Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-29 / 35. szám

erő jogos érdekét erejéhez mérten meg tudja védeni, látjuk mindennapi életben, láttuk a közelmúltban az adójavaslatok ellen kifejtett működésben is. Ez a javaslat, illetve a javaslat ellen kifejtett tevékenység eredménye is mutatja azonban, hogy a sérelmes intézkedésekből csak annyit tudott kifejteni a mozgalom, a mennyit képviselt a javaslat ellen működő erő, és megtanulhattuk belőle azt, hogy közgazdasági életbe jelentkező tényező egymáshozi erőviszonyai az egyes tényezők mikénti elhelyezkedése döntötte el a javaslat sorsát. Annak dacára azonban, hogy az itt elmondottak mint kétségbe nem vonható tények és igazságok mégis azt látjuk, hogy a kereskedő osztály túlnyomó része saját érdekének a közben való megóvásnál indolens ós a legelemibb áldozat meghozatalára sem hajlandó. Akkor a mikor minden munkás saját magával szemben kötelességének tartja, hogy nagy áldozatokkal érdekeinek védelmére szervezeteket tartson fenn, ugyanakkor azt látjuk, hogy a kereskedő osztály túlnyomó része mm csak távol tartja magát e hivatásának tartozó kötelességtől, hanem még olyanok is vannak pedig szép számmal, a kik elvállalt kötelezettségüknek sem tesznek eleget. Ily körülmények között tisztelt uraim nem lehet csudálkozni azon, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai életben a kereskedő osztály túlnyomó részének tunyasága és értelmi fejletlenségénél fogva, kellőkép nem szervezhető voltánál fogva, olyan^ tendenciával és javaslatokkal találkozunk," a melyek egyenest kereskedelem ellenesnek mondhatók és nem csudálkozhatunk azon, hogy napról-napra a kereskedelmet gátló intézkedések tétetnek, és nem csudálkozhatni azon, hogy a kellő időben nem szervezett és nem kellő erővel fellépő kereskedelem hirtelen fölbuzdulásában nem tudja a kellő sikert biztosítani. A kívánt cél elérése érdekében arra kérem tehát az egyesület tisztelt tagjait, tegyenek meg saját hatáskörükben mindent, ami által az összes kereskedők egyesületünkbe tömörítetve, egyesületünk célja az eddiginél fokozottabb eredményt érhessen el. Ezek után röviden beszámolni kívánok az Omke működéséről. Működésünk súlypontja a folyó évben az adójavaslatok elleni küzdelemre esik. Több választmányi ülésen a kérdést előkészítvén, január 3 ára az ipartestület bevonásával a központ kiküldöttjének referádája mellett gyűlést tartottunk, a mely gyűlésen a határozati javaslat fogadtatott el a javaslat sérelmes intézkedései ellen. Csatlakozván az országos tiltakozógyűléshez, sikerült a sérelmes törvényjavaslatot több irányban megkorrigálni, a kontingent állást keresztül vinni, több zaklatói intézkedést az adókivetés körül keresztül vinni, a tőkekamatadó tekintetében az eredetileg tervezett 5°/

0-os adókulcsot fenntartani. S bár általában a törvény a városi lakossággal szemben, de különösen a IlI.-ik osztályú kereseti adóval terheltekre nézve az eddiginél sérelmesebb intézkedést tartalmaz, s bár távol áll a törvény az ideális adóztatás elvétől, mégis sikerült nagy erőkifejtés árán a javaslat számos intézkedé seit megváltoztatni. Számos helyikérdéssel is foglalkozott választmán} unk, és pedig a legtöbb esetben működésünk közérdekében sikeres volt

t Május 17-iki ülésünkben foglalkoztunk Osvald János ur indítványa folytán azzal a kérdéssel, hogy alkalmas levélgyűjtő szekrények állíttassanak és a posta anyag a szekrényekből kellő időben szedessék ki, illetve Fischer Gyula ur indítván) a folytán azzal a kérdéssel, hogy a főposta földszintjén állittassék fel alkalmas levélszekrény. Az elnökség ez irányban eljárván, kilátásba helyeztetett a kérelmek teljesítése. E helyen közlöm a tisztelt közgyűléssel, hogy a központ kerületünk működését méltányolván, a központi választmányba kerületünknek az eddigi két tagsági hely mellé még egy tagságot ajánlott fel, a mire jelölésünk folytán Fischer Gyula ur választatott meg. További sikeres műkedésünket jelzi az ezennel bemutatott kereskedelmi miniszteri rendelet. Minthogy ugyanis a mértékhitelesitő hivatal csupán a száraz és folyadék űrmértékek hitelesítésére terjed ki, de sem a hossz, sem a sulymértékek, sem a mérlegek hitelesítésére megbízása a kirendeltségnek nem volt. Sürgős felterjesztést intézvén a keresk. minisztériumhoz, a visszaérkezett rendelet kérelmünket teljesiti s igy az összes hitelesítések városunkban eszközölhetők annyival is inkább, mert a hordó hitelesítés az alispáni hivatalhoz intézett felterjesztésünk folytán addig is mig a törvényhatósági hordó hitelesítő hivatal városunkban folállittatik, meghagyatott a városi hordó hitelesítési hivatal hatáskörében. Ezekből láthatja a tisztelt közgyűlés, hogy egyesületünk minden közérdekű sérelmet orvosolni törekedett és sokszor orvosolt is, sőt nem zárkózott el magánérdekű sérelmek orvoslásai elől sem, a mit a legutóbbi sérelmes lelet kiszabás elleni jogorvoslatunk is bizonyít. Midőn tehát kérjük a tisztelt közgyűlést. hogy bennünket bizalmával továbbra is megtiszteljen, egyúttal kérjük a t. tagokat, hogy a cél elérése érdekében hassanak oda, hogy a pápai kereskedők teljes szám bau tömörüljenek zászlónk alá. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta a titkári jelentést és annak kinyomatását elhatározta. A közgyűlés Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek a mértékhitelesités ügyében eljárt buzgó fáradozásáért és közbenjárásáért jkvi köszönetet szavaz és erről átiratban értesiti. Kohn M. Miksa indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy a pápa—sümegi vasút kiépítését szükségesnek tartja és a Rechnitz Béla-féle terv megvalósítása érdekében kérvényt intéz Pápa város képviselőtestületéhez. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta és miután még a Reichenhalban üdülő elnököt Krausz József N. ker. tanácsost a közgyűlésből kifolyolag üdvözölték, a közgyűlés befejezést nyert. KARCZOLAT a mult ±i.éfcz?őlLethargikus hangulat az egész vonalon ! Elérkeztünk ahhoz az átmeneti időponthoz, amely rendesen bekövetkezik, az úgynevezett holt idény és az őszi sziniévad közötti várakozási állapothoz. Szóval várakozási állományban vagyunk és ebbe nolens volens, magyarán mondva akarva nem akarva bele kell nyugodnunk. Az őszi sziniévadot emiitettem már, jóllehet még azt sem lehet mondani, hogy küszöbön van. Színtársulatunk az idén egy „császárvágást" csinált. Az igazgató a célszerűt a hasznossal kötötte össze és a vállalkozási szelleme nem hagyta cserbe. Azt hiszem, hogy ebben a lethargikus hangulatban nem lesz érdektelen, ha színtársulatunk nyári vándorlásáról illő és kellő módon beszámolok. A tavaszi idényt nálunk befejezve, nagy remények kíséretében beszállásolták magukat Zala-Egerszegre. Ezen a helyen, ahol Thália papjai és papnői nem szoktak nagyon dicsekedni a fényes sikerről, ez alkalommal a bohémia fényes sikert aratott. Addig maradtak ott, mig nekik jól esett, már pedig elég sokáig jól esett. A szinigazgató nagyon helyesen gondolkozott, amidőn azt az elvet vallotta, hogy a „sokból a jó is megárt", nem feszitette meg egészen a hurt, hanem gondolva a jövőre és arany hidat építve magának, elbúcsúzott a z.-egerszegi kedves publikumától és a „szives viszontlátás" reményében Keszthelyre rándult társulatával. Keszthelyen egész legendákat meséltek a színtársulat működéséről. Onnan is csak azért távozott el a társulat, mert a nyári évadra Balaton-Füredre kötelezve volt. Balaton-Füred gyenge üzlet, de az idén a gyengénél erősebb volt. Mikor azt látta az igazgató, hogy a publikum újra gyengülni készül, nagyot gondolt és másod virágzásra újra „áttette az egész társulatát" Keszthelyre. Ezzel az „áttétellel" csinálta meg a szinigazgató a jelzett „császárvágást". Csak ugy ömlik a publikum a színháznak csúfolt terembe és a publikum egy része a szives viszontlátás reményét tényleg élvezi. Ha még azt jelzem, hogy néhány nap múlva az újonnan szerződött nagyrészt elsőrangú primadonnák is berukkolnak a társulathoz, elképzelhető, hogy mily ribbilio lesz Keszthelyen. Hogy mikor jönnek hozzánk, az most már tényleg a körülményektől függ. Ha beválik az uj személyzet, pardon az uj szerződött tagok, ugy a kikötött határidőre vonulnak be városunkba és erre a színigazgatót szeptember hó 20-ik napja kötelezi, ellen esetben nincs kizárva, hogy előbb rukkolnak be hozzánk az őszi évadra. Ezért az eshetőségért jeleztem, hogy nem tudhatjuk, hogy küszöbön vagyunk színtársulatunk ideérkezéséhez. Az előjelek után ítélve, — erős őszi szezonra van kilátásunk. Az eddigi ideérkezett anzixok nagy manővereket helyeznek kilatásba. Ezeket az anzixokat azonban nem lehtet készpénznek tekinteni, hanem ugy sincs már messze az idő és legbiztosabb ha : „Bevárjuk a fejleményeket!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa telve van utcarendezéssel. Az hirlik, hogy Pápa város jövő évi költségvetéséből sok kivetni valója van. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép viselőnk sok jegyzőkönyvi köszönetre ad alkalmat. Az hirlik, hogy a polgármesternek lejárt a szalmaözvegysége. Az hirlik, hogy a rendőrök csak akkor töltik be teljesen hivatottságukat ha hivatva lesznek. Az hirlik, ho^y a tűzoltók diszgyakorlatán a tömlők szökőkutat mutattak be. Az hirlik, hogy a tűzoltók táncmulatságán a vendégek gyorsan leszereltek. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébános igen kedves ember lehetne. Az hirlik, hogy Pápán a nyári mulatságok legnagyobb része „kampecz" lett. Az hirlik, hógy a Sportegylet tennispályán utóbbi időben váltakozó áramlat mutatkozik. Az hirlik, hogy Pápán jelenleg a bolha kultusz erősen ki van fejlődve. Az hirlik, hogy a Ligeti uton sokan elválnak egymástól. Az hirlik, hogy Pápán minden bevonult tartalékos huszárnak meg van a külön tartalékja. Az hirlik, hogy Pápán sok kávéházi vendégnek rövid emlékező tehetsége van. Az hirlik, hogy a kaszárnyaközi kisasszonynak leereszkedő modora van. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember zöld paprikából él. az hirlik, hogy a Pápai Közlöny -szerkesztője és a holdvilág, már régi jó czimborák.