Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-07-11 / 28. szám

PAPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : ffMUCAYSUK VftI«YS8. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Rendet a piacon í Nem egy izben képezte már lapunk témáját a piaci anomáliák orvoslása, de mint a tapasztalat igazolja, mindeddig semminemű intézkedés nem tétetett ennek megszűntére. Még a régi időben mellüket veregették és büszkék voltak a pápaiak arra nézve, hogy a Dunántúlban a legolcsóbb piacuk volt, s mit tapasztalunk most? Folyton azt halljuk panaszolni, hogy drága, hallatlan drága a piac ! A panaszt elösmerjük alaposnak, igaanak s viszont panaszkodunk, de tenni, még sem teszünk ez ügyben, mondhatni mindnyájunkra nézve egyik legfontosabb Közös ügyben semmit, pedig elmondhatjuk, hogy kevés, nagyon kevés kivétellel a piacról élünk, hétrőlhétröl, napról-napra. Városunkban a sokféle hivatalban igen sok hivatalnok van. Ezek között még az is kinek van egy kevés gazdasága, nem ér rá, hogy gazdaságát vezesse, hiszen minden idejét leköti az iroda s mikor kiszabadul a hivatalos órák után, már se ideje se kedve, hogy gazdaságának ugy a mint kellene utánna nézzen. Kénytelen azt csaknem egészen cselédjére bizni, amiben pedig — ismerve a mai cselédek hűséges voltát — bizony nincs köszönet. Innen van aztán az, hogy nálunk még az is, kinek módjában volna, hogy legalább saját szükségletére termeljen, — nem teszi, hanem a piacról él, a mi aztán botrányára történik, kik akarva nem akarva rá vannak kényszerítve, hogy a piacról éljenek. Mi ennek a következménye ? Mi volna más, mint a nagy drága piac. Nagy a piac, mert sokan vagyunk; drága a piac, mert nagy a kereset, sokkal nagyobb a kínálatnál. Igy tudjuk ezt mindnyájan, tudják — sajnos — nagyon is tudjuk a köznyelven úgynevezett kofák, kik épen ezért az alkalmat minden módon fel is használják — természetesen a lakosság rovásara, a lakosság zsebére. Csak vegyünk magunknak egy kis fáradtságot s ugy péntek napokon — mikor heti vásáraink vannak — sétáljunk ki városunkba vezető utak azon kívül eső részére : mit látunk ? Egy egy sereg kofát, kik már a városon kívül elfogják a városba a vásárra igyekező vidékieket. Megveszik tőlük a tojást, aprómarhát stb. jó olcsón s ők állanak ki vele a piacra, eladják nekünk kétszeres, háromszoros árért kit hogy tudnak befonni. De vájjon az ö hibájuk-e ez, ök-e ennek az okai ? Ha jól meggondoljuk a dolgot : nem ! Ez a mi hibánk, saját magunk vagyunk az okai. S tőlünk függ, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten javítsunk. Mert hát közbotrányos állapotok uralkodnak nálunk a heti piacok alkalmával. Elszaporodtak a piaci hiénák, és valósággal terrorizálják a fogyasztó közönséget a vételben. A kofáknak és közvetítők kartellt kötöttek és azt tesznek a piacon a mit akarnak. Hogy nem képtelenséget beszélünk, felhívjuk a városi hatóságot, vessen TÁRCZA. Néhány szál ibolya. Nizza egyik előkelő hoteljében a halljában két ur beszélgetett csendesen egymással, mikor a párás, virágillatos levegőn át egy csokor gyönyörű pármai ibolya repült merész ivben feléjük és a fiatalabbik tányérjára hullott, aki önként kapta fel fejét, aztán kissé elmosolyodott, talán el is pirult, egészben véve azonban a meglepetés nem hatott rá kellemetlenül. A virágot Marguentta, a bájos virágárusleány dobta az érdekes magyar fiu felé, igy akarta figyelmét magára vonni és miután annak hálás tekintetét egy vérforraló mosolylyal viszonozta, hirtelen eltűnt a vendégsereg között. A kis intermezzo után az újonnan érkezett egy darabig némán bámult maga elé, aztán halk hangon kérdezte: — Szereted az ibolyát ? — Én ? Hogyne ? Különben mért kérdezed ? — Mert én gyűlölöm . . . A másik csodálkozva nézett reá. — Hogy lehet virágot gyűlölni ? Különösen az ibolyát? Ennek valami okának kell lenni. — Van is. Legkedvesebb barátom tragikus halálára emlékeztet. Ha érdekel, elmondom a történetét. — Kérlek . . . — Ismerted Dénes Gyulát ? — Az írót ? Személyesen nem. A műveiből annál inkább. Édes szavú poéta volt. — Nemes szivü és becsületes. A tecsülete kergette a halálba. Engem a legbensőbb barátság fűzött hozzá. Pedig sokszor hónapok, évek teltek el, hogy nem láttuk egymást. Én alig mozdultam ki Budapestről, ő, mint iró, a nagyvilágot járta szüntelen. De azért tudtunk egymásról mindig és ismertük egymásnak gondolatát is. Ha egy-egy könyve, vagy színdarabja ért sikert, az nekem is ünnepem volt; ha aszszony kavarta fel lelkünk nyugalmát, valami telepátiánál fogva mindig megéreztük, hogy a másikkal valami történt. Az igaz, hogy szorgalmasan is leveleztünk ós igy csak természetes, hogy mindjárt nyugtalanított, ha sokáig nem kaptunk egymásról hirt. Az ilyen barátságból önként folyik, hogy mikor az élet egy-egy határkövéhez ér az ember, a másikkal tudatja és kikéri véleményét, tanácsát. Én, például, mikor nősülni szándékoztam, arra fektettem igen nagy súlyt, hogy tetszik e a választottam Dénesnek és szeAz „ARANY OROSZLÁNY" hoz. Ne törje a fejét Az „ARANY OROSZLANY

u-hoz. W 2xol vegyen qóíztíl zamatos HsLár^é-b, V mert ezt a Brazília krávébehozatalban naponta frissen pörkölve kaphatja. Úgyszintén nyers kávé különlegességekben nagy a választék. Kapható még cukor; csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöllő, vanília, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, tikör ós cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• Kuglei? és canyamelle. IfciiLlöxíJLegesség;— A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LÖWENSTEIN M. MIKSA.