Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-01-17 / 3. szám

fokú tanintézet, egy jogakadémia fel­állításának szükségességére kívánom az illetékes faktorok figyelmét terelni. A jogakadémia intézménye a mi városunkban nem uj dolog. A dunántuli református egyház­kerület 1885-iki tanév végéig tartott már fenn e helyütt önerejéből kitűnő tanférfiakkal bővelkedő és kifogás talan berendezései ellátott jogaka­démiát. Annak idején az állam is beszün­tette több helyen az általa felállított jogakadémiákat, hogy a jogászképzés erejét az egyetemek kezében össz pontosítsa illetve hogy a jogásznem­zedéket nevelő erő vidéki akadémi ákon szét ne forgácsolódjék. Az azóta eltelt idő tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a jog akadémiák eltörlése épenséggel nem járt azzal a haszonnal, melyet a jo gászképző erőnek az egyetemeken való összpontosításától, a jogtudomány centralizációjának hivei vártak. És már már érezhető a decent ralizácio szelének fúvása. Már kezdik visszasírni a jogakadémiák korát. Már hallszik innen is onnan is a jogaka démiák visszaállítása iránti sóhaj és határozottan kifejezett vágy. A vidéki jogakadémiák nagy szolgálatot tesznek a hazának mert módot és alkalmat nyújtanak sok sze gény szülőnek, hogy erre bajiammal biró gyermekét a jogi pályára adja és vidéken tanitathassa, mert az egye­temen való tanitatását az egyetemi székhelyeken való létfentartás iránti küzdelem teszi lehetetlenné. Szolgálatot tesznek a hazának még azzal is, hogy alkalmat és mó­— hiába. Nekem első sorban feleség kell, aki megértsen, megbecsüljön és szeressen engem, aki miattam — mivelhogy csak a magam kényelmét tudom a saját eszközeim mel biztosítani — lemondani ne legyen kénytelen. Én családot akarok alapítani, jegyesemben leendő gyermekeimnek anyját keresem, aki méltó e hivatásra. Kívánom tőle a testi és lelki egészséget, az agy és a sziv műveltségét. — De mi köze mindehhez a vagyonnak ? — Nagyon sok, Ágnes. A nevelését vagyonból kellett biztositani, jövendő éle­tének igényeit vagyonból kell fedezni. Az a fejlett izlés, amit én az én asszonyomtól megkívánok, csak vagyon által elégi!hető ki. A gyermek nevelése, jóléte, — mert hiszem és kívánom, hogy lesz folytatása fajomnak — vagyon által biztositható. Ne­kem a magam számára nem kell semmi, én a magam erejéből vagyok, aki vagyok. De esztétikai érzékem fejlett, igényeim rafináltak s a boldogságomhoz kell minden nek teljessége. — S ha olyanba szeretett volna bele, aki teljesen szegény, csak éppen müveit sége, ízlése és szépsége az összes vagyona? — Ezt az eshetőséget kizártnak tar tom. A szerelem áppen ugy fegyelmezhető, mint az akarat. Tudniillik a meglett férfi­ember egészséges szerelme. Húszéves ko runkban megtörténhetik velünk, harmincz­egyedik esztendőnk betöltése után már csak a józanságunktól függ, hogy meg ne történ hessék. De ha mégis megesett volna velem: szerencsétlenség lett volva. Éppen ugy, mint ahogyan szerencse, hogy magát szerethetem, dot nyújtanak a joghallgatóknak arra, hogy a szaktárgyakból tényleg hall­hassanak profeszort. Hány esetben tapasztaljuk, hogy a joghallgató már felmegy az egyetemre év elején be iratkozni és év végén az indexét alá­iratni és e két kirándulás közti időt ott tölti a vidéken ahol könnyebb az önfentartás és megélhetés, tölti pedig a néluül, hogy azt a profeszort aki­hez beiratkozott csak egyszer is látta, vagy hallotta volna a katedrán. Mi­csoda küzdelembe, mennyi életere jébe kerül annak a szegény fiúnak mig ilyetén körülmények között pá lyájáuak végállomására, a diplomá­hoz jut. Ugy tudom, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztériumban már foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy több vidéki városban jogakadémia ál­litassék fel. Ha tehát a jogi szakoktatás de­czentralizáczíója utat tör magának nekünk résen kell lennünk, hogy egy jogakadémiához jussunk. Minden követ meg kell mozgat­nunk, hogy jogakadémiát kapjon vá­rosunk mert ez növeli súlyúnkat, tekintélyünket, befolyásunkat kifelé és gyümölcsöző előnyöket nyújt be­felé. A névtelen levelekről, Régi nóta uj kiadásban. Már több izbeu felszólaltunk ezen társadalmi kinövésről, mely városunkban lábra kapott és évről-évre folytonosan fo­kozódik. Hogy pedig fokozódig iga édes. De legyen meggyőződve, ha a magam tisztit karakterében, pozíciójában, egyénisé­gében teljesen egyenrangú ellenértéket nem nyújthatnék : nem kérném, hogy legyen tár­sam az életem utján. — Félelmes ez a maga józansága. — Nem lehet félelmes, ami becsületes. Szándékosan nem hallgattam el mindezeket. Kell, hogy ismerje a motívumokat, amelyek szerelmemet a tökéletességig növelték. Hű­séges vezetője leszek, Ágnes, szeretni fo­gom, nemcsak gyöngédséggel, de az egész szivemmel is. — Hiszem, Pali, de az Istenért, miért vette el az illúzióimat ! Én, aki annyira szeretem, nem birok józan számítással élni. En szeretem, mert szeretem. Nincsen ma­gyarázata Felolvadok ez érzésben s azt kívánom, hogy éppen olyan gyarlón szeretne maga is. r — Én pedig magamhoz hasonlóvá aka­rom nevelni. Hogy tudja : mit kívánok tőle. — Többet nem kívánhat, mint amit adok. Mindent, mindent adok, amit akar. -- Hűséget kívánok és szeretetet, tar tósat, ami nem csupán szenvedélyből szüle­tik. Kívánom, hogy akarjon boldog lenni és tudjon boldogítani. Nincsen olyan tökéletes érzés a házasságban, amely akarat nélkül boldogság lehetne. Muló minden, ami láng gal ég. Szítani, éleszteni kell, hogy el ne aludjék. S ez a nő feladata.* Amelyik asz­szony másfelé szítja a tüzet . . . — Ne szóljon tovább ! Mi ketten örökre egyek leszünk. Örökre. Itta kezem, adja a gyűrűjét s legy MI a magáé szivemnek min­den dobbanása ettől a perctől fogva. zolást nyer azon számtalan panaszos levél, melyek a névtelen levelekre vovatkoznak. Ezen panaszos levelekből kitűnik, hogy számos eljegyzések csakis azon okból nem lesz a hírlapokban közzé téve, mivel az érdekelt felek nem akarják magukat kitenni annak, — hogy a névtelen írók tudomást sze­rezve a hymen hírről mindkét esa ládot névtelen levelekkel árasztassék el magukat, melyeknek tenorja csa­kis az esetleges házasfeleket egy mástól eleve elriasztják. Utóbbi időben, mint már említet­tük a névtelen levelek ezen divatja van napirenden városunkban és ezen körülmény teszik kötelességünkké, hogy ezzel a névtelen írókkal a nyíl vánosság előtt kellő stylusban leszá moljunk és ezekről véleményünket megmondjuk. Az anonim levél írása, mely nem egyszer már ugy egyeseknek, mint egész családoknak okozott bajt és kellemetlenséget, kezd városunkban annyira terjedni és úgyszólván szo­kássá yálni, hogy végre mi is idejét látjuk az emberi gyarlóságok ezen kinövésének újból figyelmet szen­telni. Anouim levél azt jelenti : levelet irni aláirés nélkül. Aki levelet kap és az írás nem árulja el annak be­küldőjét, mindjárt az aláírást fogja keresni és nem kevésbbé lesz meg­Rcjongva nézett a délceg fiúra. Az pedig — a maga fanatikus becsületességé­vel — e szavakkal húzta gyűrűjét menyasz­szonya ujjára : — Áz én szerelmein, lehet, mélyebb, mint a magáé. De a magáéban van az élete. És ezt jól jegyezze meg, Ágnes. Mert sok­kal inkább férfiú és önérzetes vagyok, sem­hogy tovább szerethetném, mint ameddig szeretve leszek. * Bácsy Pál a úszta, világos fejű, józan, modern férfi típusa volt. Megtisztult, becsü­letes szivett vitt a házasságba s ott erköl esi alapon kívánt építeni mindent, mint lát­juk, még a jólétet és szerelmet is. A fele­sége is modern, aki azonban nem számolt semmivel, csak azzal a nagy érzéssel, amely­nek teljesen hatalmában volt, amit örök életünk hitt s amely rabjává tette imádott emberének. A szertelenül nagy szenvedélynek azonban megvan a maguk gyorsan lobogó élete, s alig két év leforgása alatt már elő kellett volna vennie Ágnesnak azt az aka­ratot, a mely nélkül házaséletük boldogsága haldokolni kezdett. Ámde az akarat fölött sohase lehet ur a szerte]enségekhez szokott ember sóvár­gása. Bácsy Pál egyforma gyöngéd, figyel mes maradt, de az asszonya már unott és türelmetlen. A férfi nem bánta ezt. Tudta, hogy most alakul társának lelke, s hitte : kétszeresen elégedett lesz életük, ha a Ki­hűlt kohó tüz helyett kötelességtudást ter­mel. Nem fájt neki az első hideg csók, mert remélte azt a melegséget, ami a megbecsü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom