Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-12-27 / 52. szám

jók. — Tisztelet a kivételnek, ha ma a városi építészeti bizottságban nézünk rajzokat, mély szomorúság fog el egyes esetekben. Szólni nem szabad erélyesen, mert talán pórul járna az ember. Pedig megszívlelhetné ugy az építtető, mint a mester a fig> elmeztetéseket. Kívánatos lenne, hogy a város közönsége az épületek szépsége iránt több érdeklődést mutasson. A szép és jó iránti érzékkel azonban nem tenni. Az épületek Összeségéről a város közönségének Ízlésére. — Pedig igen egyszerű dolog jó tervhez jutni. Aki több ezer korona értéket beruház, ne sajnáljon néhány száz koronát akár pályázat utján egy egy jó tervért kiadni. Mindig bőven megtérülhet o kiadás. Ha sikerült megoldáshoz jutunk, mindig örömünk van. Ha pedig a drága anyagot forma és izlés nélkül halmoztuk össze, örökre kellemetlen érzésünk marad. Ha szép és jó iránti érzékkel azonban nem csak a magunk tulajdonát értékessé, hanem szépítjük városunkat és nemesitjük, fejlesztjük az ipart is. A pápai építési iparra nagyon kívánatos a fejlesztés. Ez azonban csak ugy lehet, ha maga a közönség ízlése finomulván, érzékkel bír a jobb minőségű munka iránt és azt meg is fizeti. Az iparosokat nem lehet okolni, azok mindig követik az ízlést és alkalmat. De az iparosok is többet adhatnának a rajzra, ezt jobban kultiválhatják. A régi épületeken szebbnél-szebb kapuk, vasalások, szobrász munkák láthatók. Azok a mesterek tudtak rajzolni. A céh rendszerrel az a jó szokás is el mult.hogy a mestereknek tudni kellett valamit. Semmi sem akadályozza azonban a mai mestereket abban, hogy folyóiratot tartsanak, rajzoljanak, számítsanak. Aki szívvel, leiekkel és egész odaadással fog iparának élni, ne féljen. Az igazi tu dást megtaláljak azok, akiknek szükségük lesz rá. Az igazi és őszinte tudásu iparosnak híre elterjed a város határán tul is. De nemcsak a mesterekre nézve ajánlatos a foglalkozás az ipar haladása érdekében a rajzzal és egyébb tanulmányokkal, hanem a segédekre nézve is. Az épitő iparban fellépett sztrájk mozgalmak azért nem részesülnek semmiféle figyelemben, mivel az iparossegédek abban tévednek, hogy önmagukban egyáltalán nem keresik a hibát. Pedig ott is van sok baj. A szakegyletnek nem lázitó tanyának kel lene lenni, hanem a tanulás és törekvés templomának. A szakszervezetek vagy szak•egyletek törekvése a jobb megélhetés iránt teljesen jogosult és ezt a törekvést pártolni kell, de az iparossegédeknek mélyen átérezni kellene azt, hogy ők csakis a mesterekkel együtt élnetnek meg. Ezért itt tenulni és tanulni kellene. Vajha a közeledő építési évad minden irányban és külcsönös megértés és tisztelet ' felé vezetne. Vajha a közönség ízlésének j ápolasával a mesterek tudásuk, a segédek j pedig törekvésük ós hűségük által lehetővé I tennék az épitési iparnak egy jobb jövő megnyilatkozását. KARCZOLA 1 a. no. ~u_jL~b Újra fekete karácsony ! Utóbbi években ugy hozzászoktunk már a fekete karácsonyhoz, hogy a fehér karácsonyt már fehér holló számban kellene venni. Nemcsak baj ez a kereskedőknek és iparosoknak, mert se hideget se meleget nem tudnak kínálni a vevőknek, de társadalmunk minden ágazatában, főleg pedig a Halifax híveinél nagy konsternátiót idéz elő ezen — mondhatni lucskos és pocsék időjárás. Vannak egyes napok, hogy kokettiroz az időjárás és azon hitet gerjeszti, hogy végre bundát cserél, de ezen hihedelem csak ideig — néhány napig tartja fenn magát és végeredményében azon reményünk, hogy „majd ha fagy" köddé válik. Ez a sokszoros | hihedelem okozza azt is, hogy a Sportegylet j vezetősége hetek óta kiereszt és kiereszt, i Félreértés kikerülése végett megnevezem a 1 gyereket a nevénél. A kieresztést a régi hagyományos szokás elvén teszi meg, amennyiben a vizet a ! jégpályára ereszteti, hogy az időjárás szeI szélyeinek elébe vágjon és a fagyás ne érje | váratlanul. Ez a procedúra évoken át igen i jól bevált, de mostanában ebbe is beleütött a menydörgős menvkő, mert az időjárás ebbe is bele kontárkodott annyira, hogy nem fagy áskor, hanem fagyás után kapunk jeget a jégpályán. Ez a körülmény teszi emlékezetessé a I leeresztést. Az uj városrész Jakói azon pai naszkodnak, hogy pincéik a sok esőzés foly| tán úgyis telve vannak vízzel, hát még hozzá ; a jégpalyára eresztett vízből is kijut nekik | — ezt a kieresztést nem tűrhetik s igy lett , aktuálissá a jégpályán a leeresztés, mely Halifax híveitől azt az élvezetet is megvonta, hogy legalább a vizet láthatták már a jégpályán, mely hivatva lesz megfagyni. Elmarad tehát a kieresztés és leeresztés és korcsolyázni nem akkor fogunk „majd ha fagy", hanem ha jól befagy. A fagyásról jut eszembe, hogy az estéli korzón, mely most tényleg a jégpályán szétszórt társaságot van hivatva össznszoritani, minden aktuális kérdést azzal odáznak el, hogy „majd ha fagy." Ezt pedig a szó teljes értelmében kell magyarázni, mert számos oly kérdőjelek vannak a levegőben, melyek esetleg a korzón félreértésekre és pletykákra adnának alkalmat, mig ellenben a jégpálya az ily kérdőjeles helyzetekre valóságos azylum, magyarán mondva menedékhely és ez az okozója annak, hogy számos aktuális jelleggel felruházott, de elodázott nyílt kérdések és feleletek várakozási állományba helyeztettek azon időszakra „majd ha fagy" ! S ez nagyon helyes és okos gondolat! Hogy venné ki magát az, ha valaki, jóllehet udvarol is valakinek, kéz-kézben vagy talán még karonfogva teljesítené a szolgálatot ? No még csak ez kellene! Jericho falai nem okoztak oly morajt dültükben, mint ez a megszólalás moraja. A jégpályán ellenben ezt nemcsak hogy rossz néven nem veszik, de udvariassági szempontból dicsérőleg lesz felemlítve. Jóllehet sokszor az ilyen dicséreteknél vannak egyesek részéről egy kis hátgondolat is, de végeredményében ez a helyzetre csak akkor bir befolyással, ha a kérdés már a szapulás processusára kerül, jobban mondva a „dolog füstbe ment." Ily auspicziumok mellett várjuk a „majd ha fagy" helyzetet és ezzel kapcsolatos folytató állapotot a farsangot. Apropos farsang ! Azt hallom, hogy az idén erős üzletre van kilátás a farsangi idény alatt. Az intéző körök jobban mondva a rendezők egyelőre zárkozottak és nem hajlandók még a kibontakozásra, de annyit már hallottam kiszivárogni, liogy nagy meglepetések vannak készülőben ugy a farsangi mulatságok megtartásában valamint a farsangi utójátékok senzacióiban. Én egyet-mást elmnndhatnék már most is, de egyrészt tiltja a diskrétió, mellyel a forrásnak tartozom, de másrészt pedig félek, hogy az ilyen időelőtti utójátékot képes votna ; a szapulás meghiúsítani. Ez pedig hivatásommal nem egyeztet| hető össze — sőt ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Papa városának a go> nosz mostohája Veszprémben lakik. Az hírlik, hogy Pápa városánál is el mondhatják, hogy nem mind arany ami fénylik. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk minden kérelemnél aktuális. Az hirlik, hogy a polgármestert a városházával erősen szorítják. Az hirlik, hogy a rendőrök sok eset| ben azt vallják, hogy lassan járj, tovább érsz. Az hirlik, hogy a Sport egylet legutóbbi társasvacsoráján már nem pezsgős hanem csak boros hangulat uralkodott. Az hirlik, hogy a kereskedelmi ifjúság által tervbe vett bál a Kaszinó és Griffszálló között lóg. AZ hirlik, hogy az ipartestület által tervezett bált a művészestély leénekeite. Az hirlik, hogy Pápán vannak férjek, kik a szarvakat szabad szemmel nem látják. Az hirlik, hogy a helybeli esperes pléi bánosnak túlhaladott étvágya van. Az hirlik, hogy Pápán sok embert csak purgóval lehet elindítani, j Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal em • > ber lefényképeztette magát, pedig elég volna ' egy példányban is. Az hírlik, hogy az esteli korzón egy . fiatal leányka azt felelte az udvarlójának, i „majd ha fagy." Az hirlik, hogy az éjféli mise után többen a jászolba kívánkoztak. A2 hirlik, hogy a dohánygyári leányok is hangoztatják, hogy drága a tojás. Az hirlik, hogy Pápán egy beképzelt herceg is van. Az hirlik, hogy Pápán vannak férjek, ! kik kiváltságos esetekben a jegygyűrűt a | zsebükben hordják. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyes családok, kik vendéglátás után szokásból a szobákat kifüstölik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer! kesztője krisztkindlire a hajnal-rend" nagy • keresztjét kapta meg. mim JbTS* JeJ — A karácsonyi ünnepek alkalmából lapunk jelenlegi száma vasárnap helyett pénteken jetenik meg és ez alkalommal lapunk olvasóközönségének boldog ünnepeket kívánunk. i — Karácsony. Ssegénységnek, szerénységnek, alázatosságnak dicséséges ünI népét üljük most. Az Isten dicsőségére emelt nagyszerű templomokban, amelyekhez száz ezrek verítéke tapad és melyek pazarabb dísszel vannak megalkotva, mint a királyok palotái, a jászolban született gyermek ünnepét ülik gazdag, hatalmas büszke urak, akik az élet hétköznapjaiban irtózattal fordulnak el attól a nyomorúságtól, amelynek közepette a Megváltó ezen a földön megjelent. És mintha bánnák a gazdagok és ha' talmások, hogy egész esztendő í keresztül vajmi keveset törődnek a szegény tömeggel, I melynek bébe hóba hitvány alamizsnákat dobnak oda, mintha vezekelni akarnának e mulasztásokért, karácsony ünnepén a tempí lomba sereglenek és buzgón imádják Isten , fiát, aki soha nem dicsőitette a gazdagokat j és hatalmasokat de meghalt a szegényekért a nyomorultakért. Sokan vannak a szegéI nyek a sorsüldozötek és kevesen a gazdaí gok és boldogok. Karácsony szent ünnepe I az, amely egy érzésben forrasztja össze a ' társadalom minden rétegét, fönt és alant a hit magasztos érzete járja át a lelkeket.