Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-07-18 / 29. szám

ó-vfolyam. Pápa, 1909. j tx1±"uls 18. 2Q. száin. LAPTUL AJ DON OS és KIADÓ : H1RDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Veszély a késedelemben. Néhány héttel ezelőtt rövid hir jelent meg fővárosi lapokban, a mely fölött Pápa város közönségének saját jól felfogott érdekében napirendre térni nem lehet. Ez a kis közlemény arról adott hirt, hogy a sümeg—devecseri vasutvonalat, a pápa—devecseri szakasztól függetlenül már a legközelebbi időben kiépítik és a forgalomnak átadják. Ennek a tervnek megvalósítása nehézségekkel neríi jár, mert a sümeg—devecseri vonalszakaszra a törvényben előirt mennyiségű törzsrészvények a mint értesülve vagyunk, már jegyezve vannak. Ez a hir mi. reánk nagy borderével bír. Ezzel a kérdéssel nekünk sürgősen és pedig késedelem nélkül foglalkoznunk kell. Valóságos öngyilkosságot követnénk el, ha ennek a vasútvonalnak kiépítését megengednők és nem tennénk egyúttal komoly lépéseket az iránt, hogy a devecser—pápai vonalszakasz is egyidöben kiépüljön. — Tehát tennünk kell sürgősen, mert városunk jövő fejlődése forog most kockán. Lássuk csak közelebbről a kérdést. Ha a sümeg—devecseri vasutvonalat kiépítik anélkül, hogy a Pápáig terjedő vonalszakasz megépülne, akkor az a helyzet áll elő, hogy Sümeg és Devecser nagyközségek fognak emelkedni és pedig Pápa rovására. Ha azonban kiépítik a devecser--pápai szakaszt is, ez esetben Pápa lesz a végállomás, ugy a zalamegyei, mint a devecseri járás községei is Pápa felé fognak gravitálni és megaKadályozzuk azt, hogy városunkat más községek háttérbe szo! ritsák. Ha előnyös helyzetünket most nem I használjuk ki, nem leszünk képesek soha többé sem a zalamegyei, sem a devecseri járás községeit magunkhoz i láncolni és örökre levágtuk az útját városunk fejlődésének. Városunk képviselőtestülete az állandó választmányt bízta meg, hogy tegye ezen kérdést megfontolás tárgyává, lépjen érintkezésbe az engedményesekkel és ennek megtörténte után lépjen javaslatával a képviselőtestület elé. Az állandó választmány noha több izben foglalkozott ezen vasúttal, érdemleges határozatot még sem hozott, haliéin abban állapodott meg, hogy bevárja a készülőiéiben levő vicinális törvényjavaslatnak közzétételét, bevárja annak törvényerőre emelését és csak azután fog javaslatot tenni a közgyűlésnek. Ez a határozat abban az időben mikor meghozták, az állandó választmány szempontjából helyes lehetett, de most veszély van a késedelemben, más szavakkal körülírva ez azt jelenti, hogy ha a régi határozatot tartjuk fenn, akkor megépül nélkülünk a sümeg—devecseri vasútvonal és akkor városunkat oly nagy mérvű veszteség éri, melyet jóvátenni többé soha módunkban nem lesz. Erre a veszélyre hívja fel Pápa város képviselőtestületének figyelmét az a beadvány, melyet polgármesterünk a legközelebb tartott állandó választTÁR CZ A. ^o A Napkirály udvarában. A kegyelmes ur ugyancsak fanyarul mosolygott, amikor a czimzetes miniszteri osztálytanácsos ur, egy nagy csomó ügyiratot előterjesztvén, bátorkodott alázatosan az előléptetése dolgát is szóba hozni. Azt felelte, hogy teljesen méltányolja a tanácsos ur munkásságát és érdemeit s majd meglátja mit tehet az érdekében, mint e mosolyából és szavaiból a kunyoráló világosan látta, hogy reménykedése hiábavaló : most sem lesz belőle valóságos miniszteri osztálytanácsos. Marad a magasabb czim, magasabb fizetés nélkül . . . Zsarkó Antal ennélfogva igen barátságtalan hangulatban ballagott hazafelé és mogorván nézett szét az utcán, amelynek hószőnvegét gyémánt virágokkal hímezte ki a csillogó téli nap s ahol oly boldogan sürögtek forogtak a járókelők, mintha a januári verőfény már a tavasz ragyogása volna. Könnyű nekik, gondolta magában a czimzetes osztálytanácsos, ezek közt bizonyára senki sem várakozik már évek gyilkosan hosszú sorsa óta arra, hogy a fizetési rangsorban előlépjen. Odahaza azonban még a téli, sőt a tavaszi napfénynél is sugárzóbb arezok fo* gadták Zsarkó Antal urat. Örömrepesve fu tott elébe a ké't felnő.tt leánya, sőt még a felesége is, akit pedig tekintélyes kövérsége arra késztetett, hogy nagy mértékben méltányolja a török közmondást, mely szerint jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni s jobb aludni, mint feküdni. Lola és Dalma átölelték édes apjuk nyakát és ugy kaczagták el neki a nagyszerű újságot: — Képzeld, apuskám, milyen kedves meglepetés ! — Micspda öröm ! — Én udvarhölgy leszek ! — Én pedig herczegasszony ! A tanácsos ur hamarjában azt gondolta, hogy itt jártak a leányoknál a mesebeli kérők, holott eddigelé egy-egy inczifinczi törvényszéki aljegyzőcske, vagy egyegy miniszteri forgalmazócska is alig jelentkezett, azok is olyanok, hogy a tömérdek adósságuk miatt nem lehetett a házasságból semmi. Végre a mama szolgált magyarázattal: Barkóczy Dezső volt itt, akivel a nyáron ismerkedtünk meg a Tátrában. Szentgály báróék kezdésére most fényes, jótékonyczélu ünnepségre készülnek. Élőképek is lesznek. Barkóczyra bizta a rendezést és a mi leányainkat is felkérték a közreműködésre. Az „ARANY OROSZLÁNY" hoz. Ne törje a fejét í g Az ^ „ARANY OROSZLÁNY"-hoz. 0 Ixol vegyen góizix zamatos Isiá-vé-b, 9 mert ezt a Bi*azilia kávébehozataBban naponta frissen pörkölve kaphatja. Úgyszintén nyers kávé különle gességekhen nagy a választék. Kapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöílö, vanília, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, likőr és cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• Kugler és oax-amella l^ülönlegessóg— A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — r0 A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LOWENSTEIN NI. MIKSA-.