Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-01-10 / 2. szám

erkölcsi és anyagi erő, melyet a kereskedők és iparosok két tábora kepvisel, nem egyesült s nem vette féri küzdelmet a jól szervezett ellentál borral szemben. Ugy a kereskedők, valamint az iparosok független érdekképviseletei elkülönözve s nem egy uton haladva küzdöttek a sérelmek ellen, helyesebben mondva inkább csak panaszkodtak azok miatt, mert az erők megoszlása folytán ugy az egyik, mint a másik tábor gyengének bizonyult az eredményes küzdelem felvételére. Tudjuk, hogy a kereskedelmi és iparkamara működésében egybefolynak a kereskedelem és ipari érdekek szálai s azt is tudjuk, hogy ezen hivatalos érdekképviseletek nem egyszer szállottak sikra a közös érdek érvényesítése végett. De ez sem bizonyult elégnek, mert a kamarák nem is mindig egybehangzó véleményei nem bírhattak akkora erkölcsi súllyal, hogy a kormányt és törvényhozást az agráris befolyás lezárására kényszeritték volna. A kereskedőknek és iparosoknak tehát nemcsak az adójavaslatok ellen való védekezés céljából, hanem öszszes közös erdekeik és közös céljaik megvalósítása végett egy táborba kell tömörülniök és nemcsak az adó ügyek miatt, hanem gyakrabban kell oly közös országos nagygyűléseket, kongresszusokat tartaniok, melyek az ipari és kereskedelmi közvélemény megteremtésére lesznek hivatva. Hatalmas erőt hoz felszínre és érvényesít ez a tömörülés, oly erőt, mely a politikai téren sem hagyható figyelem nélkül. Csakis kooperáció utján képes a kereskedők és iparosok két nagy csoportja az agráriusok egyre vehemensebbé váló támadásait visszaverni és ama közös törvényke zési intézkedéseknek gátat vetni, melyek hazánkban a kereskedelem és ipar passzivitását hovatovább lehetetlenné teszik. A mult vasárnap megtartott gyűlésen ezen szempontok vezérelték is a Omke helybeli fiókjának vezetősé gét és ezen akcióból kifolyólag a gyűlés a következő egyhangú és lelkesedéssel fogadott határozati javaslatot fogadta el. 1. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az adójavaslatok rendelkezései akképen módositassanak, hogy mindenképen biztositassék az igazságos és arányos közteherviselést, a hazai iparnak és kereskedelemnek a külföldivel szemben való versenyképességét és közérdekből kívánatos fejlődését. E célból mindenek előtt kívánja, hogy a kereseti adó maximális összegben kontingentáltatván, a túlmenő eredmény többlet a kivetett kereseti adó aránylagos csökkenté séie forditassék. 2. A kerület részt vesz a január 17 én Budapesten az adóreform kérdésében megtartandó tiltakozó országos nagygyűlésen, s külön is felhívja országgyűlési képviselőit, hogy a nagygyűlés határozatait érvényesü léshez segítsék felszólalásukkal és szavazatukkal a képviselőház plenáris tárgyalásain. 3. A kerület szükségesnek tartja, hogy a kereskedők és iparosok a községi és képviselőházi választáso kon nagyobb mértékben vegyenek részt mint eddig és e végből kellő időben mozgalmat indít. Ezen határozati javaslatot mint már említettük kereskedőink és iparosaink összesége hozta, mely gyűlés lefolyását lapuuk más helyén részletesen közöljük. A kereskedelmi ifjúság estélye, : — 1909. január 2. — A pápai kereskedelmi ifjúság mult szombaton a Griff szálloda nagytermében hangversennyel egybekötött táncmulatságot rendezett, melyről el lehet mondani, hogy fenomenális sikert aratott. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy minden olyan egyesületet vagy kört, mely a maga helyes társadalmi célját hivatottsággal igyekszik betölteni, teljes elismeréssel és érdeklődéssel kisérjük. .nzért igen örülünk, hogy ezúttal a kereskedelmi ifjúsági kör célirányos és mozgalmas tevékenységéről emlékezhetünk meg a legnagyobb dicsérettel. Valóban ez a kör az utóbbi időben rendkívüli tevékenységet íejt ki és hivatottságának minden tekintetben megfelel. Erről győződtünk meg a mult szombaton rendezett hangversenyén is, mely minden tekintetben kiválóan sőt fényesen sikerült. A Griff-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt diszes közönséggel. Képviselve volt városunk lakosságának szine-java és számba vehető osztálya. A hat pontból álíó hangverseny műsora ügyes műérzéssel volt egybeállítva, szereplői pedig egytől-egyig oly élvezetet nyújtottak a közönségnek, melyet igen ritkán van alkalmunk tapasztalni. A hangverseny műsorát Drach Jolán nyitotta meg, ki mély érzéssel és nagy hatással adta elő Katona Iván „A munka" cimü ez alkalomra szerzett prologját. Ugy az előadót mint a jelenlevő szerzőt a közönség tüntető tapsokkal jutalmazta. A tapsok elhangzása után dr. Fehér E percében Kardos Istvánnak, az uj földesúr fiának alakja tünt föl. — Jó, hogy találkozunk, szeretnék néhány szót váltani veled — szólt Szentimreyliez és a húgát visszaküldte a kastélyba. Kardos István affektált, raccsoló hangon beszélt és ugy nézett ki vézna testével és elaggott arczvonásaival, mint egy éretlenül összefonnyadt gyümölcs. Azért a nála sokkal fiatalabb, de sokkal erósebb, délceg Szentimrey-fiu állandóan élő szemrehányásként jelent meg előtte és mikor beszélt vele, sohasem nézett rá. Lelkéből gyűlölte ezt a hajlithatatlanul büszke fiút, akit szegénysége dacára jobban tiszteltek a környék parasztjai, mint őt, a gazdag földesurat. Aki előtt messziről levették kalapjukat, míg előtte elmenve, alig billentették meg. Szerette volna letörni büszkeségét, megalázni, alattvalójává tenni mindenáron. Amint most a közelébe ért, féloldalt fordulva kezdett beszélni : — Csak azt akarom mondani, — szólt — hogy birtokomon kitűnő állást nyerhetne az apád. Üresedésben van az aligazgatói állás ... — Amint tudod, — szólt nyugodtan Szentimrey — apára azért vesztette el birtokát, mert igen rossz gazda volt. — Igen, igen, —• vágott szavába Kardos István, ebből még nem következik. — Ebből következik, hogy most sem tudna különb módon gazdálkodni és igy nem hasznára, hanem inkább kárára lenne a birtoknak. — Igy hát nem fogadjátok el ? — Nem fogadhatjuk el. Kardos István vállat vont : — Elvégre, ha valakinek van pénze hozzá, a magánzóságból is meg lehet élni. — Eltekintve a 'gazdaságtól, melyhez sohasem volt hajlandósága, apám tehetséges, józan eszű ember és egyáltalán nem szándékozik mint magánzó folytatni életét. — Igazán nem tudora, hogy milyen téren próbálna szerencsét. — Például politikai téren. Kardos István kérdőleg nézett rá. — Igen, politikai téren. Mint tudhatod, Berencseti most lesz követválasztás. — Ah, természetes, hogy tudom. — Nos, apám is fel fog lépni. — Hogyan, éppen itt, Berencsen akar fellépni ? Nem gondoltam volna, — szólt Kardos és lovagló-ostorával a faleveleket kezdte csapkodni. — Igen, itt, Berencsen, mely községnek a család évszázadokon át patrónusa volt, és azt hiszem, nem lesz rájuk nézve közömbös agy Szentimrey. — Ah, nem volt közümbös. — Most sem lesz az. — Az egész patrónnsságot ma már csak a templomokban megmaradt családi czimerek hirdetik. Ismerve a mai kor szellemét, azt hiszem, a község érdeklődése ma már inkább az uj földesúr felé íog irányulni, miután én magam is fellépek. — Az megválik a választáson. Az ügy érdekében különben még ma be kell lovagolnom a községbe. — Szentimrey órájára nézett még kora délután volt, de a késő őszi napok korai alkonya borult a vidékre. — Akkor ugyanazon utunk lesz, mert én szinten azon czélból szándékozom a községbe lovagolni. Szentimrey szintén nyeregbe ült és a legközelebbi uton indult Berencs felé. A lovak lassan lépkedtek a puha gye" pen, mely az éjjeli dértől már színtelen volt, a félig letarolt ágakról minden kis szellőre hullottak a sárga falevelek ; a hal • dokló természet fölött krákogva repült nagy csoportban egy sereg varjú, ez az elmúlást mindenkor megérző madár. Ahol enyészet és pusztulás van, ott seregestől megjelenik, és ha a haldokló természet olyan volna, mint az emberi, vagy állati test, leszállana, ráülne, és ugy várná szivének utolsó dobbanását, hogy belevághassa csőrét a testébe. Kardos Istvánt nyugtalanul ficzánkolva vitte lova. A félhomályban minden kis neszre ágaskodni kezdett és alig haladva néhány száz lépésnyire, a szája már erősen taj| tékzott. Kardos erősen beleült a nyeregbe és a szárakat lefelé nyomta, miközben lovát folyton nevén szólítgatta, de nem használt, a ló egyre idegesebben tánczolt, majd hátulsó lábaival magasan a levegőbe rúgott. Kardos István alig ébredhetett tudtára nagy tévedésének, ő ezt a lovat a Szentimrey fiúnak szánta, mikor hirtelen nagy ivben repült a ló fején keresztül, és eszméletlenül terült el. A közelben pedig sehol senki csak a varjak jöttek valamivel közelebb a föld felé...