Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-15 / 33. szám

ségnek hatása alatt hozta meg törvényhatóságunk azt a javaslatot, hogy az alakuló pénzintézetnél 300,000 koronát jegyez. A tervbevett pénzintézetnek Pápa városával is közölt tájékoztató ismertetésében foglaltakat közgyűlésünk helyeselte, mégis a részvényjegyzést az intézet alapszabályainak ismeretétől tette függővé. Ezzel a föltétellel az volt a város közönségének célja, hogy az intézet vezetésében a városok súlytöbbletét biztosítsa. A tájékoztató ismertetés szerint ugyanis az intézet részvényeinek a felét idegen pénzcsoport, másik felét a városok jegyeznék. A részvénytőkének ilyen eloszlása azonban nem biztosítaná a városok sulyát és aki tűzött cél elérését. Viszont azonban annak is tudatában voltuuk, hogy a már előre megnyert külföldi pénz csoport hiányában tisztán a városok erejéből létesülő intézet sokkal nehezebben fogja összeköttetés nélkül a külföldi tőkét kedvező föltételek mellett megszerezni és igy az idegen pénzcsoport teljes kiküszöbölése gyen gitené az intézet alapjait. A két érdek összeegyeztetését tehát abban kivánja városunk közön sége megtalálni, hogy a városoknak a részvénytőkével való részvétele az idegen töke részvételénél nagyobb legyen és igy az intézet vezetésében való föltétlen túlsúlya és a.kitűzött cél elérése bizositva legyen. Városunk közönsége a kérdés gyakorlati megoldását ugy képzelte, hogy a részvénytőke 10 millió helyett 12 millió koronában állapittassék meg és ebből a városok sulyuk biztosítása céljából 7 milliót jegyezzenek. Erre kéri Győr Pápa város tá mogatását. Ugyancsak ez érdemben Kassa város Győr városát megelőzőleg, megküldötte Pápa városának köz gyűlési határozatát, amely szerint a magyar városok központi takarék pénztárába be nem lép, tekintve, hogy a részvényesek részét egy pénzcsoport szolgáltatná és egyben ily értelmű határozathozatalra hívja fel Pápa vá rosát is. Pápa város tanácsa nagyon helyesen, Kassa város határozatát fogadhatja el és nem Győr városáét, minthogy a magyar városoknak csak oly pénzintézetre van szükségük, mely a városok pénzén épül fel és kizárólag olcsó kamatláb mellett szolgálja a városok hitelszükségletét, már pedig — mint Győr javasolja — egy pénzcsoport bevonása csak a jövevedelem fokozására inditaná a részvénytársaságot, ami magas kamatlábat idézne elő és pedig a városoknak ez nem érdeke. eddig észrevétlenül a fiatalok szomszédsága ban ült. Carter, aki az olasz egyenruhát nem ismerte, csak ellenfele föltűnő zavarából sejtette, hogy a jövevény magasabb rangú olasz tiszt lehet, kinek a fiatalok szertartásosan tisztelegtek. — Engedje meg, signor, hogy a történtek fölött megbotránkozásomnak és őszinte sajnálatomnak adhassak kifejezést. Az urakbotrányos viselkedését határozottan rosszalom. Higyje el, csak kevesen találkoznak sorainkból, kik a nők és különösen a külföldi nők, hazánk vendégei iránti tiszteletről megfeledkeznek. Egyszersmind, szives engedelmével, azt is kijelentem, hogy a sértés csak másodsorban érte — önt. Én és az ezredem, melyhez az itt levő tiszt urak is tartoznak — vagyunk első fokon sértettek, kérem tehát, bizza rám az ügy elintézését és adja át nekem az imént kapott névjegyét. Carter vonakodott, de végre igy szólott: — Köszönöm, signor! De az ügy tisz tán egyéni. Nem ismerem szép országuk szokásait. De elvem, hogy mindent, amit mondottam, személyemmel fedezzék és gyávaságnak tartanám más — bár tiszteletreméltó tekintély — védszárnyai alatt meglapulni. — Megnyughatik azon kijelentésemben, hogy az ügyet nem szándékozom szolgálati útra terelni. — Mint az ezred tulajdonosa, egyéniségemben érzem magamat megsértve, azért kérem, engedje át nekem a névjegyet. A komoly, méltóságos hang, az illető tiszteletet parancsoló kora és imponáló egyénisége a névjegy átadására birta Cartert. A három tiszt merev, katonai állásban, feszült figyelemmel várta a további parancsot, de az öreg ur udvarias néma, köszöntéssel távozott a kávéházból. Carter most az izgatottan könnyező Ethel felé fordult, aki a megelőző jelenet alatt a helyiségnek egy másik sarkába menekült. Udvariasan nyújtotta neki karját és kivezette a szabad levegőre, ahol csakhamar magához tért. Titokban még szemrehányásokat is tett magának, hogy a hölgy jelenlétében képtelen volt heves vérmérsékletét megfékezni. — Ostoba vagyok ! — dörmögte magában. — Eiőbb elragadtatom magamat a hévtől, azután pedig ellágyulog az öreg ur szavaitól, átadom neki a névjegyet és most ugy tűnök fel. mint egy tehetetlen, ostoba ficzkó. -— Ne mondjon ilyet ! — csillapította Ethel, aki szavait meghallotta. — Bátor és lovagias volt a többiek durva neveletlenségével szemben. Lelkemből örvendek, hogy a párbajt elkerülheti, borzasztó lett volna, ha miattam ilyen veszélynek tette volna ki magát, Es az a kedves, derék, öreg ur! Vájjon mit fog tenni ? Csak nem verekszik meg azzal a tacskó hadnagygyal ? . . . Istenem, ha valami baja esne ! Ez a gondolat üldözte a szegény leányt szüntelen. — Ezer meg ezer módot ajánlott kísérőjének, amivel az akaratlanul előidézett veszedelmet el lehetne hárítani és egyik képtelenebb volt a másiknál. Nyomott hangulatban érkeztek a közös szállodába, hol szívélyes kézszorítással búcsúztak egymástól. Hosszú, kínos, álmatlan éj után Ethel csak későn hagyta el szobáját. Carter már akkor a városban járt. Csak délben találkoztak a szálloda olvasótermében, hol Carter a reggeli lapot Összeránezolt szemöldökKel tartotta reszkető kezeiben. — Aggodalmát méltatlanra pazarolta, miss Ethel 1 — szólott komoly hangon. — Amint említettük Pápa város tanácsa Kassa város közgyűlési határozatát javasolja Pápa város képviselőtestületének azzal a megjegyzéssel, hogy szívesen bele megy egy tisztán a városok által létesítendő takarékpénztárba és egy intézetre áldozni is kész. Nincs okunk kétkedni, hogy Pápa város képviselőtestülete a legközelebb megtartandó közgyűlésen Kassa váios átiratát fogja magáévá tenni. — A piaci szabályrendelet. — Évek hosszú során át sürgettük piacunk rendszabályozását. Lakosságunk érdekében követeltük, hogy ugy mint más szomszédos városokban készítessék el a piaczi szabályrendelet. A sok sürgetésre végre valahára elkészült a piaci szabályrendelet, mely rendeletnek egy igen üdvös intézkedése van azzal, hogy az elővásárlást korlátozza. A piaci szabályrendeletet, melyet városunk képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésében egész teljességében elfogadott lakosságunk tájékoztatása céljából egész terjedelmében a következőkben közöljük : 1- §• A piacnak helyét a városi tanács, az egyes elárusító helyeket pedig a rendőrkapitányság jelöli ki. A sátorok sorrendjének megállapítása, valamint e tárgyban felmerült vitás kérdésekben első fokulag a városi tanács, másodfokban az alispán illetékes, két egybehangzó határozat ellen további felebbezésnek helye nincs. Sokat hallottam az itt uralkodó önkényről és törvénytelenségről, de ilyesmit mégse mertem volna feltételezni. Hallgassa meg, miről ad hírt a mai lap: „Tegnap éjjel a San öiovanni deli' Origlíone templom közelében Luigi di Fano hadnagyot egy tőrdöféssel meggyilkolták. A gyilkos ismeretlen." Ethel kérdőleg tekintett Carterre. — Hát nem érti? Ugyanaz a név állott a névjegyen, amit a vén gyilkosnak udvarias kérelmére vonakodva átadtam. És még biztosított, hogy az ügyet személyesen intézi majd el. Istenemre ! szépen elintézte. Valódi szicíliai szokás szerint. Miss Follansbee mélyen megrendült. — Ki hitte volna ? ! mondta szomorúan. — Olyan derék, előkelő, lovagias, öreg urnák látszott 1 Ugyanazon időben Caravelli tábornagy a Palazzo Selafariban komor tekintettel, ugyanazt a hírt olvasta a lapból. — Pfuj 1 ezek az amerikaiak I — mormogta megvetőleg. — Elitélik, kárhoztatják a hevesvérű olaszokat, és hidegvérüségük fölényes tudatában mégis fölülmúlják. Ettől a becsületes, nyiltarczu, szőke, fiatal embertől egészen mást vártam volna. Csalódtam benne! Igazán kár érte. * A Via del Protonotero egy sötét, dohos szobácskájában pedig a szegény, kis Annuncziata kuporgott méla hallgatásban és nagy, fekete szemeivel meredten bámult a szürke semmiségbe, mialatt sápadt arczán sűrű könnycsepek peregtek alá. Testvérei szótlanul járkáltak ki s be és részvéttel vegyes büszkeséggel tekintettek a gyenge teremtésre, aki a hűtlen árulást biztos kézzel képes volt megbőszülni.