Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-08 / 10. szám

mében részt kért magának, amenynyiben ezen nagy jelentőségű és fontos küldetésben részt fog venni és a vidéki városok reménye teljesedésbe is fog menni. Ami az autoüomiát illeti azt .mi már évek óta hangoztatjuk sőt már több közgyűlésen ez érdemben igen üdvös inditváuy tétetett ami remélni is engedi, hogy Pápa városa minden lehetőt el fog követni, hogy biztositsa magának azon jogokat és hatáskört, melyre haladásánál és fejlődésénél fogva praedestinálva van. Legutóbbi felszólalásunk is ezen gyámságot szellőztette, tettük pedig azért, mert ezen gyámság minden közű gyeinknek kerékkötője. Nagy bajok ezek a vidéki városokra főleg pedig Pápa városára, melyeknek orvoslására van most már hivatva az uj kormány. Ha min dezen nagy bajok orvoslására vállal kőzik az uj kormány, akkor korszakalkotó, nemzet fentartó mnnkát végez. Műkedvelői színielőadások. — i908. február 18-án és 19 -én. — Városunkban több izben van alkalmunk műkedvelői szinielőadásokban részt venni, de oly fenomenális sikert aratott műkedvelői előadásokban, melyet a Jókai kör két estén rendezett arra nem emlékszünk vissza. Hetek óta folyt a készülődés ezen előadásokra és a Jókai kör szinibizottságát elismerés illeti, hogy közönségünket ily fenomenális sikerű két estély élvezetében részesítette. A Jókai kör szinibizottságának lelkes fáradozását azzal viszonozta közönségünk, hogy mindkét estére már hetekkel az előadások előtt az összes jegyeket lefoglalta. Az első est. Színházunk nézőtere ez esten valóságos „theátre parée" képet nyújtott. A közönség túlnyomó része estély öltözékben jelent meg és nagy érdeklődéssel várták az előadás kezdetét. Mély csönd jelezte az előadás kezdetét, amidőn a függöny előtt megjelent Ko vács Kálmánné remek gésa toillettben és egy „Prololog" ban rendkívüli érzései és hatásosan tolmácsolta a „Pillangó kisaszszony" szerelmi bánatát és szenvedéseit. A nagy hatást keltő prologus után fel1 gördült a függöny és kezdetét vette a „Pillangó kisasszony" előadása. A pazarul díszített szinpadon ott láttuk a címszerep személyesitőjét Havas Gábornét, kit közönségünk virághuliás, zúgó taps és három I gyönyörű csokorral fogadott. Ezen fogadtatás hatása alatt vette kezdetét az előadás, mely fokozódott mindanynyiszor, amidőn Havasné a színpadra lépett. Havasné a megjelent közönséget valósággal elbűvölte nemcsak bájos és kedves énekszámaival, hanem művészi játékával is. Nem a műkedvelőt láttuk benne, hanem valósággal egy kiforrt, rutinirozott színésznőt, ki művészi aliürokkal rendelkezik. Különösen mesés bájjal énekelte az altató dalt, mely a közönséget könnyekig meghatotta. A közönség minden egyes énekszámát zugó tapsokkal jutalmazta és játékát nyilt jelenetekben tapsviharral fogadta. A többi szereplők közül dicséretet érdemel Marton Dénes, ki a konzul szerepében méltóságteljés volt ugyszinte dr. j Adóján Gyula, mint japán főúr és Székely Lajos kisebb szerepeikben kifogástalan alakulást nyújtottak. A darabban előforduló két női kisebb szerepet Pentz Anna és Barcza Zoltánné játszták, kik az ensemllé fényes sikerét csak emelték. Még jóformán ki sem ábrándult a közönség a „Pillangó kisasszony" fenomenális sikerein, már felgördült a függöny és ! kezdetét vette „Az egyetlen leány" cimü ; 1 felvonásos vígjáték bemutatása. A szereplők mindegyike ugy szereptudásban valamint színpadi otthonságban tűntek ki, melylyel csak a rendezés vetekedett. Kitűnő alakításban mutatta be Ruzsás Lajos a földbirtokos tipikus alakját. A nőá szerepeket Szakoly Gizi, Barcza Zoltánné, Kis Jolán, Geiger Edith és Bottka Mici kedvesen és hercigül adták. Általános derültséget keltett Miklós Géza jóízű humorával az öreg szolga szerepébe n J/áíé László, Balogh Imre, ifj. Fodor Zoltán és Kovács Lajos teljes tudatában szerepüknek az előadás fényes sikerében osztozkodtak, és méltán kiérdemelték azon zajos tapsokat, melyekkel őket közönségünk a lámpák elé citálta. Mindkét előadás rendezését külön kell megdicsérnünk. Nagy és fáradságos munkát kellett végezni Körmendy Béla rendezőnek. hogy ezen két színielőadás ily precíz es összevágó előadást produkálhatott. Az előadáshoz a zenét a főiskolai zenekar Gáty Zoltán karmester vezetése alatt szolgáltatta. Az előas után a közönség nagy része a Gritf-szálloda nagytermébe vonult társasvacsorára. Asztalbontás után az ifjúság táncra perdült Füredi muzsikája mellett és járták hajnali 5 óráig amúgy Isten Igazában, A társasvacsorán és táncmulatságon ' a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok: Barcza Zoltánné, Bottka Jenőné, Faragó Jánosné, Havas Gáborné, Hanauer Zoltánné, Hammer Károlyné, Hertelendy Gyuláné (Magyargencs), Jákói Gézáné, Kovács Kálmánné, Körmendy Béláné, Kis Tivadarné, Kluge Károlyné, Kis Károlyné, dr. Kőrös Endréné, Kolbe Nándorné, Kis Józsefné, Langraf Zsígáné, Mihály Gézáné, Neuhauserlmréné (Czelldömölk), Puska Józsefné, Piatsek Gyuláné, Pollák Ferencné (F.-Gyepű), Reisler Kornélné (Zalaegerszeg), Rácz Dezsőné, Szüts Józsefné, Seregély Gyuláné (Mezőlak), Sz. Galamb Böske, Varga Rezsőné, Vaszary Gyuláné (P. Ma1 ró t-h). Leányok : Bottka Emma, Bottka Mici, Hammer Vilma, Hlatky Ida, Kis Jolán, Kis Ilonka, Kokas Hilda, Kluge Matild, Kreutzer Böske, Mercz Riza (F.-Gyepü,) Neuhauser Böske, Nagy Gizi (P.-Kovácsi), Pentz Anna, Polonyi Mariska, Szokoly Sári, Szokoly i Gizi. — Ne nézzen olyan ostobának, — szakította íélbe ismét a fogoly. — Ismerem ezeket a fogásokat, nem megyek be a csapdába. Tábornok ur, legalább az utolsó óráimat ... A fiatal ember hirtelenül lerogyott a zsámolyra, amelyen előbb ült és lesoványodott kezei közé temette arczát. A tábornok szánalommal nézte az előtte összeomló alakot és valami ugy hajtotta, hogy ezt a szerencsétlen ifjút, az unokáját szivére szorítsa. Már már Követte volna szive sugallatát, mi kor a fogoly felütötte fejét, gyűlölködő pillantást vetett rá és dühtől elfojtott hangon mondta : — Még mindig itt van ? Egész éjjelen áf itt akar maradni, kogy gyötörjön. • — Hallgasson meg nyugodtan, Bruskovskij Vladimír. — Ha, ha, ha már ezt is kiszimatolta ? Jó, tegyük fel, hogy nem vagyok Piljas, hanem Bruskovskij. mi van abban ós mit aggasztja ez önt? Végre eltávozik?. — Igen .. . mindjárt. De talán van valami utolsó kívánsága, arait teljesíthet nék . . . Kívánságom? —nevetett a fogoly gu nyosan. — És tényleg volna két kívánságom. Először, hogy ez a levél halálom után a czimzetthez jusson és másodszor kérem önt, mint Diogenes, ne fogja el a világosságot, hogy levelemet befejezhessem. Odakünn még egyre esett. Az egész város már mély álomba merült, mikor a tábornok a fogházból hazatért. * „Utoljára irok önnek, Sinja. Tudja meg, hogy bátran haltam meg, bizonyságául annak, hogy ügyünknek biztos diadalában föltétlenül hiszek. Valamikor . . . párév múlva ez az idő is elérkezik. Halálom előtt szivemnek sugallatára hallgatok és megvallom, hogy szeretem. Már akkor is szerettem, mikor a külföldön találkoztunk, mikor a gyönyörű parkban együtt sétálgattunk és a tavon csónakáztunk. Ha ön szalonjában Chopint játszotta, kiálltam az erkélyre és szívtam a rózsa és rezeda illat;'t. Innen van, hogy itt a fogságomban a virág, a természet, a hold után annyira sóhajtoztam. Emlékszik-e még, mikor a hegyeken bolyongtunk és a nap fel jöttét megcsodáltuk. Mikor bolyongásaink közepette kisütött a hold. Bátorság, csak bátorság 1 Az uj napfeljötte, amelyért most meghalok, közel van. Isten vele." „Kedves Marié m ! A sors, amely ellen a korábbi években annyit küzdöttünk, súlyos kötelességet rótt reám. Egy bombavetőre kiszabott halálos ítéletet kellett helybenhagynom. akiről kisült, hogy szegény Mitja fiamnak és kedvesének a gyermeke. Egy órára a halálos Ítélet megerősítése után hozzám jött az elitélt anyja és elmondott mindent. Marié, ön az én egyetlen barátnőm. Eletutaink elváltak, de Szentpétervárott történt utolsó találkozásunk alkalmával megígérte, hogy ezentúl is jó barátnőm : lesz. Ezért önre bízom azt, ami annyira gyötör. Ma tudom csak igazán, mennyire i elhagyatott vagyok. Rokonaimat hideg, számító embereknek néztem, ezért teljesen magamba zárkóztam. A szolgálat, a rövid ideig tartó családi boldogság. Mitja és a háború elfeledtették velem az egyedülléti nek ezt az érzetét. Most megint elővesz a nyugtalanság, de ez is elmúlik, mert elhagyatva, mindenkitől elfeledve meghalok. Meglátzgattam a börtönben. Mintha teljesen idegenek lettünk volna. Vonása a szája körül és homloka Mitjára emlékeztetnek . . . Istenem, valamennyien meg vannak győződve, hogy uralmuk napja csakhamar elkövetkezik és gyermekes ideáik vér árán valóra válnak. De ez a dolog magától öszszeomlik s aztán megint itt az élet a maga szürke egyformaságával. Istennek hála, hogy ilyen időkben nem kell tovább élnem. Nem tudom, mi a bajom, a gondolatok összezavarodnak a fejemben, talán a közelgő őrület jelei.? Árnyak mozognak a sarkokban. Virradni kezd. Bocsássa meg kusza írásomat, de nem is sejti, mennyit szenvedek." * Reggeli nyolez órakor egy rendkívül csinosan öltözött fiatal leány sirt a fogház előcsarnokában és könyörgött a börtönőrnek, hogy eressze be Bruskovskijhoz. Az őr megtagadta ezt a szabályokra hivatkozva, mert nem akarta neki megmondani, hogy Bruskovskij már hat óra óta nincs az élők között. A fiatal hölgy csak tovább ostromolta kérésével, mikor egyszerre iszonyatos zűrzavar támadt. Mindenki ész nélkül szaladgált ide oda. Egy ember halvány, ijedt, arczczal bekiáltott : — A tábornokot a pályaudvar előtt meggyilkolták. A börtönőr kiszabadította karját a hölgy görcsösen belekapaszkodó kezei közül, tovarohant és eltűnt.