magukra vannak utalva, meg kell tehát ragadni mind azt ami hasznot hajthat, hogy az élet fokozatos küzdelmeiben megállhassanak. Eddig a beadvány igen üdvös és célszerű eszme, mely városunk egy közjövödelmi forrását képezné és igy nincs okunk kétkedni, hogy a városi tanács ezen eszmét megfontolás tár gyává fogja tenni és intézkedni fog, hogy ezen beadvány már a legközelebbi képviselőtestületünk elé kerüljön. A gyermeknap intézménye. A Gyermekvédő Liga az idén is április hó 1 és 2 napjaira tűzte ki az országos gyermeknapot és igy közeledvén ezen nap aktuálisnak tartjuk, hogy közönségünk figyelmét ezen humánus intézményre felhívjuk. Egy nemes eszme kopogtatott bebocsátásért most két éve. Szerényen jött és a jó szivek, érző lelkek halk könyörgő szavával kért segélyt a szegény, szükségben levő gyermekek számára. Pár fillért csak, alig valamit, mindössze minden adakozni szándékozó egy napi bruttóbevételé' nek egyetlen egy százalékát. Az u. n. „Gyermeknap" bevételének egy százalékát. Minden századnak van egy jellegzetes, kidomborodó eszméje, amelyet a lelkek mintegy ösztönszerűleg uralnak és amely annak karakterét megadja. Az elmúlt századot a műszaki haladás korszakának jegyezte fel a történelem. A jelen század küszöbén ott állottunk, hogy a legdurvább önzés sem hozhatott törvényeket tömegnyo mor terjedése előtt. És miközben avatottak és avatlanok ez aggasztó szocziális tünet okait kutatták, a jobbszivüek pedig azok orvoslására törekedtek : megütközéssel vették észre, hogy a tömegnyomor csirái már a bölcsőben ott bevernek, hogy idővel felburjánozva, hogy tovább leküzdhetetlen súlyossággal nehezedjünk a társadalomra. latától, mely egy elhibázott irányítással, egy véletlenül útjában fekvő, vagy rosszakaratulag elébe dobott kőtől, oly könnyen érhetné . . . — Ez még érdekesebbé és rokonszenvesebbé teszi a hőst, — gúnyolódott a gróf. — Természetesen ! mondta az egyik fiatal asszony. — Veszélyben van, — az életét koczkáztatja, — hogyne volna hát érdekes ? A grófné izgatottan közbeszólott : — Gyűlölni tudnám azért az aggodalomért, melyet nekem vakmerőségével okoz! — Ne beszélj ilyen badarságot 1 — mondta a gróf keserű és nála szokatlan érdes hangon. — Mint fiatal tiszt, az asszonyok és leányok kedvéért magam is annyi vakmerő ostobaságot követtem el, hogy elég alkalmam nyílt meggyőződni, milyen előnyt biztosithatunk magunknak a nő szivében, egy megbokrosodott paripa fékezésével. Az én ifjúkoromban a ló és a lovas volt a nők ideálja, — ma már azonban az automobil korában élünk. De a veszély, — a nagy közvetítő — mindenkorban ugyanaz marad. Mint hajtóvadászatnál a puskaropogás, ugy pattogott most a társalgás az egyes vendégek között. A gróf és a grófné, — kik szemben ültek — egy pillanatig hallgatva, merően nézték egymást. Gondolatuk találkozott, de nem a nemes és hős Vernonnál, ki pokoli gépén Marseille felé száguldott. Davenne Andréra gondoltak, a másik automobilkedvelőre, akinek nevét senkise emiitette és akit másnapra vendégül vártak a kastélyba. A grófné férje tekintetének hatása alatt állott ; nem volt ereje szemeit másfelé fordítani. A gróf, mint rendesen, most is jóságos mosolylyal, gyöngéden nézett nejére, de tekiutetébe sajátságos, szemrehányó szomorúság vegyült. Mindent megtett volna a no, hogy férje — az ő hibája miatt — ne szenvedjen, de André iránti szerelme meg bénította akaraterejét. Kölcsönös rokonszenv élesztette a szenvedélyt, mely eleinte titkon lappangót, mig végre egy estén szavakban tört magának utat, — szivből a szívhez, — olyan sebeket tépve, melyeket csak forró csókok özönével gyógyíthattak meg. A fiatal grófné csak akkor vette észre, hogy férjét, ha nem is tényleg, de gondolatban elárulja, mikor szivét már örökre, visszavonhatatlan, másnak ajándékozta. Lelkiismerete nem bántotta, de mély fájdalommal érezte, milyen kin az, hogy férje őt imádja, mialatt ő kénytelen mindig csak másra gondolni. — Még egy sürgöny ! — kiáltja az egyik vendég. A nyitott ablakon látták a táviróhivatalnok leányát a parkon áthaladni, ki a kék sürgönyt kezében lobogtatta. — Vern|n bizonyosan Lyonba érkezett ! , Általános, feszült figyelem mellett bontotta fel a gróí a sürgönyt, de hirtelen megrezzent, karjai lehanyatlottak és arca olyan vérvörös lett, mintha szélhűdés érte volna. Szomszédnője részvéttel hajolt hozzá és félhalkan olvasta a sürgöny tartalmát : — Erős hajlásnál, gyors vágtatással egy háznak rohant, soffőr sértetlen Davenne azonnal meghalt. — Davenne André ? ! torrercséiTre felkiáltás "liem a grof-| eredt. Férjének tekintete ismét lekötví íartotta, de szemeiben még sohase látott -en határozott kifejezést. Keményen, szigorúan, rejéj kegyetlenül nézett rá és d Ijesen megbénította a nőfcf " üass ! —- ezt látszotL-m MEGNYÍLT. MI? az uj postapalotával szemben az „ARANY OROSZLANY"-hoz cimzett brazíliai káyébehoz cl t cil főlera kata, hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. JJ Kapható még : nyers kávé, czukor, csokoládéi eacaó. Nlandola, mazsolya-szőllő, vanília Hizs, szilva. Valódi nemes paprika. Dió. Tea, rum, likőrök, cognac eredeti zárt palackokban. JJ VALÓDI G Y Ó G Y-C O G N A C. j; A n. é. közönség szíves pártfogást kérve, maradtam teljes tisztelettel LOWENSTEIN M. MIKSA,