Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-29 / 35. szám

kalmas a cikkíró ur javasolt felosz tási mód. Mást ajánlunk tehát. Állapítsa meg a kormány időlegesen az összes városokra nézve a tisztviselői fizetések minimumát, megfelelő lakbérrel együtt. Ezen az alapon határozza meg minden egyes városra nézve külön-külön a fizetésrendezés folytán előálló te hertöbbletet s ezen tehertöbblet és a 2 millió korona számviszonya képezze a kulcsot az adandó segély mérvére nézve. Vagyis egy fiktív példával élve, ha a városi alkalmazottak jelenlegi illetményeinek összeredménye 10 millió koronát tesz ki, a kormány által megállapítandó minimális fizetés és lakbér mellett pedig ezen összeg 15 millió koronára emelkednék, az ily módon előálló 5 millió korona teher többlet fedezve a 2 millió korona segélylyel, minden város a tehertöbblet 2/s-ét, vagyis 40% át kapná időleges segélyképen. Csakis ily módon volna elérhető az, hogy a 2 millió korona rendelte téséhez hiven, kizárólag a'fizetések rendezésére fordíttatnék. A fizetések minimumának ilyetén megállapitása már azért is üdvös volna, hogy a kapott segély az egyes városok tisztviselői közti felosztásnak is alapul szolgálhatna, miáltal elkerültetnék a segélynek az egyes váró • sok keretén belüli azon igazságtalan felosztása, amely a jelenlegi fizetések aránytalansága folytán teltétlenül elő állna. Igaz ugyan, hogy ezen felosztási terv viszont a gazdagabb városok érdekeit sértené, azon arányban, meunél előnyösebben vannak ott a fizetések rendezve, de nem méltányosabb e, ha a gazdag juttat valamit feleslegéből a szegénynek, minthogy a szegény legyen áldozata a saját nyomoruságá uak. t OMKE. közgyűlése. — 1909. augusztus 22. — Az OMKE. pápai fiókja mult vasárnap délután 3V

2 órakor tartotta meg a Lloyd helyiségében évi rendes közgyűlését. Elnök távollétében Hanauer Zoltán alelnök elnökölt, ki üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv hitelesítésére ifj. Eisler Mór és Fischer Gyula tagokat kéri fel. Lázár Ádám pénztáros bemutatja az évi zárszámadásokat és a jövő évi költségvetést, melyeket a közgyűlés tudomásul vesz és részére a szokásos felmentvényt megadja. Ezután dr. Fehér Dezső titkár felolvasta titkári jelentését az egyesület évi működéséről, melyet közérdekül voltánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : Tisztelt közgyűlés ! A folyó évről szóló titkári jelentésem tartalmilag némileg eltér az előbbeni években tett jelentésemtől, amennyiben ez al kalommal nem csak a központ és a mi kerületünk évi működéséről kívánok megemlékezni, hanem azon tapasztalatomat is kikivánom fejteni, a melyet évek során át az * Omke működéséből szereztem. Kikivánom fejteni ezen nézetemet az ért, mert azt látom, hogy a tagok túlnyomó része, de különösen azok, a kik érdeke az | Omke céljával azonos lenne, az Omkeval \ annak működésében szolidaritást nem vállalnak, illetve azt vagy egyáltalában nem, vagy a kellő hatékonysággal nem támogatják. Azt látom, hogy azok túlnyomó többsége, a kiknek saját érdekükben az Omkét erősíteni kellene, indolensek, vagy nem ismerik az Omke célját, vagy ha ismerik is, anélkül, hogy a kellő az Omkeba való belépéssel annak erkölcsi és anyagi támogatásával biztosítanák, eréjeit lebecsülik. Arra kérem tehát a tisztelt közgyűlést, szenteljen néhány percnyi türelmet ezen gondolataim meghallgatásának, mert az egész intézmény kellő hatékonysággal való működésének föltételét az képezi, hogy mindazok, akik az Omke céljaival társadalmi és gazdasági tekintetben egyérdeküek, ne vonják ki magukat az érdekeik védelme szempontjából alakult egyesület kötelékéből, hanem szivvel lélekkel csoportosuljanak a Omke zászlaja alá. Az Omke célját és feladatát az képezi, hagy a kereskedelmi érdekek ugy a törvényhozásban mint a közigazgatásban megvédessenek, illetve a kereskedelem az általános közgazdaságban mint hazánk közgazdaságára fontos tényező, utóbbi gazdasági ágakkal egyenlő védelemben és támogatásban részesüljön. Végeredményében tehát az Omke célját az képezi, hogy kivivja azt, hogy minden megtörténjék a mi szükséges ahhoz, hogy a kereskedelem közgazdasági jelentőségéhez mérten föl virágozzék és semmi se történjék olyan sem a törvényhozásban sem a közigazgatásban, a mi a kereskedelem érdekével ellenkezik. Egy szóval tehát az Omke célját a kereskedelem közgazdasági jelentőségéhez mért társadalmi és gazdasági elhelyezkedését jelenti. Ahhoz azonban, hogy a kereskedelem necsak ki ne szoritassék abból a helyzetből amelyet eddig elfoglalt, hanem a termelési tényezők helyes gazdasági elhelyezkedésének megfelelő helyet foglaljon el, szükséges a kereskedelem megnyilvánuló ereje. Ezen erő pedig csak a szervezkedés által érhető el, jobban mondva mutatható ki. És higyje el a tisztelt közgyűlés azt, hogy nem elég az, hogy a kereskedő osztály tudatában van azon fontos szerepének, a melyet a közgazdasági életben betölt, — némileg a dolgok belső ereje az osztály igazsága, ez csak szükséges ahhoz, hogy kellő erő kifejtéssel a közgazdasági élet harcában érvényesülhessen, hanem föltételét képezi maga az erőkifejtés is, a mi pedig nem egyébb, mint az egyérdeküek tömörítése. Annak igazságát, hogy a szervezett Hát azért nagyon megszerették az uj tiszteletest a komolyabb népek és szerették a térjek is, talán ugyanazért, amiért az aszszonyuk epéskedtek vele. Az asszonyok ugyanis szintén a gyámoltalanságát emlegették, mint legnagyobb férfiú hibáját és szörnyű nagyokat ásítottak a bibliai példáin. A hallgató közönsége is megszapororodott, mert egyre gyakrabban jártak el a Pribóczy hölgyek. Köztük katholikusok is, akiket részint a családíő vallása iránti tisztelet, részint pedig az uj pap hire vitt el a másik templomba. Ott aztán Ilonka hallgatta a legnagyobb áhítattal Jób keserveit, a vízözön csodálatos történetét, amely meghozta az esőt, holott előtte csak harmat volt. Tiszta harmat, amelyből magasztosai! kerül tek ki a lelkek, s nem szivek őszi zivatarja. És jöttek sorba a bölcsek könyvei, emlékezvén azokról, akik csalárd álmokra figyelmezvén, hasonlókká válnak azokhoz, akik árnyék után kapkodnak és a járó gyereket akarják elfogni. Olyan szépen kapcsolatba kerültek mindezek a völgyek liliomával, ciprusiak fürtös, illatos virágával, hogy megértette mindenki, talán csak az nem, akinek szóltak. Az emberek a hangra lettek figyelmesek, a tartalom már csak hozzájárult a megértéshez. Az a hang most nagyon szelid volt és jött bársonyos, himes szárnyain Jákob, aki találkozása vala az atyja juhait őrző Ráchellel, sőt hét évekig szolgálta érte. És csak kevés napoknak tetszék neki az égész idő, mert fölötte szereté ötét. Pribóczyéknál őszszel kezdődött az igazi, eleven élet s belenyúlt az a télbe, mikor a vadászatok még több embert tereltek össze. A tiszteletes a szokottnál is csöndesebb lett, mindössze csak mosolygott a benső képe elrejtése okából. Hogy ez a mosoly fájdalmas, azt már nem vették észre, mint ahogy a világ mindig olyasmit lát meg, amit nem kellene, s óriási dolgok mellett halad el észrevétlenül. És nyájas volt az ő arca akkor is, amikor tudtára adták Ilonka meny asszonyságát, ami, hogy elérkezett, nagy öröm volt a családban. Valami csodaszépen eshetett akkoriban a hó, finom pillékkel boritva el az agyagos utat, mert a tiszteletes virradatig el tudta nézni az ablakából. Ugy, amint hazaérkezett az este. Még a kalap is a fején maradt, viszont a szoba kihűlt, — de hát izzó test veszi csak észre hideget, az a dermedező sziv azt is érezheti, hogy ő hozzá simul most a természet. A katholikusoknál rórátéra harangoztak, mikor föleszmélt a pap. — Nini, mintha reggel lenne ! Hogy nem vettem én ezt észre ! Kellemetlen volt a nyirkos szoba le vegője, mint az olyan szobáké, amelyekbe nem vegyül asszonyi illat, csak pipafüst s nem tud otthonossá válni falai között a napsugár, hanem 'rohan futó czirógatás után tovább. Oh, az a napsugár ! Milyen messzire kerül ezentúl! Es oh gyönge, gyámoltalan lélek, a mely nem tudta itt tartani, meg sem kísérelte az ittmaradását. Kapta a botját és nekivágott a havas világnak, hátha ott még jobban Össze lehet gémberedni 1 És az istentisztelet idejére már megint visszatért arczára a szelid mosoly s ugy idézte a prédikátorok könyvéből a szavakat, mintha a saját lelke tenne vallomást. — A bölcsnek fejében vigyáznak a szemek, a bolond sötétségben jár. De tapasztalára, hogy mind a kettőnek azon egy vége vagyon. Mondanám azért szivemben: ha egy végállapot ér engem a bolonddal együtt, mit használ nagyobb bölcsségre törekednem ? És meggondolván ezt jól magamban, ugy találtam, hogy ez is csak hiúság. És mihelyt az ember hiszi is azt. amit mond, már kezdi önmagát legyőzni. Igaz, hogy a papi lakás talán örökre üres marad, de bizonyos lelkek képtelenek bizonyos korban uj érzésekre. Ahhoz a bohó, gondtalan gyermeki korszak szükséges, amikor egyegy álom meghozza a képzelt szerelmet s már is tovaröpiti. Később, uiikar a fiatalos arcz mellett behavazza az idő a fejét, ott rezeg a régi akkord mélabúsan a szívben. Már nem is tud tisztán emlékezni egyes dolgokra s vágyakozván a szerelem után, ugy találja, mintha csak a szerelem fogalmába volna szerelmes. De az még messze van, addig nagy utakon kell a léleknek általvergődnie, addig még a lakodalmon is jó arezot kell vágnia. Hiszen itt mindenki boldog, sőt Pribóczyné szelíden teszi kezét a vállára: — Az asztalkendő, tiszteletes ur, az asztalkendő! Most már összehajthatja, ha éppen ugy tetszik.