Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-11-21 / 47. szám

XIX. é-vfoly-a-m ­^áirpa, 1909. novem"ber 21. 4r7. szám . JNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENLK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 50 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: wm^A^Bmm iM«m HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. i es lenni. Városunk képviselőtestülete a hol­napi napra rendkivüli közgyűlésre van egybehiva. A tapasztalatok, melyek utóbbi időben a képviselőtestületi köz­gyűléseken észlelhetők voltak, teszik kötelességünkké, hogy minden alka­lommal midőn közügyeink jövőjéről tanácskoznak, képviselőinket köteles­ségtelj esitésére figyelmeztessük. Nemcsak mi, de mindazok, kik figyelemmel kisérik Pápa város köz­ügyeit, kénytelenek arra a tapaszta­latra jutni, hogy városunk a mult hanyagságain nem akar okulni, a jö­vőről pedig képes volna ugyan gon­doskodni, de a határtalan indolentia kerékkötője marad minden ujabbi al­kotásoknak. Egész sora a hasznos és szük­séges közérdekű teendőknek vár a megoldásra és mégis nem látunk szor­goskodó elmét, nem látunk munkál­kodó kezet azok megtestesitésére. Hanem igenis látunk könnyelmű fe­ledékenységet, a mult bajok iránt, keleti tétlenséget és lenyhe semmivel törődést a jövőre nézve. Haladjunk a korral! Ez legyen jelszavunk, mert most már Pápa vá­rosa sem vonhatja ki magát a hala­dás eszméje alól. Futnunk kell ne­künk is a többi városokkal, hogy el ne tiporjanak, usznunk kell az árral, hogy el ne sodorjon. Sajnos, hogy anyagi erőnk cse­kélysége megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, óhajaink­kal, mindamellett a haladó kor ujabb követelményei megkívánják — s ez elöl ki nem térhetünk, —• hogy ez irányban tőlünk telhetőleg a legszük­ségesebb áldozatokat meghozzuk. Nem szabad habozni. Merni és tenni kell, mert az ide-oda kapkodás­sal és rendszertelen intézkedésekkel már többször megégettük a szánkat s ha mostan is elszalaszfcjuk az al­kalmat, ez csak azt bizonyítaná, hogy nincs meg bennük a fejlődési ké­pesség. Városunkban több tervvel és esz­mével foglalkoznak, melyek a köz­vélemény helyeslésével találkoznak, de sajnos mikor legszebben tündököl, akkor pattan szét, mint a buborék, hátrahagyva a csalódást, a kiábrán­dulást, Ne várjunk mindent a várostól, hanem vigyünk át ilyen eszméket s terveket a gyakorlati térre. Mutassuk meg, hogy közügyeinket nem csak pótadó felemeléssel, hanem reális si­kerekkel is biztosit hatjuk. Szükséges tehát, hogy közügye­inket a végrehajtásra^hivatott tényezőn: vegyék kezökbe s a nagy müvek léte­sítésében egymást vállvetve támogassák. Mert ha valaha, ugy most van szükség az egyetértésre, az erök egye­sítésére, hogy városunk jövője bizto.­sitassék s mindazon eszmék s tervek a megvalósulás stádiumát érjék el. Pápa város javát egyaránt előmozdító nagy célok megvalósítása érdekében szűnjön meg köztünk, ha van, a bizal­matlanság és a féltékenykedés.. TÁKCZA. Az igazi ur, i. A cigány állandóan pókhálófinom, fe­kete ruhát, vakító ingpáncélt viselt; elegáns volt, mint a legkifogástahinabb francia ur, aki most készül helyet foglalni a köztársa­sági elnök ebédlőasztalánál. Brilliántos tűjét az angol urakházának alelnöke szúrta a nyakkendőjébe, mikor egy viharos éjszakán ő hidegvérüsége megbomolva hajigálta a pez^gőpalackokat a klub tükörfalaiba. Órá­jának ára egy kis balkánfejedelemség pénz­ügy' egyensúlyát billentette fel; gyűrűi, mint a római bíborosok klenódumai. S köz­tük a legszebb, a legkáprázatosabb egy bűbájos rivierai kaland emléke volt, egy csodás, özvegy orosz hercegnő ajándéka, aki négy, szénfekete kaukázusi paripáját hajtotta a nizzai virágkorzón s mosoly nélkül fogadta a nemzetközi nábobok hó­doló ibolya-záporát. Mert a cigány nyirettyüjét megáldották az istenek, akik hajdaiionta földöntúli ha­talmat adtak Orpheusz és Amfion lantjának. A mirhosz muzsikusa házakat városokat épített: „durva kő mozdulva önként a lantos húrjain". Az ő nótájára pedig, ellenkezőleg, nem egy ősi ház omlott össze, nem egy csinos kis birtok ura hallotta megperdülni a dobszót, ha az ő kesergőjében sokat gyönyörködött. S hattyúdalát elhúzván sok csalódott szerelemnek, még több vagyonnak: kicsi lett neki Magyarország. Piros sujtásos huszárdolmányban muzsikált a Grand Caíó vendégeinek,- segítvén a világváros Saint­Hipotheseit megfiatalodni, amely csudára a mellettük ülő csipkés, bájos boszorkányok már nem igen valának képesek. 8 azután ismét a frakk korszaka következett: busuló arisztokraták, vidám parvenük, gyögyörü­séges mondainek mulatságán, ahol a szik­rázó csillárok alatt szinte félve, remegve bontotta ki szárnyait a „Cserebogár, sárga cserebogár ..." Majd föltárult előtte a min­den művészek Eldorádója, kincses Orosz­ország, ahol egy nagyherceg estélyén, a cár füle hallatára húzta el a Rákóci-mdulót olyan tüzesen, vakmerően, diadalmasan, mintha a muszka invázióért akarna elég­tételt venni a cigány, a magyar cigány. Azért pártoljuk a Brazília kávébehozatalt HH | nem kiabál az áraival, 111 fiFl nem téves z^ m e§ a vevőközönséget az áruval, iBm v 1 ott kapható naponta friss pörkölt kávé. Úgyszintén nyersfeá^ré Ifalönlegességelsibeii ±s nagy a -választók. Kapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöllö, vanilia, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, likőr és cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• Kugler és oaicaxnella, különlegesség. — A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LÖWENSTEIN ML MIKSA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom