Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-01-10 / 2. szám

^^rjgolysim- lOOQ. jft.r>ixáa? ÍO. 9. wám. IVVI'U KOZLÍÍW KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Kire szavazzunk ? — A városi képviselőválasztásokról. — Nemrégiben emlékezetükbe hoz tuk városunk polgárságának, hogy rövid idő múlva a városi képviselő­választások napirenden lesznek s fel hívtuk figyelmüket ezen fontos s városunkra kiható mozzanatia. Sajnosan tapasztaljuk azonban, hogy városunkban minden csendes s oly csekély érdeklődés mutatkozik e tekintetben, mintha arról volna szó, frpgy ki lesz a kis kantai hegybíró. Ez volt s ez lesz örökké vesze­delme városunk közéletének. Ez szüli a tespedést és azt, hogy mig a szomszéd városok rohamosan ha­ladnak és gyarapodnak, addig Pápa városa lethargikus Almát alussza, s összetett kezekkel s nyitott szájjal vájja a sült galambot. Marad mind a légiben. Azaz de­hogy is marad. Az adók és egyéb terhek folyton szaporodnak, a városi pótadó is, szóval a polgárság zöme TÁRCZA. Az ifjú Szentimrey, Mikor a fiatal Szentimrei, letéve az érettségit, haza ment szüleihez, az apja boldog büszkeséggel nézett rá, jobban mondva, fölnézett rá, mert fia majdnem egy fejjel magasabb volt nála. Vállain, melyek jóval szélesebbek voltak az övénén, ugyanaz a büszke tartású fej, a merész sasorr, a villogó szemek, magasan iveit szemöldökök; egyszóval ugyanazok a vonások és formák, mint az idősebb Szentimreyn, csakhogy egy fokkal nagyobb, fenségesebb kiadásban. Szentimrey kétszer is körüljárta íiát, föl­nézett rá : Te, Miklós, te nagyobb vagy, mint ón. — Valamivel nagyobbra nőttem, — monda nevetve az ifju. — És . . . és ugy látom, hogy jóval erősebb is. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: gmftAIPSSK WMI^fliS, már már leroskag az óriási teher alatt. Tanácstalanul állunk és nincs, ki segítene rajtunk. Azok, kik segít­hetnének rajtunk nem törődnek a város ügyeivel, nem jelennek meg a gyűléseken, de nem is igen kiván koznak a képviselőtestületbe. Ők csak abban találják kedvüket, hogy a város tétlenségét élcelik, azt nevetségessé tenni igyekeznek, sőt egyesek terveit akadályozni iparkod­ván, ami azt mutatja, hogy még sem egészeh munkátlanok, honem tevé kenyek, akár a sáskahad. Ha azután a város nem az ő gondolkozásuk után intézkedik, meg­szólal az elégedetlenség s foly a pa­nasz minden ellen, csak magas aze mélyiségüket nem hibáztatják. Pedig itt rejlik a hiba. Üljenek be a tanács­terembe s ott hangoztassák szavukat, nem pedig a kaszinó termeiben. Lapunk hasábjain már többször igyekeztünk felszólalásainkkal ezen ferdeségeket megszüntetni s a városi — No, erre szükségem is lesz, hisz én leszek az első Szentimrey, akinek meg kell küzdenie az élet nehézségeivel, — mondá jókedvűen. Az idősebb Szentimrey elkomolyodott egy kicsit. — Ki tudja, — szólt aztán, — igaz, hogy ma már vagyonunk nincsen, de ilyen délczeg termetű ifju sem lesz több az ösz­szes vármegyékben. És Szentimrey, aki nem tudott sokáig sem busulni, sem nagyon komoly lenni, is­mét mosolygott és szemei felvillantak, mi­közben fiához hajolva mondta : — Nem egy szép leánynak a szeme fog rajtad megakadni, talán olyannak is, akinek éppen akkora dominiuma van, mint a Szentimreyeknek volt. Miklós egy kissé elvörösödött, aztán legyintett kezével, és tovább menve, halkan fütyörészni kezdett, majd hirtelen meg­szólalt : — Nem lesz nekem időm az udvar­HIRDETESEK 88 NYÍLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R M I M könyvkereskedésében. polgárság érdeklődését ebben az irány­ban felkölteni. Reá mutatunk a módokra és esz­közökre melyek a boldoguláshoz ve­zetnek. És mit értünk vele ? Egyáltalán semmit, avagy leg­fölyebb azt, hogy a jobb érzésüek közül néhányan igazat adnak ugyan nekünk, de a kivitelre nézve hiány­zott az erős akarat, a vállalkozási szellem. És marad minden a régiben. Jeleztük az irányt, melyben vá­rosunknak fejlődnie kell, ha boldo­gulni akarunk. Minden alkalomal fel­emeltük szavunkat, mellyel városunk jóllétének emelését czéloztuk, és fel­fogjuk emelni mindaddig, mig célun­kat el nem érjük. A mostani képviselőválasztások oly fontos aktust képeznek városunk jövőjére nézve, mely kötelességünk teljesítését a legnagyobb mórtékben hivja fel. Tudjuk jól, hogy városunk most az átalakulás és haladás korszakával óhajt lépést tartani. Most tehát egy lásra, sok dolgom lesz, amig olyan hely­zetbe jutok, hogy megnősülhetek. Az öreg Szentimrey hirtelen a hom­lokához kapott. — Te, megállj csak, te könnyen jut­hatnál olyan helyzetbe. — Hogy-hogy ? — Most jut eszembe, — szólt az idő­sebb Szentimrey, és az Íróasztalhoz szaladva, a fiókokban keresgélni kezdett. — Most jut eszembe, hogy a nagybátyám tetemes vagyont akart nekem juttatni az övéből, ha a kamarásságot megszerzem és előtte, mint ilyen, bemutatkozom. Itt van a levele is. — Szentimrey felbontja a levelet és gyorsan átfutja. — Én nem szerezhettem meg, mert egyik ősapám, Szentimrey Arisztid, mesal­liance ot kötött. íme, — szólt Szentimrey és nagy iv papirost tárt fia elé, mely tele volt rajzolva az ősfa ágazataival, — a ka­marássaghoz szükséges ősök közül a leg­magasabban álló követte el azt a hibát, U|| I r r 1 9 1 A Csak olyant, a mely az ülllTPYl SfOTPf Itnrtinlr 7 Hs®Yinanyertreberendezettkávépörköldéböl LVAll I vll UUVvl lm I lllill I U BP ont a frissen pörkölve kerül ki, amely kiváló J zamatánál fogva közkedvelt. pp" Kapható: KORÉIN VILMOS fűszer-nagykereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom