Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-28 / 9. szám

lálkozunk ott, ellökve, eltaszítva utjukból, sarokba szorítva az igazán beteg, nyomorék és munkára csakugyan nem képes és segélyre valóban érdemeseket. Nos hát ha ezt látjuk, el kell ösmernünk annak az igazságát, hogy a sok jótékony intézmény csak növeli a proletáriátust. De ám lássuk a másik mondást, vajon erről is kiderül-e az igazság ? Hajdanában, nem is olyan régen, 4 egyszerű polgárember volt a város négy kerületébe beosztva szolgálattételre. Fertálymestereknek hivták őket. Ez a négy egyszerű polgárember mintegy össze volt forrva kiki a maga kerületével, ismert abban minden házat, minden embert de ínég minden barmot is úgyannyira, hogy ránézett valamely bitang állatra és megmondta menten, hogy kié. Ez a négy egyszerű polgárember ösmerte kerületének minden zugát, baját, buját és tudta, hogy kerületében ki az, aki segélyre szorul, aki segélyre érdemes, kinek mit és mennyit kell adni, hogy rajta segitve legyen. De nem is volt ám akkor annyi ingyenélő, henye és munkakerülő ember mint ma van. Nem is volt okuk a háziasszonyoknak panaszra, akadt mindenféle munkára munkáskéz és munkaerő annyi, amennyi csak kellett. Világos tehát, hogy ezt az állapotot nem szüli egyéb, mint az egyes kerületeknek szegényügyi tekintetekben való ellenőrizetlensége. Amin csak a szegényügynek gyökeres rendezése segithet. A város szervezeti szabályzatában van egy fejezet, melynek czime: közjótékonyság és sze gényügyi bizottság. — Ebben az van mondva: „Ezen bizottság feladata: a jótékonyság forrásait megnyitni és irányítani, a szegényügy rendezése és a segélyezések érdemében javaslatokat tenni, szegényházra s a város kezelése alatt álló összes jótékony intézetekre felügyelni." Nos hát a szegényügyi bizottság itt vázolt feladatának csak kis részben felelhet meg. Mert a szegényügyi bizottság, ha hivatásának legfelsőbb magaslatára emelkedik is, nem Mózes hogy botjával a sziklára ütve, a jótékonyság forrásait megnyithatná és igy nincs is mit irányítania, szegény háza nincs, tehát erre nem is ügyelhet fel s a város kezelése alatt jótékony intézetek nem állanak — most ujabban a népkonyhát kivéve, — tehát eddig nem volt mire felügyelnie, maradt tehát egy feladat és ez : a szegényügy rendezése és a segélyezések érdemében javaslatokat tenni. És ha a szegényügyi bizottság csak ezt az egy feladatát oldja is meg, eleget tesz. Ámde ezt a szegényügyi bizottságot még nem is láttuk együtt egyetlenegyszer sem. Valóban itt az ideje, hogy nálunk a szegényügy rendeztessék. A szegények pontosan összeirassanak, róluk pontos nyilvántartás vezetessék. Az egyes kerületekbe szegényügyi felügyelők választassanak megfelelő számban akik a kerületükhöz tartozó szegények személyes, családi és megélhetési viszonyait figyelemmel kisérjék és a segélyezésre ennek minőségére és nagyságára előterjesztéseket, javaslatokat tegyenek. — Nagyon természetes, hogy ezek a szegényügyi felügyelőségek nem holmi fizetéses állások, hanem tiszteletbeliek és a szegényügyi felügyelők abban a lelki megnyugvásban lelnék jutalmukat, mellyel a szegények érdekeinek istápolása jár. Csakis ily módon lehet a szegényügyet rendezni. Csakis igy lehetséges, hogy ugy az állandó mint az alkalmi segélyezés előnyeiben csakis olyanok részesüljenek akik erre valóban utalvák és olyan mértékben amint arra szorulvák. Szóval a szegényügy rendezésében az első lépés egy rendszer megteremtése. Városi intézményeink kiépítése, Irta : Csoknyay Károly városi főjegyző. Városunk főjegyzője ezen cikket a „Városok Lapja* részére irta, melyet közérdekű voltánál fogva mi is közöljük : Minden város vezetősége a foko zott életigények folytán arra törekszik, hogy jövedelmeit emelje, uj jövedelmi forrásokat nyisson anélkül, hogy a város közönségének terhét növelné. Ez helyes politika, mert letűnt már az a korszak, hogy kizárólag pótadók kivetésével fedezzük a szükségleteinket, tekintve, hogy legtöbb városban a lakosság teherviselő képessége több erőpróbát ki nem bir. De honnan vegye a megoldás^ váró feladatok- te Jjeai téléhez a szükséges összeget f Szerény nézetem szerint meg lehetne szerezni, ha uj jövedelmi forrásként bevezetnénk városaink nagy részénél a kölcsOnös városi tüzkarbiztositást. A mi helyi viszonyainkból indulnak ki, nálunk van 2200 ház, egy ház után átlag 2u K., SOBBBi sokat látott és alig egy negyedórái társalgás után azt is kiderítették, hogy számos közös jó barátuk és ismerősük van. Csakhamar kölcsönösen megértették egymást és mire asztalbontásra került a sor, már bizalmas barátok lettek. Mikor a zenekar harsonája a tánc kezdetét jelezte, Philip érdekes asztaltársnőjének karját nyújtotta és fölényes mosolylyal igy szólt hozzá : — Asszonyom, az olyan emberek, mint mi, kik éveket töltöttek Bécsben, a keringő és tánc hazájában, nem találhatják gyönyörüket egy londoni bálban, mely engem mindig a pajtában tartott parasztbálokra emlékeztet. Ha tehát nincs ellenére, menjünk ki az erkélyre és folytassuk megkezdett beszélgetésünket ; remélem, ott nem háborgatnak bennünket ! Mrs. Mervyn kaczagott és elfogadta az ajánlatot. Májin vége felé járt az idő: kel lemes, enyhe tavaszi est volt, melynek áhítatos csendjét csak az utcán robogó kocsik dübörgése szakította néha félbe ; üdítő hársfaillat árasztotta el a levegőt ; az uj barátok egy pálma védelme alatt, teljes biztonságban ültek az erkély szegletében. Olyan mélyen elmerültek a társalgásba, olyan vonzónak, lebilíncselőnek találták bizalmas együttlétüket, hogy az idő észrevétlenül repült el fölöttük. Philip ugyan nem emlékezett tökéletesen, hogy miről is beszélgettek, de valószínűleg helyesebb is volt, ha mindjárt elfelejtették. Egy mozzanatra azonban tisztán és világosan emlékezett : arra, hogy Mrs. Mervyn egészen közel hajolt hozzá, a karjára támaszkodott, érezte forró leheletét és tüzes ajkának mámorító csókját... mikor egy kellemetlen hang a társasághoz visszaszólította. Az estély véget ért. Mrs. Mervyn lady Pell.yvel hazakocsizott, de előbb megígérte Philipnek, hogy másnap reggel sétalovaglást tesz vele Kottán Rowba. Öt perczczel később Philip is elhagyta a Bennington palotát. Fáradsága miatt nem tehette meg gyalog az utat, tehát bérkocsit szólított. Ebben a pillanatban hirtelen meglepetés érte. Fiilsiketitő, dübörgő zajjal egy másik kocsi robogott elő és utat törve magának, az elsőbben szólított kocsi elé vágtatott. Philip Drake, mint udvarias ember, sokat tartott az udvariasságról, tehát elismerő mosolylyal fogadta a véletlenül oly hirtelen ott termett kocsit, könnyedén beleugrott és azt kiáltotta a kocsisnak : „Jerínyn Street !" —Azután kényelmesen hátradőlt az ülésen, szivarra gyújtott és elmélkedve Összegezte az est élményeit. Egyszerre észrevette, hogy hamis irányban haladnak és dühös kiáltással riadt fel merengéséből. Ahelyett, hogy a Hyde-Park felé hajtottak volna, honnan az ut a Park Lane és Piccadillyn át a Jermyn-Streetre vezet, az ellenkező irányban a lejtőre jutottak Notting Hill felé. Dühösen rántotta meg MEGNYÍLT. MI? az uj postapalotával szemben az „ARANY OROSZLÁNY"-hoz címzett brazíliai kávébehozatal • ,i fölerakat a, 1 hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. J{ Kapható még : nyers kávé, czukor, csokoládé, cacaó. Wiandola, mazsolya-szőllő, vanília. Hizs, szilva. Valódi nemes paprika. Dió- Tea, rum, likőrök, cognac eredeti zárt palackokban. •• VALÓDI G Y Ó G Y-C O G N A C A n. é. közönség szíves pártfogást kérve, maradtam teljes tisztelettel LÖWENSTEIN M. MIKSA.