Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-23 / 21. szám

vagy 1910. jan. első napjaiban ejtetik meg, ha most minden egyes népszámláló a bejelentési törzslapoknak megfelelő statisztika lapot tölt ki a város részére s belőle a bejelentési törzslapokat megszerkeszti, melyek betűrendben lennének kezelendők, ugy 1910. január közepén minden városban a bejelentő hrivatal rendesen működhetnék. A városoknak azonban a népszámlálás idejére már meg kellene szerkeszteni, illetve ki kellene nyomatni a statisztikai lapokat, melyek a népszámlálóknak adatnának át. Minden bejelentő hivatalban különkülön törzslapok volnának vezetendök az állandó és az ideiglenesen ott tartózkodókról. A bejelentő hivatal tartoznék minden nap a bejelentett egyénekről egy törzslap másolatot a rendőrkapitányi hivatalnak átadni, mely a felügyeletet és ellenőrzést a bejelentettek felett gyakorolná. A rendőrkapitányi hivatal pedig szintén köteles lenne az elitéltek büntetését a bejelentő hivatallal közölni, hogy az illetők törzslapján feljegyezhető volna. Igy minden egyes egyénnek nyitott könyv lenne élete, kikről teljes képet nyerhetne akármelyik hatóság. Évenként tartozna a bejelentő hivatal a lakosság számáról jelentést tenni a tanácsnak, ki azután hivatva lenne a fejlődés útjában álló akadályok elhárítására. A bejelentési törzslapoknak véleményem szerint a következő rovatokat kellene tartalmaznia : 1. Neve a bejelentettnek. 2. Lakása, utca, házszám. 3. Életkora. 4. Vallása. 5. Foglalkozása. 6. Szüleinek neve, lakhelye. 7. Előbbi tartózkodási helye. 8. Nyelvismerete. 9. Büntetve volt-e és miért. Ne higyje senki, hogy a bejelentő hivatal csekély teendővel jár, mert a költözködések idején, az iskolai évek elején a változások keresztülvitele és uj törzskönyvi lapok szerkesztése tetemes időt vesz igénybe. Azonkivül pedig a kézbesítések is hozzáutalvák a törvény értelmében, hol bejelentő hivatal vanEzekről is nyilvántartást kell vezetni ha tényleg a kézbesítést nem is ők maguk, hanem az eddigi személyzettel teljesíttetik is hivataluk nevében. Munkájukhoz hozzájön a rendőrkapitány számára a bejelentett egyének törzslapjainak naponkénti elkészítése. Végül a hozzájuk érkezett temérdek tudakozódás nyivántartása s a válasz megadása. Hogy azonban a városok a bejelentő hivatalhoz a fenti időben hozzájuthassanak, szükséges első sorban a bejelentő hivatal szervezése, másodszor szabályrendelet alkotása a kötelező bejelentésről. Hiszem, hogy a városok megragadják az alkalmat, hogy csekély áldozattal a bejelentési hivatalhoz juthassanak egyidejűleg a népszámlálással, mert ez I esetben az összeírás, s törzslap készítéssel járó tetemes költségtől majdnem teljesen megmenekülnének. Az érettségi vizsgálatokról Nagyon is aktuálisnak tartjuk jelenleg ezen témával foglalkozni, mivel iskolai év vége felé közeleg és főiskolánkban kezdetét veszi az érettségi vizsgálatok. Tanintézeteinkben most folynak a vizsgák a tanuló ifjúság eme rettegett rémei. De minden vizsgát, legyen az még a későbbi tanulmányok súlyosbított szigorlatai, messze túlszárnyal irgalmatlanságában, félelmetes következményeiben az érettségi. Minő lélekné'küli, az ifjúság meggyötrésében kedvét lelő oktató réme lehetett az, ki az érettségi felesleges, kárhozatos nyűgét zúdította a tanuló ifjúság fejére. Hány szerencsétlen áldozatot követelt e céltalan exatnen. Statisztiku sok kiszámították, hogy az érettségi miatt elkövetett öngyilkosságok 70%át képezik azon szerencsétleneknek, kik önkezükkel óhajtják megjavítani a sorscsapásoktól tönkretett életüket. S vájjon szüksége van e a társadalomnak ezen modern tömeggyilkos guillotinra? Nem lehetne az érettségi kárhozatos tortúrája nélkül is megállapitani, vájjon ki méltó arra, hogy magasabb stúdiumokkal gazdagítsa elméjét s ki szorítandó vissza a középiskola szük padsorai közé ? ! Az élet tapasztalatai ezer és ezer esetben beigazolták, hogy nem min— Igazad van, Helén, nem érdemlem hogy megbocsás nekem ! Pedig sokat szenvedtem. Egy hét óta sem éjjelem, sem nappalom, de hasztalan kerestem más megoldást ! Nem tudtalak megkímélni ettől a nagy fájdalomtól . . . Levert arczkifejezése világosan mu tatta, hogy igazat beszélt. A leány iparkodott visszafojtani zokogását s amint szóhoz birt jutni, könyektől fojtott hangon kérdezte: — Gondolkozzál, talán mégis találhatnánk valahol nyolczszáz font kölcsönt ? — Már minden forrást kimerítettem, elhiheted, Helén. Hartley egyetlen pillanatig sem vár. Neki is nagyon kellene a pénz. Most hallotta éppen hogy valami Van Zandt nevii úriember gyűjtője a régi mesterektől való hegedüknek és Hartley reméli, hogy ez a Van Zant Károly meg fogja vásárolni a Stradivariust. — Ez alávalóság, — zokogta Helén, tehetetlen, dühös fájdalommal küzdve. — Oda kell hát adnom a hegedűmet ennek a nyomorult Hartleynak ! De te, Rikárd, — te még nyomorultabb vagy mint ő, hiszen te fosztottál meg egyetlen kincsemtől! Gyöngéden simogatta meg a drága Stradivariust és könytől ázott arczát reáhajtotta, Rikárd nem nézhette tovább Helén kétségbeesését. Melléje lépet s megfogta a kezét. — Bocsáss meg, édesem, más ember leszek ezentúl . . . ígérem neked! Sohasem lesz panaszod reám többé. A leány halvány arczocskáján szomorúsággal telt, bágyadt mosolygás futott keresztül. — Oh, Rikárd, vájjon megérem-e azt az időt, amikor ezt a fájdalmat elfelejthetem ? II. Még aznap délután Lisle Helén fölkereste atyjának egy régi ismerősét. Az öreg üzletember mindenféle hangszer eladásával és kikölcsönzéséver foglalkozott. Ő maga is rendkívül tehetséges zenész volt, Helént na gyon szerette, nagyrabecsülte művészi hajlamai s kedves egyénisége miatt. Ma is örömsugárzó arczczal sietett eléje. — Kedves Goldmann ur, — kezdte minden kerülgetést mellőzve a leány — megvan még önnek az a Stradivarius utánzat, amit a múltkoriban mutatott nekem ? — Természetesen még megvan. Látni kívánja, Miss Lisle ? — Kérem . Az öreg ur elhozta a hegedűt. Helén az ablakhoz lépett s hosszasan vizsgálta. — Jó utánzat, — mondta elismerő hangon. — Nagyon pontos. A legkisebb rész létig hű. Azt hiszi ön, Mr. Goldmann, hogy műértőt is félrevezetne ez a kitűnően sikerült ál-Siradivarius ? — Nem, Miss Lisle. Bizonyára nem. Nem kell ahhoz nagy szakismeret sem. Ö.i még nem nézte meg alaposan a hegedűt, íme : látja itt ezeket az apró betűket ? Rajta vau a dátum is. Nos, bárki, aki behatóbban foglalkozik a hegedükkel, tudja azt, hogy a valódi Stradivariuson nincsen a legcsekélyebb irás vagy számjegy sem. — Ideadná e nekem néhány napra ezt a hegedűt, Mr. Goldmann ? j — Szívesen, azonban engedjen meg l egy kérdést, Miss Lisle : mire szükséges e

z Schwach Mór cipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsán kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Kff* Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók. "ffig