Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-07-18 / 29. szám

mányi ülésben beterjesztett. Akárhogy csűrj ük-csavarjuk is a dolgot, tény az, hogy a beadványban foglaltak megfelelnek a valóságnak, elvitázhatlan az, hogy ha a sümeg—devecseri vasútnak kiépitését megengedjük anélkül, hogy a devecser—pápai vasutvonalat is megépítenénk, városunk jövö fejlődését örök időkre megakadályoztuk. Okulhattunk már a kis-celli gócponton. Az akkori kis kaliberű képviselőtestület helyrehozhatlan hibát követett el, mikor nem látott tovább az orránál és megengedte a magyar nyugoti vasútnak olyatén kialakulását melyre mi utódok csak fájdalommal és boszszankodva emlékezhetünk vissza. Tehát ne essünk ismét abba a régi hibába, melybe elődeink beleestek. Mivé fejlődött volna Pápa város, ha a kis-celli gócpontot a mi városunk nyerhette volna el ? Fényes bizonyíték erre maga Kis-Cell, amelynek a vasút létesítésekor 300, ma pedig több mint 4000 lakosa van. Ezenkívül van számot tevő ipara és kereskedelme is, aminek a vasút létesítése előtt hire sem volt. Nem lehet tehát semmikép sem elvitatni, hogy Kis-Cell községet a vasút tette azzá, a mi. — És mi következik ebből ? Ebből az következik, hogy a vasút soha sincs ártalmára a községeknek. Amit a községek egyik másik vasút kiépítésénél elvesztenek a réven, megnyerik más oldalról a vámon. Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen. Mi sem fogunk ingyen hozzájutni a pápa—sümegi vasúthoz. Áldozatot kell hoznunk, ha szeretjük városunkat, ha annak fejlődését szívvel és lélekkel kívánjuk. Ha azok a törzsrészvények, melyeket erre az uj vasútvonalra jegyeznüuk kell, a városnak nem is fogják meghozni a kamatot, indirekt mégis élvezni fogja annak hasznát a városi lakosság. Soha sem tudjuk többé jóvá tenni, hogy a pápa—keszthelyi vasutat rongyos húszezer korona miatt futni engedtük, de most némileg jóvátehetjük vakság és csendes butaságban sínylődő elődeinknek botlását, ha a helyzet magaslatára emelkedünk és a pápa—devecser—sümegi vasút megépítésére megszavazzuk azt az összeget, amelyet tőlünk joggal elvárhatnak, megkövetelhetnek. Szólnunk lehetne és talán kellene is még a tervbe vett vasútvonal irányáról. Bár ez is lényeges és fontos kérdés, mai cikkem keretébe ezt még sem tartom beleilleszthetönek. Erről talán más alkalommal fogok irni. Most csak az a fődolog, hogy a vasutat ne szalasszuk el, de különösen ne engedjük meg a devecser—sümegi vonalnak kiépitését anélkül, hogy egyidejűleg a devecser—pápai vonalszakasz is ki ne épitessék. Ez oly lényeges és fontos a városra nézve, hogy ha még ezt is öszszetett kezekkel szemlélnénk, a „csendes butaság "-ot, mint praediktumot oda bigyeszthetjük a mi városi képviselőí testületünk elé is. Miért ? Mert akkor Pápa városa meghalt — és a feltámadás sohasem fog bekövetkezni. POLLATSEK FRIGYES. A községi takarékpénztárak kérdéséhez, A városok s községek háztartásának mikénti rendezése, javítása, költségelőirányzataiknak oly módon való összeállítása, hogy az lehetőleg egyensúlyban tartassék — az arra hivatottak részéről a sürgősen megoldandó kérdések közzé vétetett fel. Tényleg az állampolgárok jólétének, vagyonosodásának egyik hatalmas eszköze lenne az a probléma bölcs megoldása, — miként lehetne s mily eszközök elérésével sikerülhetne ezt lehetővé tenni. Hozhat a bölcs törvényhozás adó • leszállítási törvényeket akár kötetszámra is — ha nem gondoskodik ugyanakkor a községek növekedő évi közköltség előirányzataik egyensúlyban való tarthatásáról — azért a a községi pótadóterhek növekedése miatt az adózók csak annyi, vagy még több adót fognak végeredményileg fizetni mint a múltban. A két leány szemében lobbot vetett az öröm, hogy milyen megtiszteltetés érte őket. Szerepelni fognak a Szentgályék védő sége alatt -- mágnáskisasszonyokkal együtt! S az ebéd alatt a kitüntető szerencse fényében fürdött az egész család, még Zsarkó Antal ur redői is elsimultak. Hamarjában nem gondolta meg, miféle következményekkel jár az ránézve, amikor a két leány és a mama falatozás közben apróra megvitatják, milyen ruhában fognak ők pompázni a Napkirály káprázatos udvarában. A következményekre a felesége tette figyelmessé, amikor ebéd után mellé ült a divánra : — Hidd el, kedves barátom, egész boldog voltam, mikor Barkóczy elmondta, hogy mi járatban van. Olyan társaságba jutnak a leányok, hogy arra igazán büszkék lehetünk. Hanem hát a dolog egy kis költségbe kerül . . . — Egy kis költségbe ? Bizonyosan tenger pénzbe kerül ! Te pedig tudod. — Tudom, — sóhajtott a mama. — De a leányaink jövője mindennél előbbrevaló. Már pedig ez esetben úgyszólván a leányaink jövőjéről van szó. — Jövő, jövő ! De a jelen ! Honnan vegyem a pénzt ? Hiszen máris fuldoklunk az adósságban. A hitelünk végképp kimerült. Igazán nem tudom hogy mit csináljak! Az asszony elkeseredve kelt fel a kanapéról : — Akkor hát én tudom, hogy mit csináljak. Szégyenszemre lemondok az egész mulatságról. Barkóczy megharagszik; Szentgályéknak nem merek többé a szemük elé kerülni. Csak a szegény leányaimat sajnálom ; azok agyon fogják magukat sírni. Van is rá okuk! Az ünnepségen Tarkányi is, meg Verpeléti is közreműködnek, akik komolyan érdeklődnek irántuk. No, sebaj ! Legfölebb a nyakunkra vénülnek. Zsarkó Antal ur belátta, hogy a feleségének igaza van. Neki apai kutyakötelessége, hogy a szükséges pénzt a föld alól is előteremtse. De honnan, az ég szerel mére'? Az osztálytanácsos ur ugyan ismerte a megváltó pénz elég forrását ; az aranyos kútfőket, amelyek a bankok palotáiból ontják a kincsfolyamot s a titkos, földalatti ereket az uzsorások sötét barlangjaiba, de — mikor számára már minden forrás eldugult ? Olyan ismerősére már keresve sem találha'ott volna, aki, bármily kunyorálásra is, hajlandó lett volna neki még egy váltót megzsirálni; olyan husz perczentre dolgozó emberbarátra se, aki akár az örök üdvösség fejében is megszánná őt azzal a rongyos pár'száz forinttal. Azt a rongyos pár száz forintot, azt az elérhetetlennek látszó mesebeli kincset mégis elő kell varázsolnia. Szengály báróéknak jótékonyczélu ünnepet kell rendezni, — hiszen ki törülné le az elhagyatottak könnyeit ? Az ő leányainak pedig a jótékonyczé! érdekében meg kellett igérniök a közreműködést és itt kell porapizniok XIV. Lajos udvartartásában. A deresedő fejű osztálytanácsos tehát ismét elindult arra a modern Kálváriára, amit kölcsönszerzésnek neveznek. Nem először, haj! s bizonyára nem is utoljára. A kölcsönszerzéshez ravasz haditerv kell. Nagy színművész Jegyen, aki meg van szorulva és pénzt akar kisajtolni a kősziklából : a bankok Wertheiin szekrényéből. Először is világért sem szabad elárulni, hogy égető szüksége van pénzre. Biztos fellépés, gondatlan vidámság szükséges. Barátaid előtt Schwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (mtopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantalt vízmentes vadász csizmáit és cipőit. 82T Ugyanitt saját készitésii raktári cipők kaphatók. Igg