Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-12-26 / 52. szám

követeljük a politikai meggyőződések tiszteletét: annál inkább követelhetünk tiszteletet vallásos érzelmeinknek, melyek családunkkal közösek. Becsük is azért nagyobb, mert ilyenek. Ez okból semmi fél más téren nem olyan jogosult a ragaszkodás az ösök intézményeihez, szokásaihoz, erkölcseihez, mint a vallási téren. Ha itt elhagyogatjuk a régi utakat: azokat sem becsüljük, kik az utakon küzdve megelőztek bennünket, örökül hagyván neKünk, mit jónak és üdvösnek Ítéltek. Hiába, hogy ha ebből mi csekélynek tartunk valamit s nem méltatjuk kellő figyelmünkre. De hát illik-e a keresztyénségnek ezen legszebb, legörvendetesebb ünnepén ily szomorú gondolatokkal fog lalkozni ? Illik-e az öröm éneke helyett az ajkakat keserű panaszra fakasztani? Nem ! Nem illik kicsiny hitünek lenni. A szeretet ünnepén nem szabad elcsüggednünk. Énekeljünk szívvel lélekkel, hogy „dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" De ne feledjük, hogy csak a jóakaratú embereké a béke ! A béke biztosítása pedig azon eszmék diadalra juttatásában áll, melyeket az Istenember hirdetett. Ha békét akarunk, harczolnunk kell a gonosz ellen, hogy a jó győzedelmeskedjék. Harczolnunk kell a templomban, az iskolában, a társadalomban, a családban. Harczolnunk kell a szellem, a vallás és erény és a tudomány fegyvereivel. S bár gyarló emberi vérünk, létfenntartási érdekünk, vallási és politikai érzetünk és véleményünk, söt sokszor hazafiúi kötelességünk is muló korlátokat von még ma is ember és ember között; s bár a keresztyén társadalom nagy alkotmánya sem lehet még ez ideig mert az emberi szenvedélyek ostromaitól: lenni keli egy napnak, melyen egy testvérként ölelünk magunkhoz mindenkit, ki Isten képét viseli. Az a nap Karácsony, a szeretet ünnepe. Ezen eszmék és érzések között kívánunk boldog ünneplést városunk lakosságának és lapunk t. olvasóinak. itá tál Lapunk jövő heti száma a XX-ik évfolyamba lép. Minden embernek, minden intézménynek vannak ócsárlói, kritikusai. Hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy még jótékony nőegyleteket, templomi beszédeket, műkedvelő közreműködőket is „le kritizálnak". De senkinek sincs annyi bírálója, ellensége, mint egy hírlapnak. És §zek a bírálók, még a leghiggadtabbak is, türelmetlenek, elfogultak, igazságtalanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha ellenkező véleményben vannak azzal, amit az újság ir, akkor a szegény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a cikk véletlenül az olvasó anyagi, vagy más egyéb órde keit érinti, akkor az irója legalább is máglyára való. Alább nem is adják a t. kritikus urak, már t. i. a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, ugy hozzávehetőlegesen legalább is annyi, mint a mennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy egy lap helyzete az olvasókkal szemben nagyon kényes. A hírlapíró nagyon jól tudja, hogy örökös Scyilla és Chambdis között „kacsázik", hogy vagy ezért, yagy má sért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran nem hirlapiró az, aki irtában csak azt nézi, hogy nép szerű legyen, vagy kegyeket hajhászszon. Minden hirlapiró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért küzd, buzdít, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, eszményeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebb, a hirlapiró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ö jót akar, az nem törődik vele. És e félszeg helyzet viszásságait hatványozott mértékben érezzük a vi— Hát csak eddig tartott a szeretet, Szűcs Lidi ? Ütött volna beléd a tüzes istennyila, mikor először láttalak ! Az öreg ápoló asszony fejét csóválja, s egy-egy áhítatos fohászt bocsát a tekintetes ur káromkodása közé: — Egeknek szent ura, segits! — Ne óbégasson, mordult rá Botos Laci, inkább azért imádkozzék, hogy az Isten pusztítson már el egészen. — Ha igy türelmetlenkedik, hát igazán az lesz a vége, — mondotta neki az orvos, aki éppen akkor jött*ki hozzá a városból. Zsémbes öreg ur volt az orvos, nem igen válogatta a szót. Egyenesen megmondta Botos Lacinak, hogy elviszi az ördög, ha nem vigyáz magára. Már megint láza van. — Bánom is én, — felelt az. Amilyen elkeseredett volt, igazán nem bánta volna. Legyen már vége ennek a kínlódásnak. Hiszen ki törődik már ővele ? A doktor azonban ugy sejti, hogy mégis van valaki, aki törődik vele, ámbár nem érdemli meg. De a doktornak nem az a dolga, hogy széttört házasságokat összeforrassza, elég dolga van neki a tört karral, meg lábakkal. Alkalmasint le kell vágni legalább az egyiket, ha már nem késő. Hazatérőben megállt még a kanalasi pusztán Jávoréknál. Ott is meg kell nézni egy beteg gyereket. Aztán egy pohárka szilvóriumot is inni kell az öreg Jávor Pállal, s beszédközben előhozza a doktor Botos Lacit. Jávor Pál nem akar semmit sem hallani a vejéről, inkább kimegy a szobából. Az asszony azonban kíváncsi, ő szeretné már annak a gonosz embernek a végpusztulását hallani. A leánya — a Botos Laci felesége — szavába vágott az anyjának : — Édesanyám ! — Hallgas, — szólt az anyja ; — neked is jobb volna, ha már özvegy lennél. — Bíz az megeshetik nemsokára, — mondta az orvos. — Veszedelmes az állapota. Nem javul. Félek, hogyha életben marad is, féllábú ko dus lesz az istenadta. No, annyi igaz, hogy keservesen meglakol mindenért, amit vétett. Nagyon siralmas elhagyatottságban találtam. Nincs, aki egy vigasztaló szót szólna hozzá. Nincs aki megigazítaná feje alatt a vánkost. Csak egy pénzért fogadott álmos, buta vén aszszony cammog körülötte. Mikor az orvos elment, a fiatal asszony odafordult az anyjához : — Édesanyám, én vissza akarok menni az uramhoz. Az anyja összecsapta a két kezét: — Vissza akarsz menni ahhoz a gyalázatoshoz ? Hát nem ég ki a szemed ? Jávor Pál is bejött, ő is rátámadt a leányára : — No, csak az kellene még, hogy te ahhoz menj vissza, aki téged elkergetett! Hadd vesszen ott, ahol van. Az anyja kérte, könyörgött neki: — Ne menj, édes lányom. Az atyja fenyegette : — Ha elmész, haza ne jöjj többé. Látni sem akarunk soha ez életben. De a fiatal asszony csak azt ismételte : — El kell mennem, — nem tehetek másképp. Mikor éjjel kábult fejjel, lázas álmából fölriadt Botos Laci, azt hitte, hogy még Azért pártoljuk a Brazília kávébehozatalt j|fj | nem kiabál az áraival, Ifi firl 11 e

m ^veszti meg a vevőközönséget az áruval, ™ v * * ott kapható naponta friss pörkölt kávé, TJg'^rszixx-bón- nyerská-v-é 3s:-ÜLlöxLleg©sség:elc:"b©ix ±s nagy a> vá:Laszs-fcéls:. Kapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsoiyaszöüö, vanilia, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea* rum, likőr és cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• E:-D.gler é>s caramella 3s:üXö:rLlegessóg— A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LOWEIISTEIN M. MIKSA.