Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-15 / 33. szám

ségnek hatása alatt hozta meg tör­vényhatóságunk azt a javaslatot, hogy az alakuló pénzintézetnél 300,000 ko­ronát jegyez. A tervbevett pénzintézetnek Pápa városával is közölt tájékoztató ismer­tetésében foglaltakat közgyűlésünk helyeselte, mégis a részvényjegyzést az intézet alapszabályainak ismereté­től tette függővé. Ezzel a föltétellel az volt a város közönségének célja, hogy az intézet vezetésében a váro­sok súlytöbbletét biztosítsa. A tájékoztató ismertetés szerint ugyanis az intézet részvényeinek a felét idegen pénzcsoport, másik felét a városok jegyeznék. A részvénytő­kének ilyen eloszlása azonban nem biztosítaná a városok sulyát és aki tűzött cél elérését. Viszont azonban annak is tudatában voltuuk, hogy a már előre megnyert külföldi pénz csoport hiányában tisztán a városok erejéből létesülő intézet sokkal ne­hezebben fogja összeköttetés nélkül a külföldi tőkét kedvező föltételek mellett megszerezni és igy az idegen pénzcsoport teljes kiküszöbölése gyen gitené az intézet alapjait. A két érdek összeegyeztetését tehát abban kivánja városunk közön sége megtalálni, hogy a városoknak a részvénytőkével való részvétele az idegen töke részvételénél nagyobb legyen és igy az intézet vezetésében való föltétlen túlsúlya és a.kitűzött cél elérése bizositva legyen. Városunk közönsége a kérdés gyakorlati meg­oldását ugy képzelte, hogy a rész­vénytőke 10 millió helyett 12 millió koronában állapittassék meg és ebből a városok sulyuk biztosítása céljából 7 milliót jegyezzenek. Erre kéri Győr Pápa város tá mogatását. Ugyancsak ez érdemben Kassa város Győr városát megelőző­leg, megküldötte Pápa városának köz gyűlési határozatát, amely szerint a magyar városok központi takarék pénztárába be nem lép, tekintve, hogy a részvényesek részét egy pénzcsoport szolgáltatná és egyben ily értelmű határozathozatalra hívja fel Pápa vá rosát is. Pápa város tanácsa nagyon he­lyesen, Kassa város határozatát fo­gadhatja el és nem Győr városáét, minthogy a magyar városoknak csak oly pénzintézetre van szükségük, mely a városok pénzén épül fel és kizá­rólag olcsó kamatláb mellett szol­gálja a városok hitelszükségletét, már pedig — mint Győr javasolja — egy pénzcsoport bevonása csak a jöve­vedelem fokozására inditaná a rész­vénytársaságot, ami magas kamat­lábat idézne elő és pedig a városok­nak ez nem érdeke. eddig észrevétlenül a fiatalok szomszédsága ban ült. Carter, aki az olasz egyenruhát nem ismerte, csak ellenfele föltűnő zava­rából sejtette, hogy a jövevény magasabb rangú olasz tiszt lehet, kinek a fiatalok szer­tartásosan tisztelegtek. — Engedje meg, signor, hogy a történ­tek fölött megbotránkozásomnak és őszinte sajnálatomnak adhassak kifejezést. Az urak­botrányos viselkedését határozottan rossza­lom. Higyje el, csak kevesen találkoznak sorainkból, kik a nők és különösen a kül­földi nők, hazánk vendégei iránti tiszteletről megfeledkeznek. Egyszersmind, szives en­gedelmével, azt is kijelentem, hogy a sértés csak másodsorban érte — önt. Én és az ezredem, melyhez az itt levő tiszt urak is tartoznak — vagyunk első fokon sértettek, kérem tehát, bizza rám az ügy elintézését és adja át nekem az imént kapott névjegyét. Carter vonakodott, de végre igy szólott: — Köszönöm, signor! De az ügy tisz tán egyéni. Nem ismerem szép országuk szokásait. De elvem, hogy mindent, amit mondottam, személyemmel fedezzék és gyá­vaságnak tartanám más — bár tiszteletre­méltó tekintély — védszárnyai alatt meg­lapulni. — Megnyughatik azon kijelentésemben, hogy az ügyet nem szándékozom szolgálati útra terelni. — Mint az ezred tulajdonosa, egyéniségemben érzem magamat megsértve, azért kérem, engedje át nekem a névjegyet. A komoly, méltóságos hang, az illető tiszteletet parancsoló kora és imponáló egyé­nisége a névjegy átadására birta Cartert. A három tiszt merev, katonai állásban, feszült figyelemmel várta a további paran­csot, de az öreg ur udvarias néma, köszön­téssel távozott a kávéházból. Carter most az izgatottan könnyező Ethel felé fordult, aki a megelőző jelenet alatt a helyiségnek egy másik sarkába me­nekült. Udvariasan nyújtotta neki karját és kivezette a szabad levegőre, ahol csakhamar magához tért. Titokban még szemrehányáso­kat is tett magának, hogy a hölgy jelenlé­tében képtelen volt heves vérmérsékletét megfékezni. — Ostoba vagyok ! — dörmögte ma­gában. — Eiőbb elragadtatom magamat a hévtől, azután pedig ellágyulog az öreg ur szavaitól, átadom neki a névjegyet és most ugy tűnök fel. mint egy tehetetlen, ostoba ficzkó. -— Ne mondjon ilyet ! — csillapította Ethel, aki szavait meghallotta. — Bátor és lovagias volt a többiek durva neveletlensé­gével szemben. Lelkemből örvendek, hogy a párbajt elkerülheti, borzasztó lett volna, ha miattam ilyen veszélynek tette volna ki magát, Es az a kedves, derék, öreg ur! Váj­jon mit fog tenni ? Csak nem verekszik meg azzal a tacskó hadnagygyal ? . . . Istenem, ha valami baja esne ! Ez a gondolat üldözte a szegény leányt szüntelen. — Ezer meg ezer módot ajánlott kísérőjének, amivel az akaratlanul előidézett veszedelmet el lehetne hárítani és egyik képtelenebb volt a másiknál. Nyomott han­gulatban érkeztek a közös szállodába, hol szívélyes kézszorítással búcsúztak egymástól. Hosszú, kínos, álmatlan éj után Ethel csak későn hagyta el szobáját. Carter már akkor a városban járt. Csak délben talál­koztak a szálloda olvasótermében, hol Carter a reggeli lapot Összeránezolt szemöldökKel tartotta reszkető kezeiben. — Aggodalmát méltatlanra pazarolta, miss Ethel 1 — szólott komoly hangon. — Amint említettük Pápa város ta­nácsa Kassa város közgyűlési hatá­rozatát javasolja Pápa város képvi­selőtestületének azzal a megjegyzés­sel, hogy szívesen bele megy egy tisztán a városok által létesítendő ta­karékpénztárba és egy intézetre ál­dozni is kész. Nincs okunk kétkedni, hogy Pápa város képviselőtestülete a legköze­lebb megtartandó közgyűlésen Kassa váios átiratát fogja magáévá tenni. — A piaci szabályrendelet. — Évek hosszú során át sürgettük pia­cunk rendszabályozását. Lakosságunk érde­kében követeltük, hogy ugy mint más szom­szédos városokban készítessék el a piaczi szabályrendelet. A sok sürgetésre végre valahára el­készült a piaci szabályrendelet, mely ren­deletnek egy igen üdvös intézkedése van azzal, hogy az elővásárlást korlátozza. A piaci szabályrendeletet, melyet vá­rosunk képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésében egész teljességében elfogadott lakosságunk tájékoztatása céljából egész ter­jedelmében a következőkben közöljük : 1- §• A piacnak helyét a városi tanács, az egyes elárusító helyeket pedig a rendőr­kapitányság jelöli ki. A sátorok sorrendjének megállapítása, valamint e tárgyban felmerült vitás kérdé­sekben első fokulag a városi tanács, má­sodfokban az alispán illetékes, két egybe­hangzó határozat ellen további felebbezés­nek helye nincs. Sokat hallottam az itt uralkodó önkényről és törvénytelenségről, de ilyesmit mégse mertem volna feltételezni. Hallgassa meg, miről ad hírt a mai lap: „Tegnap éjjel a San öiovanni deli' Origlíone templom köze­lében Luigi di Fano hadnagyot egy tőrdö­féssel meggyilkolták. A gyilkos ismeretlen." Ethel kérdőleg tekintett Carterre. — Hát nem érti? Ugyanaz a név ál­lott a névjegyen, amit a vén gyilkosnak ud­varias kérelmére vonakodva átadtam. És még biztosított, hogy az ügyet személyesen intézi majd el. Istenemre ! szépen elintézte. Valódi szicíliai szokás szerint. Miss Follansbee mélyen megrendült. — Ki hitte volna ? ! mondta szomorúan. — Olyan derék, előkelő, lovagias, öreg urnák látszott 1 Ugyanazon időben Caravelli tábornagy a Palazzo Selafariban komor tekintettel, ugyanazt a hírt olvasta a lapból. — Pfuj 1 ezek az amerikaiak I — mor­mogta megvetőleg. — Elitélik, kárhoztatják a hevesvérű olaszokat, és hidegvérüségük fölényes tudatában mégis fölülmúlják. Ettől a becsületes, nyiltarczu, szőke, fiatal em­bertől egészen mást vártam volna. Csalód­tam benne! Igazán kár érte. * A Via del Protonotero egy sötét, do­hos szobácskájában pedig a szegény, kis Annuncziata kuporgott méla hallgatásban és nagy, fekete szemeivel meredten bámult a szürke semmiségbe, mialatt sápadt arczán sűrű könnycsepek peregtek alá. Testvérei szótlanul járkáltak ki s be és részvéttel ve­gyes büszkeséggel tekintettek a gyenge te­remtésre, aki a hűtlen árulást biztos kézzel képes volt megbőszülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom